Nagyon köszönöm, hogy részese lehettem... Elképesztő
@janosgyori64354 ай бұрын
Cserhalmi György Művész Urat és a családját a 90-es években ismertem meg a Veres Pálné utcában, ahogy sok mindenki mást is,neves művészeket,kultikus helyeket. A Művész Úrral és a családjával való találkozás a Sors rendelése volt,mert egyébként fogalmam sem volt arról hogy hol laknak vagy élnek,egyszerűen csak azt a környéket választottam a munkám miatt. A lányáról,aki akkoriban már kész hölgy volt,sokáig fogalmam sem volt hogy kicsoda,mert csak a keresztnevét ismertem. Az életben nincsenek véletlenek. PREDESZTINÁCIÓ(ELEVE ELRENDELÉS) VAN. A DÖGKESELYŰ c.film által lettem az ami,illetve aki ma is vagyok. Ennek a filmnek köszönhetem a családomat,a barátaimat és rengeteg mást. A Sors kegyeltje vagyok,amiért a film főhősé(i)vel és más szereplőivel találkozhattam személyesen,többször is. Több jelenetet ami a filmben is szerepel,a Blaha Lujza téren jómagam is láthattam élőben,mert onnan nem messze jártam iskolába,ahová szintén a Sors jóvoltából kerültem, de az már egy másik történet. A nemrégiben lezajlott szégyenletes köztársasági elnök csere előtt megemlítettem valahol,hogy miért ne lehetne egy olyan ikonikus és nem megosztó EMBER-t,akit egy egész ország szeret mint Cserhalmi Györgyöt,aki az egyik legtiszteletreméltóbb személyiség Magyarországban,köztársasági elnöknek jelölni,akárcsak Václav Havelt? Miért nem? Persze jól tudom hogy ehhez az Ő akarata és beleegyezése is kellett volna. Horthyval kapcsolatban egyébként maximálisan egyezik a véleményünk. Nagyon sajnálatos hogy nem szólhattunk bele az elnökválasztásba,pedig értelmesebb dolog lehetett volna,mint ezt a szart tovább ,,szagógatni". Cserhalmi György Művész Úrnak minden jót kívánok a következő éveire és éljen 120 évig egészségesen, már csak az unokái miatt is! Alinda! Önnek pedig köszönöm a műsort!
@geem164 ай бұрын
Remek villanások!❤
@neheznevettalalni4 ай бұрын
❤
@balogh90154 ай бұрын
❤!
@zetevar4 ай бұрын
1-2 éve láttam vele egy olyan interjút, ahol az első 15 percben a csöppent sem kezdő riporternő összes energiája arra ment rá, hogy egyáltalán az egyszavasnál kicsit hosszabb válaszokra bírja, hogy megszólaltassa őt. Vért izzadt szegény, mire megtalálta a kulcsot Cserhalmi Györgyhöz. Hogy ez a beszélgetés miért alakult másképp, hogy Cserhalmi György volt-e más hangulatban, vagy neki jobban fekvő kérdéseket kapott-e, nem tudhatom. Ezt a beszélgetést élmény volt nézni. Van ebben az emberben valami, amitől szinte az első pillanattól közel érzem magamhoz. Talán az őszintesége, vagy a bátorsága, vagy a mindezek ellenére érzékelhető sérülékenysége. Bárcsak több ilyen ember lenne, mint ő!
@andrasrevesz13744 ай бұрын
Alinda jobb volt mint kérdező..., Cserhalmi nem nyílt meg igazán, kár!
@pukcsir5 ай бұрын
Szuper volt ! 👑
@csabakovacs71955 ай бұрын
Ez a betojva hajtogatása oly viszolyogtató stílustörés
@csabakovacs71955 ай бұрын
A valódi tudás a sötétben való virrasztásra korlátozódik: álmatlanságaink együttese tesz csak a barmoknál és felebarátainknál különbekké. Hol az a gazdag vagy meghökkentő gondolat, amelynek egy álomszuszék a szülőapja? Jól alszik? Szépeket álmodik? Ön a névtelenek nyáját szaporítja. A nappal nem fér össze a gondolatokkal, a napfény elhomályosítja őket; gondolatok csak az éjszaka teljében bontanak virágot… Az éjféli tudás végkövetkeztetése: minden ember, aki bármivel kapcsolatban megnyugtató választ talál, vagy beszámíthatatlan, vagy hamisan könyörületes. Találte valaki egyetlen jókedvű igazságot, amely érvényes lett volna? Helyrehozta-e valaki is az értelem tekintélyét holmi nappali kijelentésekkel? Boldog, aki elmondhatja magáról: Amit én tudok, az szomorú.” A történelem maga a mozgásban levő irónia, a szellem embereken és eseményeken átívelő röhögése. Ma ez a hit arat diadalt; holnapra legyőzték, gúnyt űznek belőle és egy másikra cserélik: akik hittek benne, osztoznak vereségében. Máris jön egy új nemzedék: a régi hit újból érvénybe lép; lebontott emlékműveit helyreállítják…, hogy nemsokára majd újfent lerombolják. Semmiféle megingathatatlan elv sem szabályozza a szerencse kegyét és fenyítéseit: váltakozásuk része a Szellem hatalmas bohózatának, amelynek játékában összevegyülnek a szélhámosok és hívők, fondorlatok és rajongások. Nézzetek végig az elmúlt századok polémiáin: nem úgy fest, mintha bármelyik indokolt vagy szükséges lett volna. Mégis, ebből állt annak a századnak az élete. Kálvinizmus, kvietizmus, Port-Royal, Enciklopédia, Forradalom, pozitivizmus, stb…, micsoda sora az abszurdumoknak…, melyeknek meg kellett történniük, micsoda haszontalan, és mégis végzetes pazarlás! Az ökumenikus zsinatoktól kezdve a kortárs politikai csatározásokig, az igaz hit és az eretnekség változatai ellenállhatatlan értelmetlenségük szüntelen rohamával ostromolták az emberi kíváncsiságot. Különböző álarcokban, de mindig lesz pro és kontra, legyen szó akár az Égről, akár a Bordélyról. Több ezer ember szenvedett a Szűz és a Fiú személyét illető szőrszálhasogatások kapcsán; további ezrek gyötrődtek kevésbé érdektelen és öncélú, ám éppoly valószerűtlen dogmák miatt. Minden igazság szektát alapít, amely végül a Port-Royal sorsára jut, előbb üldözik és szétverik, később a romjait, melyek értéke időközben megugrott, felékesítette őket az elszenvedett igazságtalanság glóriája, zarándokhelyekké avatják… Semmivel sem kisebb esztelenség a demokráciával és annak különféle formáival kapcsolatos vitáknak több fontosságot tulajdonítani, mint a középkor huzakodásainak a nominalizmus és a realizmus körül: minden korszak a maga jelentéktelen és egyhangú, ám látszatra egyedi abszolútumával mérgezi magát; az ember nem kerülheti el, hogy valamely hit, politikai rendszer, ideológia kortársa legyen, vagyis saját korában éljen. Csak úgy tehetné tőle szabaddá magát, ha a megvetés istenének hűvösségét birtokolná… * Cioran
@csabakovacs71955 ай бұрын
Csak azok vonják le a végső következtetéseket, akiknek az életében nincs semmi művészet. Az öngyilkosság, a szentség, a bűn - a tehetségtelenség megannyi változata. A nyílt vagy álcázott gyónás, akár a szó közvetíti, akár a hang vagy a színek, visszafogja a belső erők felgyülemlését, és a külső világ elébe lökve elerőtleníti őket. Ez az üdvös érvágás a teremtés minden tényére rányomja a szökés bélyegét. Ám akiben energiák halmozódnak fel, nyomás alatt él, tulajdon többletének rabszolgájaként; őt semmi sem gátolja abban, hogy-hajótörést ne szenvedjen az abszolútum vizein… Az igazán tragikus lét szinte sosem azokban lelhető föl, akik bánni tudnak az őket űző rejtélyes erőkkel; ha a mű felemészti a lelküket, honnan kerítenének még erőt, hogy a végletes tettekig jussanak? Nézzük ezt a hőst: a halál e magasrendű neme csak azért lehetett osztályrésze, mert hiányzott belőle a tehetség, hogy verssorról verssorra fokozatosan múljon ki. Minden hősiesség valamely tehetség hiányának a levezeklése a szívben fészkelő szellem közreműködésével, és minden hős tehetségtelen. Épp ez a fogyatékossága hajtja és gazdagítja, miközben azok, akik a művészettel meglopták a kimondhatatlan rájuk eső részét, létezésük terén háttérbe szorulnak, hiába képes szellemük mindenki másénál magasabban szárnyalni. Van, aki úgy fordít hátat felebarátainak, hogy kolostorba vonul, vagy más eszközhöz folyamodik, amilyen a morfium, az önkielégítés, vagy a kisüsti, pedig egyik vagy másik önkifejezési forma a megmentője lehetett volna. De mivel öntudata egyetlen percig sem szünetel, mivel pontos számlát vezet készleteiről és veszteségeiről, észben tartja élete végösszegét, amiből a művészet nem vonhat le semmi címen, olyannyira behódolt önmagának, hogy minden gesztusa és minden elhatározása totális - ezért csak egész valóját érintő következtetésre képes. A végleteket nem ízlelgeti, hanem elmerül bennük; annyira, hogy belevész a bűnbe, az istenhitbe, vagy saját vérébe, holott az önkifejezés gyáva megtorpanásai meghátrálásra késztették volna a főbenjáró tett előtt. Aki kifejezi magát, az nem tesz kárt önmagában; a végső konklúziókat legfeljebb kísértés formájában ismeri. Márpedig nem az számít szökevénynek, aki eljut a végső következtetésekig, hanem aki magát szétszórja és kifecsegi, attól tartva, hogy a saját magával való szembenézés vesztét, összeomlását okozná. Cioran
@zsuzsannahorvath71525 ай бұрын
Csodás beszélgetés volt köszönöm!
@rga74825 ай бұрын
Maga őrült, hölgyem? Edith Ed verzio? Ennek az embernek a fia MEGHALT, ez nem a viccelődes meg a frappáns (nak tűnő) tréfák ideje!
@henriktiborbalazs89475 ай бұрын
Nah, egy újabb megerősítés,hogy Gyurira nem csak külsőmben,de egy csomó élményben is hasonlíthatok hosszú Életet Gyuri..!/rik/🥲🤝😜😎
@elvtarsviragh8175 ай бұрын
Hatalmas egyéniség,értékes,művelt, bölcs ember...
@schwertnermiklosne62075 ай бұрын
Kedves Alinda! Minden műsorát szerettem!! Örülök, hogy újra láthatom!!!
@jonnekascsehszlovakok5 ай бұрын
Jézusom! (E felkiáltással, kicsit utalva az ötödik pecsétre) Micsoda dolgokat mond a végén! Mennyire, de mennyire ez lenne a lényeg!
@lopi7695 ай бұрын
Már értem, miért tud olyan mélyre menni amikor játszik!....van honnan merítenie!
@lazsu3555 ай бұрын
A nevelőintézetbe az édesanyja dugta be, mert "rossz gyerek volt". (Pedig csak anyja figyelmére, szeretetére vágyott. De, egyébként imádott édesanyja, nem törődött vele, nem volt ideje énekesnőisége miatt. Apukája is messziről lesz@rta.) Beszélt erről a témáról korábban egy HVG 360 interjúban, onnan az infó, mert valaki azt feltételezte, hogy 1956 miatt került be.
@BrigittaBlaga-ci4mb5 ай бұрын
Nem lelkileg kell egészben lenni hanem agyadban kell egészben lenni minden az ágyban dől el
Пікірлер
ILYENNEK SZÜLETETT ÉS JÓ, HOGY ILYEN, ❤
Köszönöm☺🌹
Ezek az idegenek fizetnek nyelv adot?
Nagyon köszönöm, hogy részese lehettem... Elképesztő
Cserhalmi György Művész Urat és a családját a 90-es években ismertem meg a Veres Pálné utcában, ahogy sok mindenki mást is,neves művészeket,kultikus helyeket. A Művész Úrral és a családjával való találkozás a Sors rendelése volt,mert egyébként fogalmam sem volt arról hogy hol laknak vagy élnek,egyszerűen csak azt a környéket választottam a munkám miatt. A lányáról,aki akkoriban már kész hölgy volt,sokáig fogalmam sem volt hogy kicsoda,mert csak a keresztnevét ismertem. Az életben nincsenek véletlenek. PREDESZTINÁCIÓ(ELEVE ELRENDELÉS) VAN. A DÖGKESELYŰ c.film által lettem az ami,illetve aki ma is vagyok. Ennek a filmnek köszönhetem a családomat,a barátaimat és rengeteg mást. A Sors kegyeltje vagyok,amiért a film főhősé(i)vel és más szereplőivel találkozhattam személyesen,többször is. Több jelenetet ami a filmben is szerepel,a Blaha Lujza téren jómagam is láthattam élőben,mert onnan nem messze jártam iskolába,ahová szintén a Sors jóvoltából kerültem, de az már egy másik történet. A nemrégiben lezajlott szégyenletes köztársasági elnök csere előtt megemlítettem valahol,hogy miért ne lehetne egy olyan ikonikus és nem megosztó EMBER-t,akit egy egész ország szeret mint Cserhalmi Györgyöt,aki az egyik legtiszteletreméltóbb személyiség Magyarországban,köztársasági elnöknek jelölni,akárcsak Václav Havelt? Miért nem? Persze jól tudom hogy ehhez az Ő akarata és beleegyezése is kellett volna. Horthyval kapcsolatban egyébként maximálisan egyezik a véleményünk. Nagyon sajnálatos hogy nem szólhattunk bele az elnökválasztásba,pedig értelmesebb dolog lehetett volna,mint ezt a szart tovább ,,szagógatni". Cserhalmi György Művész Úrnak minden jót kívánok a következő éveire és éljen 120 évig egészségesen, már csak az unokái miatt is! Alinda! Önnek pedig köszönöm a műsort!
Remek villanások!❤
❤
❤!
1-2 éve láttam vele egy olyan interjút, ahol az első 15 percben a csöppent sem kezdő riporternő összes energiája arra ment rá, hogy egyáltalán az egyszavasnál kicsit hosszabb válaszokra bírja, hogy megszólaltassa őt. Vért izzadt szegény, mire megtalálta a kulcsot Cserhalmi Györgyhöz. Hogy ez a beszélgetés miért alakult másképp, hogy Cserhalmi György volt-e más hangulatban, vagy neki jobban fekvő kérdéseket kapott-e, nem tudhatom. Ezt a beszélgetést élmény volt nézni. Van ebben az emberben valami, amitől szinte az első pillanattól közel érzem magamhoz. Talán az őszintesége, vagy a bátorsága, vagy a mindezek ellenére érzékelhető sérülékenysége. Bárcsak több ilyen ember lenne, mint ő!
Alinda jobb volt mint kérdező..., Cserhalmi nem nyílt meg igazán, kár!
Szuper volt ! 👑
Ez a betojva hajtogatása oly viszolyogtató stílustörés
A valódi tudás a sötétben való virrasztásra korlátozódik: álmatlanságaink együttese tesz csak a barmoknál és felebarátainknál különbekké. Hol az a gazdag vagy meghökkentő gondolat, amelynek egy álomszuszék a szülőapja? Jól alszik? Szépeket álmodik? Ön a névtelenek nyáját szaporítja. A nappal nem fér össze a gondolatokkal, a napfény elhomályosítja őket; gondolatok csak az éjszaka teljében bontanak virágot… Az éjféli tudás végkövetkeztetése: minden ember, aki bármivel kapcsolatban megnyugtató választ talál, vagy beszámíthatatlan, vagy hamisan könyörületes. Találte valaki egyetlen jókedvű igazságot, amely érvényes lett volna? Helyrehozta-e valaki is az értelem tekintélyét holmi nappali kijelentésekkel? Boldog, aki elmondhatja magáról: Amit én tudok, az szomorú.” A történelem maga a mozgásban levő irónia, a szellem embereken és eseményeken átívelő röhögése. Ma ez a hit arat diadalt; holnapra legyőzték, gúnyt űznek belőle és egy másikra cserélik: akik hittek benne, osztoznak vereségében. Máris jön egy új nemzedék: a régi hit újból érvénybe lép; lebontott emlékműveit helyreállítják…, hogy nemsokára majd újfent lerombolják. Semmiféle megingathatatlan elv sem szabályozza a szerencse kegyét és fenyítéseit: váltakozásuk része a Szellem hatalmas bohózatának, amelynek játékában összevegyülnek a szélhámosok és hívők, fondorlatok és rajongások. Nézzetek végig az elmúlt századok polémiáin: nem úgy fest, mintha bármelyik indokolt vagy szükséges lett volna. Mégis, ebből állt annak a századnak az élete. Kálvinizmus, kvietizmus, Port-Royal, Enciklopédia, Forradalom, pozitivizmus, stb…, micsoda sora az abszurdumoknak…, melyeknek meg kellett történniük, micsoda haszontalan, és mégis végzetes pazarlás! Az ökumenikus zsinatoktól kezdve a kortárs politikai csatározásokig, az igaz hit és az eretnekség változatai ellenállhatatlan értelmetlenségük szüntelen rohamával ostromolták az emberi kíváncsiságot. Különböző álarcokban, de mindig lesz pro és kontra, legyen szó akár az Égről, akár a Bordélyról. Több ezer ember szenvedett a Szűz és a Fiú személyét illető szőrszálhasogatások kapcsán; további ezrek gyötrődtek kevésbé érdektelen és öncélú, ám éppoly valószerűtlen dogmák miatt. Minden igazság szektát alapít, amely végül a Port-Royal sorsára jut, előbb üldözik és szétverik, később a romjait, melyek értéke időközben megugrott, felékesítette őket az elszenvedett igazságtalanság glóriája, zarándokhelyekké avatják… Semmivel sem kisebb esztelenség a demokráciával és annak különféle formáival kapcsolatos vitáknak több fontosságot tulajdonítani, mint a középkor huzakodásainak a nominalizmus és a realizmus körül: minden korszak a maga jelentéktelen és egyhangú, ám látszatra egyedi abszolútumával mérgezi magát; az ember nem kerülheti el, hogy valamely hit, politikai rendszer, ideológia kortársa legyen, vagyis saját korában éljen. Csak úgy tehetné tőle szabaddá magát, ha a megvetés istenének hűvösségét birtokolná… * Cioran
Csak azok vonják le a végső következtetéseket, akiknek az életében nincs semmi művészet. Az öngyilkosság, a szentség, a bűn - a tehetségtelenség megannyi változata. A nyílt vagy álcázott gyónás, akár a szó közvetíti, akár a hang vagy a színek, visszafogja a belső erők felgyülemlését, és a külső világ elébe lökve elerőtleníti őket. Ez az üdvös érvágás a teremtés minden tényére rányomja a szökés bélyegét. Ám akiben energiák halmozódnak fel, nyomás alatt él, tulajdon többletének rabszolgájaként; őt semmi sem gátolja abban, hogy-hajótörést ne szenvedjen az abszolútum vizein… Az igazán tragikus lét szinte sosem azokban lelhető föl, akik bánni tudnak az őket űző rejtélyes erőkkel; ha a mű felemészti a lelküket, honnan kerítenének még erőt, hogy a végletes tettekig jussanak? Nézzük ezt a hőst: a halál e magasrendű neme csak azért lehetett osztályrésze, mert hiányzott belőle a tehetség, hogy verssorról verssorra fokozatosan múljon ki. Minden hősiesség valamely tehetség hiányának a levezeklése a szívben fészkelő szellem közreműködésével, és minden hős tehetségtelen. Épp ez a fogyatékossága hajtja és gazdagítja, miközben azok, akik a művészettel meglopták a kimondhatatlan rájuk eső részét, létezésük terén háttérbe szorulnak, hiába képes szellemük mindenki másénál magasabban szárnyalni. Van, aki úgy fordít hátat felebarátainak, hogy kolostorba vonul, vagy más eszközhöz folyamodik, amilyen a morfium, az önkielégítés, vagy a kisüsti, pedig egyik vagy másik önkifejezési forma a megmentője lehetett volna. De mivel öntudata egyetlen percig sem szünetel, mivel pontos számlát vezet készleteiről és veszteségeiről, észben tartja élete végösszegét, amiből a művészet nem vonhat le semmi címen, olyannyira behódolt önmagának, hogy minden gesztusa és minden elhatározása totális - ezért csak egész valóját érintő következtetésre képes. A végleteket nem ízlelgeti, hanem elmerül bennük; annyira, hogy belevész a bűnbe, az istenhitbe, vagy saját vérébe, holott az önkifejezés gyáva megtorpanásai meghátrálásra késztették volna a főbenjáró tett előtt. Aki kifejezi magát, az nem tesz kárt önmagában; a végső konklúziókat legfeljebb kísértés formájában ismeri. Márpedig nem az számít szökevénynek, aki eljut a végső következtetésekig, hanem aki magát szétszórja és kifecsegi, attól tartva, hogy a saját magával való szembenézés vesztét, összeomlását okozná. Cioran
Csodás beszélgetés volt köszönöm!
Maga őrült, hölgyem? Edith Ed verzio? Ennek az embernek a fia MEGHALT, ez nem a viccelődes meg a frappáns (nak tűnő) tréfák ideje!
Nah, egy újabb megerősítés,hogy Gyurira nem csak külsőmben,de egy csomó élményben is hasonlíthatok hosszú Életet Gyuri..!/rik/🥲🤝😜😎
Hatalmas egyéniség,értékes,művelt, bölcs ember...
Kedves Alinda! Minden műsorát szerettem!! Örülök, hogy újra láthatom!!!
Jézusom! (E felkiáltással, kicsit utalva az ötödik pecsétre) Micsoda dolgokat mond a végén! Mennyire, de mennyire ez lenne a lényeg!
Már értem, miért tud olyan mélyre menni amikor játszik!....van honnan merítenie!
A nevelőintézetbe az édesanyja dugta be, mert "rossz gyerek volt". (Pedig csak anyja figyelmére, szeretetére vágyott. De, egyébként imádott édesanyja, nem törődött vele, nem volt ideje énekesnőisége miatt. Apukája is messziről lesz@rta.) Beszélt erről a témáról korábban egy HVG 360 interjúban, onnan az infó, mert valaki azt feltételezte, hogy 1956 miatt került be.
Nem lelkileg kell egészben lenni hanem agyadban kell egészben lenni minden az ágyban dől el