Amikor három évvel ezelőtt, arra gondoltam, hogy elindítanék egy beszélgetős műsort mindenféle televízión kívül, felhívtam, és szabadkozva előadtam neki, hogy tudom, hogy semmit nem tudok mondani, hogy hányan fogják látni, még azt sem pontosan, hogy szép lesz-e a felvétel, mert ő lenne az első vendég 2021. február 5-én, egy másodpercnyit sem gondolkodott, rávágta, hogy persze hogy jön, mit érdekli őt a nézettség, van kedve beszélgetni:-) Nagyon hálás voltam neki, hogy feltételek nélkül bízott bennem. Amúgy az interjúban is, mindig. Előtte is, utána is. Mesélt az apjáról, magáról, Tiborról, Albertről, de még az unokákról is. Több generációnyi Benedeket mutatott be, ha alkalma volt rá, kamerák előtt és azok nélkül is.
Mostanában láttam újra a Presszót, abban benne van az a Benedek - féle elegancia, ami miatt mindig úrnak láttam.
Tiszteltem azért, hogy nem adta fel az eszményeit, és mindig hitt például a kabaréban, még akkor is, amikor sorra csalódások érték, mert mások már nem hittek benne annyira.
Ilyen makacsnak képzelem civilben is- hosszan tudott hűségesnek lenni színházhoz, alkotótárshoz, Katonához, Nemzetihez, de makacsul hordozta a fájdalmait is, amiket sosem rejtett véka alá. Szerintem ez bátor dolog.
Több mit 130 beszélgetés csak itt:
/ veiszeralinda
FB: / veiszeralinda
insta: / veiszeralinda