A cím eleve kétértelmű. Egyik értelme, hogy én tanítom őt. A másik épp az ellentéte, ő ad át nekem olyan egymással összefüggő, egy egységet alkotó tudáshalmazt, melyet egy szóval csak "a tanításnak" nevezünk. Minden ló képes tanítást átadni a lovasának, amennyiben az nyitott erre. De maradjunk az első változatnál, nevezetesen ha én akarok neki valamit tanítani.
Először is, tisztában kell lenni a fogalmakkal, mert csakis akkor tudsz előre lépni, ha ezek jentését jól értelmezed. Először nézzük meg a tanítás fogalmát, ez pedig a következő az internet szerint:
"Új tudnivaló átadása. Egy oktató tevékenysége, illetve ennek a tevékenységnek az eredménye, amikor egy másik személy vagy csoport új ismereteket szerez egy tárgykörben vagy tevékenységben, és az így elsajátított ismeretet eredményesen tudja alkalmazni."
Nézzük ezt a ló oldaláról! Szerinted a lónak szüksége van az embertől bármilyen tanításra is? Hiszen amire szüksége van, mindent tud, és ha ez így van, miért akarna a ló tőlem bármit is megtanulni, hiszen nincs rá szüksége!
Mit tehetek? Például felkeltem az érdeklődését. Ennek többféle módja lehet, az egyik, hogy finom falatokkal próbálom motiválni, ami az én megítélésem szerint zsákutca, hiszen a tudástárában már eleve benne van, hogy az ember ellátja őt élelemmel, az neki jár, ezért nem kell hálásnak lennie! Megjegyzem, a ló nem ismeri a hála fogalmát! Ezek a fogalmak az erkölcs megjelenésével nyertek először értelmet, erkölcse pedig csak az embernek van azért, mert egy olyan szabályrendszert adott, amit ha betartottak, lehetővé vált a nagy tömegű együttélés fajunk képviselői között. Innentől kezdve azonban aki harc helyett elszaladt mert mentette az életét, azt gyávának nevezték, amiért szégyellni kellett magát, ellenkező esetben bátornak nevezték, és büszke lehetett magára. Ha mondjuk bátor voltál és a vezér megjutalmazott, akkor ezért hálás voltál neki, ezért lojális lettél hozzá....stb..stb..
A ló nem szégyelli magát ha elszalad mert megijedt valamitől, ugyanakkor ha netán sarokba szorítja valami ragadozó, harcra kényszerítik és sikerül neki egy rúgással megölnie a ragadozót, nem fog büszkén felvonulásokat rendezni, diadalívet építtetni magának, hogy az utókor emlékezzen rá milyen bátor ló volt ő. Hogy értsd az eszmefuttatásom, a lónak nincs miért hálásnak lennie! Ugyanakkor mégiscsak meg lehet fogalmazni néhány olyan tulajdonságot, melyeket fellelhetünk a lóban, és ha jól használjuk ki ezeket, megtaníthatjuk dolgokra, amik mindig a lovast szolgálják,.... "ám a ló is profitál belőle"....! Szerintem ezt az utolsó pár szót kell nagyon szem előtt tartani...!
Mik ezek az úgynevezett használható tulajdonságok?
Először is az érdeklődés. Tulajdonképpen a ló mindent meg akar ismerni, mondhatni tanulni akar, csakhogy az ismereteit szortírozza aszerint, hogy szüksége van rá vagy sem! Mondhatni, érdekes számára a dolog vagy sem! Itt pedig lenne egy másik fontos dolog, nevezetesen a személy, akivel kapcsolatba kerül, a lovas. Nos, amennyiben a lovas nem tudja magát érdekessé tenni, akkor a ló nem akar majd semmit megtanulni tőle, amiből az következik, hogy rá kell erőltetni a dolgot, ami természetesen működik is, egészen addig, amíg nem kerül a ló döntési helyzetbe, mert mondjuk a lovas valami folytán kiesik a szerepéből, ami jelentheti hogy egyensúlyát veszti a nyeregben, és ilyenkor a ló dönti el hogyan tovább. Kihasználja az előnyös helyzetet, vagy hagyja, hogy a lovas visszanyerje az egyensúlyát?!
Tegyük fel, sikerül érdeklődést keltened magad iránt, mi történik ilyenkor?
A ló elkezd ragaszkodni az emberhez. Nem csupán hozzád, hanem minden emberhez, mert eleinte azt gondolja, minden ember egyforma. Később a tapasztalatai mentén megkülönbözteti a személyeket, és nyilván amikor az első rossz tapasztalat éri egy másik személytől, ezt kiterjeszti rád is, amíg be nem bizonyítod, te nem olyan vagy. Ettől kezdve leegyszerűsítve, megkülönböztet téged a többitől.
Tegyük fel, eddig eljutottál, ismered a lovad karakterét, van elképzelésed hogyan tanítsd meg olyan dolgokra, amire szerinte nincs szüksége.
Hát a legfontosabb, hogy az érdeklődése megmaradjon....! Tehát bármit tesz is, amennyiben a jószándék vezérli, dícsérd meg érte nyomatékosan, de úgy hogy érezze, örömet szerzett neked azzal amit csinált! Mondhatnám úgy is, hagyd hibázni! Ne hidd hogy ő rosszul akarna bármit is csinálni, hiszen erkölcs híján, nem tesz különbséget jó és rossz között! Ha eddig jól tetted a dolgod, akkor már kialakult a lovadban egyfajta "függőség" a dícséret iránt, mivel nála is hasonló hormonokat indít útjára mint nálunk, jó érzést indukál a lóban, azaz ha csak egy részletet is jól csinál, tudasd vele...! Később, a gyakorlás folyamán ő úgyis összerakja majd, mi az, aminek a legjobban örülsz, s azért fog rá törekedni, mert neki is ez okozza a nagyobb örömöt!
És ne feledd, csak a saját tapasztalatodnak higgy, ami persze megegyezhet akár másokéval is, ez itt pedig csupán az én véleményem, a teljesség igénye nélkül....!