"Csipi" három éves magyar sportló mén.
Olyan típusú ló, amire egy belovagló vágyik, ha betartod a szabályokat nem támaszt nehézségeket, szeret dolgozni, érdeklődő, nagyon jó egyensúlyban van, szemtelen de nem bunkó, ezáltal könnyen lehet vele haladni. Úgy vélem az ugróképességével sem lesz baj, és csak éppen annyira nézelődik, amennyire egy jó ugrólónak az óvatossághoz szüksége van.
A férfiassága viszont éledezik annak ellenére, hogy a szexről még csak álmodott eddig, de úgy tűnik sejti, az valami jó lehet. Ennélfogva el tudom képzelni, hogy később választani kell az apaság vagy a sportkarrier között.
Mén létére meglehetősen érzékeny ló, már az elején könnyen beugrott vágtába, ráadásul legtöbbször jó lábra. Ezzel függ össze a fentebb már említett egyensúly kérdése is. A legtöbb ló természetesen ferde valamelyik oldalára, és ezt úgy kell elképzelni, mintha az egyik oldalra eleve hajlítva lenne a ló. Ez meghatározza a vágtába beugratás folyamatát, hiszen ott az lenne a lényeg, hogy a belső oldalt szabaddá tegyük azért, hogy tulajdonképpen a lónak csak egy választása lehessen, és mindig azt az oldalt válassza amelyiket könnyebbnek találja. Ezért hajlítjuk befelé, mivel így a külső szárral lezárhatjuk a külső váll útját kifelé, illetve a külső csizmával a farát szintén. Kétféle módon lehet jó lábra vágtába beugratni a lovat. Az egyik amikor a folyamatot a belső csizmával a hevederen fejezem be, illetve a másik, amikor ugyanezt a külső csizmával a heveder mögött. Az elv ugyanaz, azonban fiatal lovaknál a belovaglás során kézenfekvőbb választásnak gondolom a "külső csizmára" történő beugratást. A helyes lábra történő beugratás tanításánál, szembesül először a lovas a ferdeséggel, tudniillik a ferde ló mindig könnyen szabaddá tudja tenni a külső vállát, és általában rögtön ezt is választja, probléma csak azzal van, hogy minden alkalommal. Ha erre a lábra akarom beugratni, akkor nincs probléma, a külső csizma hatására jól be is ugrik. A másik kézre azonban az lesz a helyzet, hogy ha a belső csizmát választanád akkor még jobban elősegítenéd azt a törekvését, hogy a vállát kitegye, miután a fara eleve természetesen benn van, így a külső csizmának nincs mit megtámasztania, a válla meg eleve kinn lesz. Ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy a belső csizmával támasztom meg a farát a heveder mögött, a belső oldalra ülök, hogy a testsúlyommal is a vállát tereljem befelé, és ha ez sikerül, a külső csizmával ugratom, mert akkor belső hátsó lábával tud szabadon kezdeni. Ez persze csak egy általános leírás, akár lovanként is eltérhet a módszer, azonban a lényeg, hogy a lovas azt megértse, hogyan teheti szabaddá egyik vagy másik oldalát a lónak. És még egy fontos érv a külső csizma mellett! Mindig a hátsó láb munkája a lényegesebb, azzal kezdi az ugrást, így később amikor odateszem kívülről a csizmát, a belsővel tud kitérni, ergo kezdeni a vágtát, illetve az ugrásváltást is a külső csizma hatására tudom később stimulálni. Na ezt a "Csipinek" nem kellett elmagyarázni, mert meglehetősen könnyen beugik már most akár lépésből is....!
Ne felejtsük el azonban, hogy mindig van másképp, és a gondolkodást semmiféle leírás nem helyettesítheti....!