Demóna, 3 éves magyar sportló kanca. Nehezen szokta meg az új környezetet, eleinte aggasztóan szaladgált a karámban, aztán lassan belenyugodott, hogy ez lesz az új otthona, legalábbis egy ideig, csakhogy ő ezt nem tudja. Három hét is eltelt mire elkopott a sértődöttsége, és elfogadott minket az új házvetetőjének, lakájának, inasának. Ha létezik reinkarnáció, akkor ő bizonyosan egy jól szituált g'hófi családból származott el, nagyon magasra nyúló összeköttetésekkel, talán egyenesen az Udvarból. Kajánál, - úristen remélem nem olvassa majd mert menten dührohamot kap ekkora póriasság láttán, - vagyis tehát a 'heggeli étkezésnél, illetve a vacso'haidőben, ha nem hozza az inas azonnal az étket, nos akkor dühödt rúgásokkal hozza tudomására a személyzetnek, hogy ez nagy hiba volt, még egyszer elő ne forduljon, mert akkor irgumburgum lesz.....és ilyenkor fejvesztve rohanunk, hogy kiszolgáljuk őfelségét. Amikor azonban csillapította éhségét megenyhül, és még azt is megengedi, hogy vakargassam az álla alatt, igaz ha abbahagyom, rögtön figyelmeztet a kötelességemre, minthogy életem nemes célja más nem lehet, mint őt szolgálni, tehát vakargassam csak nyugodtan tovább, hiszen ez az élet rendje.
A belovaglás során aztán tulajdonképpen nem is történt különösebb atrocitás, talán azért mert a kék vére nem engedte, hogy leereszkedő vitába bonyolódjon, egy sárvérűvel....hihihi...! Mint kinevezett tanítója, kötelességem volt néhány hasznos dolog elsajátítására megtanítani. Ilyen volt a vízbelépés is, amivel nemes származása révén eleinte nagyon nem tudott azonosulni, majd miután meggyőztem, hogy ma már nem lehet középkori szabályok szerint élni, belement a vízbe, de másnap hallgathattuk újra, hogy nemesi származása nem teszi lehetővé, az ilyen alantas foglalatosságot, majd hagyta magát meggyőzni. Végül is mostanra sikeresen befejezte a stúdiumot, és hálásan megköszönte, hogy felkészítettük az uralkodásra....hihihi..., majd pedig leereszkedően felkínált egy hopmesteri állást az udvarában....hihihi....!