Köszönöm a videót. Imádom a hirtelen sült tarját, eddig nem tudtam jól elkészíteni, nem értettem miért. Most már értem :)

Na, ez az én receptem. Impulzus evő-főző vagyok, nem gondolkodom előre, tehát kerülöm a pácolást. Az is tetszik, hogy pirítóssal van, savanyúság nélkül. Ezek is az én ízlésem szerint vannak. Gusztusos az étel.

Eddig kerestem egy könnyed és számomra megbízható tarja receptet. Azt hiszem megtaláltam, és vele együtt ezt a csatornát, amit eztán szívesen forgatok. Megkérdezném, hogy a mangalica sütése is kb. u.ennyi időt vesz igénybe, mint a normál sertés tarja? Köszönöm.

Ez (is) nagyon jó! Kérdezhetek? Mi a véleménye a kereskedelemben kapható, növényi eredetű papain enzimet tartalmazó húspuhítóról. Használtam, működik, de nem tudom mit eszem meg vele! Az Ön véleménye nekem mértékadó, kérem írja meg. További jó főzéseket, sütéseket!

@bigspoon01

3 жыл бұрын

Először is köszönöm szépen! Jól esnek szavai, viszont remélem nem leszek ünneprontó, ha bevallom, én soha nem használtam húspuhítót (sem ilyet, sem mást). Esetleg a nagyüzemben lehetett olyan előírt kész fűszerkeverék, amit kötelező volt használni... Esetleg abban, de erről meg nem tudok, mert sokat magunk készítünk, és látnám ha belekerülne. Néztem gyorsan a neten ezt a húspuhítót és azt írják természetes alapú. Ha ez valóban így van, lehet kipróbálom én is. De csak próbaképpen. Viszont, ami miatt én nem figyeltem fel ezekre a dolgokra, az az, hogy a főzési-sütési technológiák amiket használok a hétköznapokban is, nem teszi szükségessé. Sajnálom, hogy ezúttal nem tudok segíteni, tanácsot adni, együtt gondolkodni. Viszont megosztotta, hogy működött. A kérdésem az lenne, hogy ez miben mutatkozott meg valójában? A sütési idő volt rövidebb a hasonló puhaság eléréséig, vagy még omlósabb lett a hús ugyanazon idő alatt? Esetleg ez érezhetően módosít a hús ízén is? Milyen húsnál próbálta ki? Marha, sertés? Önnek is jó főzést, sütést, élvezetes ízeket kívánok!

@kucskarmihaly4347

3 жыл бұрын

@@bigspoon01 Köszönöm az írását. Annak én is utánanéztem, hogy természetes anyag, azért mertem megpróbálni. Sertés tarján, karajon használva, határozottan omlósabb lett. Marha szeletnél nem annyira volt érezhető a hatása. Persze a sertést a 120 kilós vágósúly alatt dolgozzák fel, tehát általában fiatal. ( Velem ellentétben, aki öreg - vagy inkább sokat megélt - vagyok, és sajnos, vágósúly feletti!) A marhánál sajnos a korát nehezen lehet kitalálni, a színe ad ugyan némi támpontot, de nekem nem mindig sikeres a saccolásom. Mert van ugye a gyenge marha, mármint az az öreg, ami már alig bírt felállni. Pont ezért, éppen a marhánál számitanék a hatására, mert a módszereidet is alkalmazva, a sértéssel minden rendben. Most itt tegeztelek, de inkább így folytassuk, javaslom öregebbként!

@bigspoon01

3 жыл бұрын

@@kucskarmihaly4347 Köszönöm, valóban jobb lesz tegeződve. Igen, a kínálat húsfronton eléggé aggasztó. Nehezen találni érett, telt ízű húst. Sok helyen futószalag szerűen, a profit előrehelyezésével létesítenek kínálatot. Ami még nyomasztóbb, hogy a kereslet ezt életben tartja. Természetesen én nem mondom, hogy a nappaliban kötelező disznót vágni, ráadásul azt, amit a kisszobában neveltünk fel, rendesen táplálva, gondozva. De, azt látom, hogy a kényelem az nagy úr. Itt Angliában a jellemző egy nagyvárosi kínálatban (a bigstore-okat nézve), hogy kizárólag 3-4 féle húst adnak a disznóból és jó ha pár helyen a májhoz hozzá lehet jutni. Természetesen vizes-tápos és éretlen húsok. Nagyon nagy mennyiségben már konyhakészre szeletelve, darabolva. Tőkehúst, nagyobb darabban alig lehet szerezni. Ha van, az is vacak. Vannak hentesek, de azok drágák és szintén egyezkedni kell, ha valami "izgalmasabbra" vágyik az ember, mondjuk fejre, a pofahús miatt... De nincs más, én ezt teszem. A sertésből készült termékeket hagyjuk. A kolbászok ízetlenek, és még ha az ötlet (ízesítésre) jó is lenne, de valójában gyengék. A mi értelmezésünk szerinti páros kolbászok (debreceni jellegűek) egyáltalán nincsenek, nem füstölnek, nincsenek óféle felvágottak. Kizárólag sonka-szalámi van, meg bacon, illetve pár, más nemzettől átvett fajta. Marhából nem rossz a felhozatal, jobb minőségű, valóban hús marha, nem kiöregedett tejelő. Szeretik errefele a steakeket (nagyon nagy a kereslet ez iránt) és a stew, ami hasonlít a mi pörköltünkhöz, jellemzően marhából vagy birkából van. Apropó, én magam nem annyira lelkesedek a birkáért, de azt el kell ismernem, hogy az nagyságrendekkel jobb itt, mint amire emlékszem odahaza. Persze ez azóta, amióta kiköltöztünk változhatott, és lehet a magyar is jó minőségű már. Ezért is vagyok néha bajban, mert amikor lefőzök valamilyen ételt, nyilván itteni alapanyagból, akkor csak remélni tudom, hogy otthon is ugyanúgy működik a recept. Ja és még valami, én otthon abba futottam bele rendszeresen, hogy nem érlelt marhahúst vettem. Tehát friss vágású volt. Például steaket nem lehet készíteni olyan marhahúsból, ami nem érett. Minimum 21, de inkább hosszabb érlelésű, 28 napos az igazi, ízes, zamatos marhahús. Kicsit hosszúra sikerült...

@kucskarmihaly4347

3 жыл бұрын

@@bigspoon01 Érdeklődve, örömmel olvasom, milyen az élet ott, ahol sosem jártam, és valószínűleg már nem is fogok. Az itthoni helyzettel én meg vagyok elégedve, itt szinte minden kapható, az extra minőségű marhahús is, más kérdés, hogy szánunk e rá annyit... Az érlelés valóban fontos, itthon is árulnak már előre érleltet, bár én még nem vettem, megoldom magam. Ha egyszer leírnád a szakszerű érlelési metódust, azt megköszönném! De pl. a sertés belsőségek kaphatóak, akár hurkát is tölthetnék, minden beszerezhető hozzá, egyesek szerin addig, míg az EU bele nem szól! Ha ez megtörténik, elintézem a kilépést! (a pacal vajon szalonkápes Brüsszel szerint?) A birka kényes téma! Minden ősőm juhász volt legalább öt felmenőig, a génjeim részben juhhús eredetűek. Imádom és szerintem az én pörköltem- gulyásom a legjobb a világon és akkor még szerény voltam! (igaz, elfajzottam villamos tervezővé, sok nagy házba terveztem sok sok villanyt.) A főzés- sütés az egyik kedvenc elfoglaltságom, nem lehetek olyan fáradt, hogy ne tenném szívesen, örömmel!

@bigspoon01

3 жыл бұрын

@@kucskarmihaly4347 Eleinte nagyon nehéz volt ideszokni, mint beidegződött magyaros ételt élvező ember. Hosszú éveken át, küldettük a csomagokat a jó kis hazai hozzávalókkal, kutattuk a majdnem hasonló termékeket (amúgy itt tucatszámra fellelhető lengyel boltok egész hasonlóakat tudnak kínálni). Aztán egyszer megtört a jég, és észrevettük, hogy van itt török bolt, keleti bolt (arabok) olyan fűszer felhozatallal, hogy az ember ámul mi minden van... Afrikai bolt, olyan zöldségekkel, gyümölcsökkel amiről nem is hallottam, vagy csak képen láttam korábban. Aztán ami a kedvencem, az a japán és kínai bolt. Valamint, az eleinte általam nem kedvelt angol konyha is felkeltette az érdeklődésemet, egyrészt dolgoztam több angol konyhán is, másrészt rájöttem, hogy házilag elkészítve a fogásaikat nem is rossz az. Szóval a korábbi világ kitárult előttem, és én erre nagyon fogékony vagyok. Falom az újdonságokat. Én nem szakács pályán kezdtem. Én is terveztem, sőt tanítottam is mint gépészmérnök. Aztán kijöttünk ide, és a hobbimban tudtam elhelyezkedni. Előétel és saláta -, hal -, tészta ételek-, desszert- , grill pályákon mozogtam különféle helyeken és beosztásban. Ami nagyon hiányzik az a szósz pálya. Tanultam, de önállóan még nem vittem. Hozzáteszem, idővel világossá vált, hogy az ipari konyha az nem ugyan az, mint az otthoni főzés. A mennyiségek miatt is másképpen kell hozzáállni és néha olyanokat is kell főzni, sütni amit magamtól nem enném meg. Viszont, sok technológiát hazahoztam és konvertáltam az otthoni eszközökre. Plusz a különféle éttermekben (olasz, angol, francia) tudtam kísérletezni alapanyagokkal amikor erre lehetőség volt, dolgoztam együtt talán a világ összes nemzet szakácsával... persze némi túlzással. Nem egy közülük csillagos konyhából jött, de a legtöbb "csak" szenvedély szakács. Ez utóbbiak nagyon szerettek tudást megosztani. Így tanultam meg első kézből a kínai konyha alapjait, az olaszt és a franciából rengeteg mindent. Nem telik el nap, hogy ne főznék, hivatalból, vagy a családnak. Minden nap tanulok valamit, vagy csiszolom a tudásomat. És ez nem csak a recepteket, hanem a konyha szervezést is jelenti. Rendszerint a családon kísérletezem le az újdonságokat, valamikor nincsenek oda az ötletért, amikor egy hétig ugyan azt eszük... :) Nagyon rámegyek a részletekre, hogy jó legyen a végeredmény. Szóval nekem is ez a hobbim, rokonlelkek vagyunk tényleg. A birka kérdésbe akkor sikerült belenyúlnom... Én annak nagyon örülök, ha az én nem túl jó tapasztalatom egyedi, azaz ha kiderülne, hogy régen is jó volt a felhozatal, csak én csücsültem egy ilyen rosszul sikerült vákuumban. A mi közelünkben például kecskefarm volt, és onnan szereztünk tejet, húst. A tej kifejezetten jó volt, a húst szokni kellett. Valamiért nem volt a környezetemben népszerű a kecske. Azt jó olvasni, hogy egy pörkölt- és gulyásfőző mesterrel beszélgethetek. Én nagyra értékelem a profizmust és számomra az sem megvetendő, ha valaki tudatában van annak, hogy jó valamiben. Nyilván sok munka van az általad készített ételek hátterében, hogy a legjobb legyen a végeredmény, szóval erre büszkének kell lenni! Én sokat kísérleteztem pörköltekkel, igaz, főleg sertéssel. Érdekelne, hogy az általad képviselt vonalhoz milyen főzési technika tartozik (azaz szakaszosan folyadék hozzáadagolt, vagy bőlére engedett, aztán visszaforralt. Hús előrepirított, vagy hagyma előrepirított). Milyen a fűszerezés? Alap fűszeres azaz minimalista vagy széles repertoárú. Persze, ha mindez nem hétpecsétes titok... ;) A marhahús érleléséhez stabil hőmérsékletet tudó hűtő kell, valamint amikor ezután érdeklődtem (én magam soha nem érleletem), azt mondtak az étterembe beszállítók, hogy a legjobb ha a marha minél nagyobb egységben van, magyarul a legjobb, ha egy félmarha lógicál a kampón. Errefele megfizethető áron elérhető az érlelt marhahús, jó minőségben, ezért sem vitt rá a kényszer, hogy kísérletezzek vele. Igen, a szabályozások. Szerencsére itt, a legtöbb belsőség és "másodrendű" alkatrésze a jószágnak az valójában kutyák élelmezésére használatos. Ez azért jó, mert így a "kutya" sem figyel erre, vagyis meg lehet dumálni a hentessel, hogy a leeső fej az menjen az én szatyromba, a köröm ugyanígy, meg a vese is elfér mellé. Mondjuk a vese már érdekes, mert erre van nagyon finom receptjük. Sőt az alaplé készítéshez csontokhoz is fillérekért lehet hozzájutni. Na megint sikerült egy kisregényt írnom...

Ne már, miert mondjak, hogy 2-3 perc oldalanként, sosem sül meg ennyi idő alatt. Pont most sütöttem ilyet, fedő alatt 10 perc, majd fedő nélkül még 10 perc, és még így sem sült meg teljesen.

@bigspoon01

6 ай бұрын

Hát az érdekessége a dolognak, hogy valóban 2-3 perc alatt működik a dolog, oldalanként. Csak annyit tudom mondani, hogy nagyláng, viszonylag kevés zsiradék. Nekem ez a sütési módszer csak annyiban nem tetszik, hogy 1 szelet hús után lehet letakarítani az egész tűzhelyet. Célszerű a zsiradékot füstölésig hevíteni, kevés húst a serpenyőbe tenni, ha egyszerre sok megy bele, visszahűti a serpenyőt és ahogy folyadékot enged a hús, gyakorlatilag már csak párolni lehet. Talán itt a lényege a műveletnek, hogy a húsnedv ne jöjjön ki a húsból. Sajnos a közeljövőben nincs időm ehhez, de később megpróbálok short videót forgatni, vágás nélkül a sütésről.

@ferenchorvath4660

2 ай бұрын

Aki szereti a rágós karajt és jók a fogai annak jó recept. Akimeg puhábban az más receptet keres. Amúgy Én is kiprobáltam ,nekem ez túl kőkorszaki és kemény a hús 2-3 perc sütés nem elég a számomra.