A Halak laknak a Szabó Balázs Bandája negyedik nagylemezén, a 2018-ban megjelent Rajtad felejtett szavaim címűn szerepel.
Hallgasd meg a teljes albumot a KZread-on!
bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Letöltés / streaming:
iTunes: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Bandcamp: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Apple Music: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Spotify: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Deezer: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Zene: Szabó Balázs
Szöveg: Szabó Balázs
Szabó Balázs Bandája
Acsády Soma - basszusgitár
Ferencz László - dob
Harangozó Sebestyén - gitár
Ölveti Mátyás - cselló, vokál
Szabó Balázs - ének, gitár, hegedű, kaval, baglama
A dalban közreműködött:
Angyal János - tenor harsona
Gáspár Olivér - tenor harsona
Gyetvai Péter - basszus harsona
Magyar Péter - tenor harsona
A felvétel a Tom-Tom Stúdióban készült 2018-ban.
Felvétel, hangkeverés: Dorozsmai Gergely
Mastering: Yaron Fuchs
Zenei rendező-producer: Szabó Balázs
Dalillusztráció: Kisteleki Dóra
www.dorakisteleki.com
Kiadó: Szabó Balázs | SZBB Produkció
Menedzsment: Petráki Lilian
Kapcsolat: info@szabobalazsbandaja.hu
www.szabobalazsbandaja.hu
Facebook: / szabobalazsbandaja
Instagram: / szabobalazsbandaja
© 2018, SZBB Produkció Kft. | SZBB Production Llc.
HALAK LAKNAK...
Halak laknak a számban, úsznak a szürke homályban,
megeszik az első reggeli belső szavaim, így nem is tudhattok,
mit sem tudhattok erről,
hogy a mennyből, az alvás után az első gondolat onnan,
arról a helyről szökik el folyton.
De aztán otthon mire mondom, már nem is hallatszik a hangom,
csak feszülök a fényre, az alkalmi létre, dadogok valamit,
de magam sem értem.
Mert halak laknak a számban, megeszik a szavaim mára, mindig az elsőt,
az örök tekergőt, csak egy kő marad.
Ha úgy szeretnél, ahogy senki se engem,
ahogy a halak szeretik a csendet,
úgy akarnék maradni egyszer
ebben itt, ebben a rendben.
Ha úgy szeretnél, ahogy senki se engem,
ahogy a halak megeszik a reggelt,
úgy akarnék maradni egyszer
ebben itt, ebben a rendben.
Halak laknak a számban, ha kinyitom, látod, elbújtak páran,
isszák a tervem az alkalmi vermen és magamra hagynak, persze.
Ez a reggel, mint a tenger ködbe fonja az estet,
a föld meg az égbolt és mindenem szétszórt, de nem is tudhattok,
mit sem tudhattok erről,
hisz a csendből nem derül ki a belső, így csak a hangom
egy buborék lanton dúdolja folyton hogy:
halak laknak a számban, megeszik a szavaim mára,
így bármit is mondok, bármilyen hangon, csak egy kő marad.