A Lélekkeltető a Szabó Balázs Bandája negyedik nagylemezén, a 2018-ban megjelent Rajtad felejtett szavaim címűn szerepel.
Hallgasd meg a teljes albumot a KZread-on!
bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Letöltés / streaming:
iTunes: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Bandcamp: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Apple Music: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Spotify: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Deezer: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Zene: Szabó Balázs
Szöveg: Szabó Balázs
Szabó Balázs Bandája
Acsády Soma - basszusgitár
Ferencz László - dob
Harangozó Sebestyén - gitár
Ölveti Mátyás - cselló, vokál
Szabó Balázs - ének, gitár, hegedű, kaval, baglama
A dalban közreműködött:
Kákonyi Árpád - zongora
Rózsa István - szuzafon
A felvétel a Tom-Tom Stúdióban készült 2018-ban.
Felvétel, hangkeverés: Dorozsmai Gergely
Mastering: Yaron Fuchs
Zenei rendező-producer: Szabó Balázs
Dalillusztráció: Kisteleki Dóra
www.dorakisteleki.com
Kiadó: Szabó Balázs | SZBB Produkció
Menedzsment: Petráki Lilian
Kapcsolat: info@szabobalazsbandaja.hu
www.szabobalazsbandaja.hu
Facebook: / szabobalazsbandaja
Instagram: / szabobalazsbandaja
© 2018, SZBB Produkció Kft. | SZBB Production Llc.
LÉLEKKELTETŐ
Ma végre megborotvál a szél,
az eső száraz ruhát terít,
a vihar napsugárt citál,
a kutyám rosszban sántikál,
az éjfél nem pontosra jő,
az égbolt villanyszerelő,
az Idő órájára néz,
egy szatyor táncos lányt idéz.
Ma nincsen semmi meglepő:
az arcomon eltűnt egy redő,
a nyomozók sehogy nem lelik,
hiába helyszínelgetik.
Te meg csak búsan andalogsz,
miközben rád ragadt a hold.
Tejfölösképű vers ez itt,
nem írtam, ő incselkedik.
Maradj az ágy szélén kicsit,
jó így, hogy többre nem telik.
A mellben ősz kísértetek
nevelnek szép önérzetet.
Cipőm nyomát már víz lepi,
holnapra elfelejthetik.
Egy tarka lépcső elrepedt,
a múlt időnek integet.
Ma tényleg semmi meglepő,
az unalom pókot szőni jő,
hangyák cipelnek papucsot.
Mától nem lesz alkalom,
hogy ugrálj a felhőbe küzdeni,
lehúzni Isten terveit.
A földre hullnak csillagok,
teregetnek az angyalok.
Ma nincsen semmi meglepő,
félrehív egy kávéházi nő,
fülembe súgja, hogy:
a bolond szél most fúj előttem,
kergeti és nem ereszti,
az utolsó, vagy már csak egyik,
meg sem értett, elfelejtett
szerelmet, vagy az ölelésben
minden érzést megszépítő
lélekkeltetőt...