Az Egyperces a Szabó Balázs Bandája negyedik nagylemezén, a 2018-ban megjelent Rajtad felejtett szavaim címűn szerepel.
Hallgasd meg a teljes albumot a KZread-on!
bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Letöltés / streaming:
iTunes: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Bandcamp: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Apple Music: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Spotify: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Deezer: bit.ly/RajtadFelejtettSzavaim_...
Zene: Szabó Balázs
Szöveg: Szabó Balázs
Szabó Balázs Bandája
Acsády Soma - basszusgitár
Ferencz László - dob
Harangozó Sebestyén - gitár
Ölveti Mátyás - cselló, vokál
Szabó Balázs - ének, gitár, hegedű, kaval, baglama
A dalban közreműködött:
Horváth Béla - angolkürt
A felvétel a Tom-Tom Stúdióban készült 2018-ban.
Felvétel, hangkeverés: Dorozsmai Gergely
Mastering: Yaron Fuchs
Zenei rendező-producer: Szabó Balázs
Dalillusztráció: Kisteleki Dóra
www.dorakisteleki.com
Kiadó: Szabó Balázs | SZBB Produkció
Menedzsment: Petráki Lilian
Kapcsolat: info@szabobalazsbandaja.hu
www.szabobalazsbandaja.hu
Facebook: / szabobalazsbandaja
Instagram: / szabobalazsbandaja
© 2018, SZBB Produkció Kft. | SZBB Production Llc.
EGYPERCES
Tegnap egy percre maradtunk ketten,
ültünk az eresz szélén, szemközt a tengerrel,
majd halkan megnyílt a hátunk és vártuk, hogy kifeszüljön a szárnyunk,
és alkalomadtán nem várva semmit, tovaszálltunk.
Te is csak légy lehettél, nekem is csak ennyire tellett,
hogy egy tornácról virágra, ablakból az ágyra, egy székről az emberre
lök fel a szárnyunk, látod nem is kell, hogy beszéljünk,
elég zümmögni, dúdolni, verdesni azt, amit érzünk.
Eltévedtünk egy légypapíron, azért valahogy csak kibírom,
fönn van az ég, épp mázolatlan, a felhők még csak piszkozatban,
röpülsz ki egy pincerésen, ahol szárnylóbáltunk mindig ébren,
innen fogunk messze menni, nem kell minket megkeresni.
Eltévedtünk egy légypapíron, azért valahogy csak kibírom,
fönn van az ég, épp mázolatlan, a felhők még csak piszkozatban,
röpülsz ki egy pincerésen, ahol szárnylóbáltunk mindig ébren,
megterveztük egy légypapíron, hogyan éljünk egy másik síkon.
Nem vágyom sokra, éljünk a maradékon,
nem megy ma semmi kárba, megosztozunk, ha bírod,
hogy csöndrakáson alszunk el az este,
és álmunkban törhetetlennek véljük majd e testet.
Nézd, az árnyékunk most éppen kergetőzik,
lassan már nem is tudok előled elrejtőzni,
épp te vagy a fogó, én meg hagyom, hogy elcsenj,
hogy ellopj az élet elől itt az aranyló kertben.
Szeretnék lenni én a féltett maradékod,
egyél csak, faljál bátran, mindenem tiéd most,
na jól van látom, furcsán nézel engem ebben a percben,
de látod, fönnragadtunk és nincsen semmi tervem.