Sanyi három éves magyar sportló kanca.
Egyesek szerint a genderőrület már a lovakat is elérte....hihihi...! Igazából Sanyinak valami nagyon szép hangzatos neve van, a Sanyi csupán úgy ragadt rá, hogy ha kedve támadt, ott helyben összerogyott és meghempergett, ami némi hasonlóságot mutatott, az "Indul a bakterház"-ban ugyan egy rövid, de emlékezetes szerepet játszó Sanyi nevű lóval. Szóval innen ered a ragadványneve, az igazit pedig nem jegyeztem meg, mi is végig Sanyinak hívtuk, ő pedig soha nem tiltakozott, sőt egyenesen hallgatott a nevére. Ettől függetlenül, az aggódóknak bizton kijelenthetem, Sanyit nem akarják fiúvá operáltatni.
Egyébként egy nagyon jó karakter, bár van benne némi hiperaktivitás, ami bennem eleve rokonszenvet szült, hiszen serdülő koromig - bár ezt a kifejezést akkor még nem ismerték - afféle hülyegyereknek tartottak a felnőttek, mert állandó és visszatarthatatlan vágy buzgott bennem, sőt egyenesen tehetséges voltam abban, hogy olyan apróságok tömegével üssem el az időt, amelyek mások idegrendszerének kisülését eredményezték. És ehhez még gondolkodnom sem kellett, jött magától minden, azt lehet mondani, ebben olyan tehetséges voltam, mint Tesla a fizikában. Sajnálatos módon azonban, a környezetem nem kívánta fejleszteni ebbéli képességeimet, így beleszürkültem a hétköznapokba....hihihi....
Sanyi nagyon jól előkészítve érkezett, lépésben már ültek is rajta, így gyorsan haladtunk, nálunk a lefekvés soha nem fordult elő, a negyedik héten már lovagoltam rajta. Emlékszem, annak idején volt néhány tanárom, aki ki tudta használni a hiperaktivitásom, így például testnevelésből mindig ötös voltam, ami nem volt elmondható a fizikáról, ezért aztán nem emlegetnek Teslával egy lapon. Valahol ez a hiperaktivitás onnan ered, hogy az ember több figyelmet igényel, és próbálja magára felhívni a figyelmet akár bármi módon is. Sanyinál ez leginkább akkor volt tettenérhető, amikor szereltük fel. Amíg ott volt valaki, foglalkoztak vele, addig állt mint a birka, de ha ott hagytad akkor mindent elkövetett hogy legyen mellette valaki. Ugyanakkor soha nem próbált ártani az embernek, egyszerűen csak igényelte a figyelmet, és ezt szem előtt tartva könnyen tudtunk haladni.