1. előadás - Bródy Luca Sára, városszociológus (HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont): Nők vidéken - lehetőségek és kényszerek a kiköltözésben
Az élelem-önrendelkezést gyakran a társadalmi mozgalmakhoz és az állampolgárok mozgósításához szorosan kapcsolódó kérdésnek tekintik. A posztszocialista Európában azonban az élelem-önrendelkezés fogalma és gyakorlata nagyban eltérhet a Via Campesina vagy a Nyéléni Nyilatkozat által felvázolt nyugati vagy globális értelmezéstől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem létezik vagy irreleváns. A városokkal ellentétben a vidéki területeken sokkal ritkábbak a társadalmi mozgalmak.
Ennek ellenére számos kutatás arra utal, hogy a vidéki területeken a mindennapi gyakorlatok is jelentősen hozzájárulnak az élelem-önrendelkezéshez - a környezeti hatásokat csökkentő és közösségi előnyöket biztosító, társadalmilag sokszínű gyakorlatok - anélkül, hogy kifejezetten erre törekednének.
A HerStory Kollektíva eddigi kutatása a vidéki és mezőgazdaságban dolgozó nők életkörülményeit vizsgálta, figyelembe véve a nőkre nehezedő gondozási terheket és a vidékre költözés nehézségeit.
2. előadás - Farkas Judit, kulturális antropológus, egyetemi docens (PTE): Vidékre költözés, ökológiai életmód - 15 évvel később.
Közel 15 éve kutatom a hazai ökofalvakat és más, vidéki öko-életmód közösségeket. Ez idő alatt lehetőségem volt e közösségek és életmódok alakulásának, változásának megfigyelésére, számos egyéni és közösségi történet a szemem előtt zajlott le. Előadásomban a makroszint (magyar társadalom, globális trendek) kontextusában értelmezem ezeket a folyamatokat, és próbálom megtalálni ennek az életmódnak a helyét a kortárs világban.
3. előadás - Milánkovics Kinga (Tudatos Öregedés Alapítvány): Gondoskodási-, ökológiai-, és klímaválság, avagy mit tehet egy mai felnőtt, az öreg kora biztonságáért?
Már a 70-es években, és azóta is sokat lehetett hallani azok hangját, akik a klímaváltozás és az öregedő Európa demográfiai átalakulásából fakadó gazdasági, társadalmi és környezeti változásokra és jövőbeli szűk keresztmetszetekre hívták fel a figyelmet. Ezek a mozgalmak és szakértőik makro-szintű, mély, strukturális átalakulásokat sürgettek.
2023-ra bebizonyosodott, hogy ezekből a változásokból semmi érdemi hatású nem valósult meg. A fogyasztás nem csökkent, sőt. A Föld lakossága a 70-es évek 3,7 milliárdjáról 2023-ra 8 milliárd fölé nőtt. Érthető módon viszont a fejlődő országok polgárai is a fejlett országok életszínvonalát szeretnék maguknak. Gyakorlatilag elmondható, hogy az önkéntes fogyasztáscsökkentés makró szinten nem ér el elégséges eredményt. 2023-ban a túllövés napja immár augusztus 2-án volt .
Eközben Európa lakossága rohamosan öregszik, a nyugdíjrendszerek a végüket járják. Az idősgondozásban érintett családok pontosan tudják, hogy mekkora káosz van már most az idősek ellátása kapcsán. Az orvos, nővér, ápoló, idősgondozó hiány húsbavágó, amit több EU-s ország, így Magyarország is ázsiai munkaerővel próbál kompenzálni. Magyarán: a mostani felnőttek kilátásai a saját 70-80+ éves korukra már most jól láthatóan tragikusak.
Mit tehetnek akkor az egyének, a családok, a közösségek? Milyen irányban érdemes a megoldásokat keresni, és tevőlegesen építeni? Létezhetnek-e olyan megoldások és stratégiák, amelyek az öreg korunk biztonságát megadhatják?