Székelyföld nyugati peremén, Székelyudvarhely és Székelykeresztúr között, a dombok hajlatában, diófák és árnyas cseresznyefák hűvösében van egy székely táj, mely olyan ősi, mint az öregapám pipája, és olyan csinos, mint egy eladó menyasszony. Valamikor dicső múltú nagy székely falvak sorakoztak itt, a közösségi együvé tartozás és békés egymás mellett élés tudatával. Minden falu külön entitás, és őriz mindegyikük a székely történelemből olyan szeletet, amely jogos büszkeséggel töltheti el a község mai lakóit.
A suvadó homoródi domboldalakon feledésbe merülő székely falvak harangjai szólnak a mélyből, büszke múltról mesélve a 21. század újra-felfedező hajósának. De a jelennek is maradt még ideje, hisz vannak, akik nem elhagyván a süllyedő hajót, itthon maradtak és állják a vártát Székelyföld peremén. Sőt, a horizonton már feltűnnek a városból visszavonulók vitorlái is, hétvégi nyaralóházak képében. Így alakul a jövő is a Homoródtól a Nagy-Küküllőig húzódó dombvidék falvaiban, melyekben Szent László szelleme őrzi hűséges, büszke székely népét.
Kirulyfürdőről indulunk, felkukkantunk Homoródremetére, majd Kénos után Telekfalvát fűzzük fel. A dombok között járva Homoródszentlászló, majd a községközpont, Kányád értékeivel ismerkedünk. Székelyderzs és Székelymuzsna után a Nagy-Küküllő völgyébe ereszkedünk, hogy Kisgalambfalván zárjuk kirándulásunkat.
A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.