Tipp egy jelenleg útját kereső 25-östől. Ha az életcélod az hogy "boldog akarok lenni", de fogalmad sincs, mit jelent számodra egy boldog élet, minden nap írd le egy füzetbe, mi tett aznap boldoggá. Lehet ez a legkisebb dolog is, akár az időjárás, akár egy videó, akár káröröm, akármi. Ha összegyűjtöd, mi tesz boldoggá napi szinten, szépen fokozatosan elkezd majd tisztázódni mi is számodra egy "boldog" jövő. Ugyan így lehet írni a sikert, gazdagot, bölcset... Ma ettől éreztem sikeresnek magam (pl. kimásztam az ágyból időben és nem késtem melóból), ettől éreztem gazdagnak magam (volt pénzem még egy kakaóscsigára), bölcsnek éreztem magam, mikor visszaemlékeztem, milyen butaságokon aggódtam tiniként... Ilyesmik. Így szépen, napról napra többet tudsz megismerni magadról, ami szerintem gyönyörű :)

@marikafrancsics8910

Жыл бұрын

Igen 2009. November 16 - a óta teszem,igaz engem az Atya hívott el azóta Ő is diktálja és vezet!

@zoltizolti3165

Жыл бұрын

@@marikafrancsics8910 gyulekezetbe?

@softlipsonbigdicks

Жыл бұрын

Ez egy baromsag

@johnnygentleman6236

9 ай бұрын

Ez egy jó kezdő tipp.

@markszigeti4213

5 ай бұрын

Ezt a tippet nagyon megköszönném kifelyezetten hasznosnak talál9m

Köszönöm Atis,hogy vagy Nekünk!! Ez most nagyon kellett! 😊😊

@dianagal

Жыл бұрын

Me too

@markmarian621

Жыл бұрын

Also. :)

@sajkotamas4378

Жыл бұрын

Teljesen egyetértek ezzel a hozzászólással

@user-sr4fz1ot6k

4 ай бұрын

@@sajkotamas4378 én is

Ez a videó most pont nekem szólt. A végén elsírtam magam. Bár 16 éves vagyok mégsem érzem úgy, hogy az életem folyója jó mederben folyik. A videó segített kicsit más szögből nézni az életemre és igyekszem tenni azért, hogy jobb legyen, köszönöm🙏😊.

@adriennvarga9040

Жыл бұрын

@@palupark8951 köszönöm. Neked is.

@peterbagosi3862

Жыл бұрын

16 évesen örültem ha el tudtam menni iskolába, mert a vonatbérletre se jutott. :D

@captainjack2201

Жыл бұрын

17 vagyok. Én úgy érzem jelenleg nincs se jó se rossz irány hisz az úgy is csak utólag fog kiderülni és ez a borzasztó. Barátaim is hébe hóba vannak. De keresem az utamat és hát ki tudja hova visz...

@djswifthungary

Жыл бұрын

Így vagyok vele én is. Most hagyott el a feleségem, a vállalkozásom a béka segge alatt teljesít stb stb .. legjobb pillanatban jött

@behindthemirror8062

Жыл бұрын

Hat ha elsirtad magad ezen akkor kezd el megerositeni a lelked mert ez nem normalis

Attis, nekem te olyan vagy, mint egy csodálatos barát, aki mindig vigaszt nyújt! 💖

Nagyon aktuális a téma, egyre többen érzik ezt szerintem! Remek videó anyag!

Köszönöm, ez most nagyon jól jött! :) 26 évesen végeztem el az egyetemet, sok éven át kűzdöttem szorongásos betegségekkel, így nem tudtam továbbtanulni, mert pszichológushoz is alig bírtam eljárni. Miután jobban lettem, a divattervezés szakot végigcsináltam évfolyam elsőként ahogy bekerültem minden féléven, és a diplomakollekciómra is ötöst kaptam. Mégis néha ezt érzem, hogy sajnos sehol nem tartok a koromhoz képest, le vagyok maradva. Jól esett nagyon ez a videó, még egyszer köszönöm! A diplomakollekciómban a társadalmi elnyomásokból fakadó pszichés szorongásokkal foglalkoztam, ezen belül egy olyan tünettel, amiben nekem is részem volt. :) Ez is sokat segített, hogy végre azt csinálom amit szeretek, és kidolgozom ezt magamból a művészetek által.

@juliasiteri3025

Жыл бұрын

Nagyon gratulálok! 26 évesen meg találltad amit szeretsz és még jó is vagy benne. Ha nekem azt mondanák, hogy ez lesz a jövőm nagyon örülnék.

Ez a videó nekem jött ki. Amint lehet meg is nézem Tényleg nekem szólt, ez segített kicsit másképp látni a dolgokat, köszönöm ^^

Szia Atis, klassz lett a videó! Csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy ha más életét megkaphattam volna, akinek jobb, szebb, sikeresebb, gazdagabb, "gondtalanabb" élete van, akkor ma nem az az ember lennék aki. Szerintem nagyon becsüljük meg azt amink van, s amilyen utat megtettünk azért, hogy legalább ott tarthassunk ahol most vagyunk. Én kaptam nagyon sok hideg zuhanyt az életemben, de legalább tudom értékelni azt amiért megdolgoztam.

Pont erre volt ma szükségem és szerintem jó páran így vagyunk ezzel. Millió köszönet 😊

Olyan jól esett a lelkemnek ez a videó. Nekem 24 éves koromig nem igazán volt munkám, rövidtávú volt, de olyan is volt, hogy másfél évig semmi. Közben tanultam is, de akkor is, rosszul esett, hogy úgy éreztem, nem tartok semerre. De már szerencsére 3 és fél éve van munka, és elvagyok vele, bár néha nehéz. Most inkább lelkileg kezdtem el fejlődni. Imádlak Attis, puszi ☺️

Jövő hónapban töltöm a 30-at. Ha a társadalom alapján ítélem magam szabályosan "rámjön" a pánik....Köszönjük ezt a gondolatébresztő videót!

Én csak ennyit szeretnék mondani: köszi Atis! ❤

Nagyon hálás vagyok ezért a videódért. Eddig én is azt hittem hogy sehol nem tartok, csak mert másokhoz hasonlítottam magam. De most belegondoltam hogy 23 évesen van saját házam, saját autóim, és egy jól fizető munkám mindössze egy szakmunkás bizonyítvánnyal. Úgygondolom hogy csak rajtunk múlik hogy mire visszük, mennyire akarunk fejlődni. Ezen videó után új és merészebb célokat merek kitűzni magam elé. Köszönöm

@eg4514

Жыл бұрын

Első körben nevezzük szerencsének. Vagy tényleg azt hiszed, hogy egy éhezésbe született afrikai ugyanannyi eséllyel indul, mint te? Vagy a putriba született vak kisgyerek? Na. 🙂

@romankliment7010

Жыл бұрын

@@eg4514 ebben igazad van, nem mindenki ugyan olyan eséllyel indul, de mindenki a nulláról kezdi, csak mindenkinek más a nulla és szerintem a lényeg hogy az ember a maga nullájából mit tud kihozni. Mennyire járult hozzá ahhoz amije lett a nullából amiről indult. Az éhezésbe született gyereknek más az értékrendje, az élete a céljai és a környezete de a maga szintjén ő is lehet kiemelkedő, sikeres. A putriba született vak gyereken múlik hogy mennyire tanul meg így élni( vakírás stb.) Ami az ő körülményeihez mérten hatalmas siker.

Köszönöm a videót. Valahogy egy kicsit jobban érzem magam.

Hihetetlen ez az időzítés! A legjobbkor érkezett ez a videó, azt hiszem a mai nap végre fel tudok állni és ismét el tudok indulni. Köszönöm szépen!

Atis, én eddig nagyon köszönöm a videóidat, mindegyik nagyon építő és segítő volt számomra, de ez a mostani nem nekem szólt. 39 éves , 3 gyerekes anyuka vagyok. Kistelepülésen élek, és ahogy a gyerekeim felnőttek, azt tapasztalom, hogy a diplomámmal sehova sem tudok elmenni dolgozni. A falusi kisboltba tudnék elmenni pénztárosnak., de oda is ismeretségi alapon veszik fel a jelentkezőket. Tizenvalahány évig, míg a gyerekekkel otthon voltam, teljesen "kijöttem a gyakorlatból", a világ megváltozott, szakmai gyakorlatom egyenló a nullával. És hát nő is vagyok. Úgy érzem, egy letojt tyúk vagyok, aki már sehova sem kell. A fiatalokat preferálják mindenhol, és hátrány az is, hogy a kistelepülésről, ahol élek, naponta csak 2 busz jár. Elköltözni sajnos nem tudunk, mert szegények vagyunk. Bocsánat, hogy panaszkodom, de a falumban a nők nagy része gyerekszülés után mind úgy érzi, hogy nem tart sehol az életben. Persze, gondoljak vissza a tíz évvel ezelőtti onmagamra, háát, több reményem volt még akkor.

"Borsodi falu kis leánya" 😅 ez én lennék. Borsod mindenhol terítéken van. 😅 22 éves vagyok, 2,5 éve élek külön a családomtól kb 400 kmre költöztem az ország másik végébe, az akkori barátom miatt. Abban az évben fejeztem be a középsulit, megkaptam a szakmám, amiben sikerült is elhelyezkednem, de csak 9 hónapig tudtam élvezni, aztán kirúgtak. A kapcsolatom is ez az idő alatt szörnyűre fordult, azaz embert akit megismertem köszönő viszonyban se volt azzal akivel együtt éltem. Sokszor megalázott, lelkileg teljesen tönkretett egy nulla voltam még most is küzdök ezzel, hogy feltudjam dolgozni és újra összeszedjem azokat a darabkákat amit ő tönkre tett bennem. 1,5 évig éltem ebben. Haza is költöztem 1-2 hónapra, de nem volt jobb, ennyi külön tiltott idő után már nekem is megvolt a saját megszokott ritmusom és életem. A szüleimmel pedig nem mindig találom a közös hangot és feszültséget szül. Ezért egy nagyon jó ismerősöm kerített munkát, méghozzá Ausztriában, viszont nem beszéltem németül, de felvettek és a munka se leány álom, és nagyon sokat küzdöttem/küzdöttünk h ne furkáljanak ki az osztrákok, mert nem beszélek németül. Viszont jól fizet így tudtam már lakást bérelni és nem kellett a volt barátommal tovább élni, bútorokat tudtam venni, egy üres lakást sikerült teljesen bebútorozni az éjjeli lámpától a hűtőn át a mosógépig minden az enyém és sajnos kétszer kellett költöznöm önhibámon kívül, de ezt is megtudtam lépni. Vettem autót igaz használtan, de örülök neki. Minden költségét én állom. Ezek mellett heti 1x járok már fél éve német tanárhoz tanulni a nyelvet és egy másik szakmát is tanulok, amit ha minden jól megy májusban fejezek be, de nagyon sok a munka, nem mindig érek be, mert kötetlen a munkaidőm, amit nem néznek el. Ami rosszulesik, mert önellátó vagyok a szüleim nem tudnak támogatni és minden fitying számít. Nem jelentkeztem egyetemre, mert nem hiszem h megtudnám csinálni (operatőr, média, filmművészeti valami ilyesmit szerettem volna) nincs semmiből emelt érettségim újra érettségizni pedig már nincs kedvem, tanárt keresni, sok sok pénzt oda fizetni, aztán felkészítő tanárt is keressek... Meg mivel már dolgozom és külön lakásban is vagyok, már nem szívesen adnám fel ezt a részét. Ezt úgy értem, hogy egyetem mellett el kéne költöznöm megint másik városba, viszont ott már nem tudnék annyit keresni alkalmi munkából h abból egy szobát vagy lakást fent tudjak tartani a spórolt pénzem meg felélem. Így ezt már elvetettem. A szakmámban szeretnék újra dolgozni, de nincs meg hozzá minden úgyh leginkább arra dolgozom és gyűjtögetek. Nincs barátom, se alakulóban lévő kapcsolat. Így az esetek 80%-ban egyedül vagyok. Nem szeretnék 30+ évesen gyereket vállalni, de valószínű h így lesz vagy egyáltalán nem is lesz se gyerek se férj. Szeretném azért a világot is látni, nem nagyon jutottam még el sehova. Kicsit azért bennem van az érzés h én valamennyivel kevesebbet érek mint más. Pl azok a ismerőseim akik már férjhez mentek, babát várnak, egyetemen tanulnak és úgy érzem h amit szerettem volna már ennyi idősen elérni azt nem fogom már soha.

@berkoer7258

Жыл бұрын

Nem semmi, “life-story”! Légy büszke magadra! Kevesen vannak akik ezt így végig tudták volna vinni, azt jelenti erős, kitartó jellem vagy! Csak így tovább! ☝️

@simintoo1

Жыл бұрын

22 évesen ne írd le a babázást! Én úgy terveztem h max 26 évesen meglesz az első babám, erre 24 évesen az akkor 7 éve tartó kapcsolatomnak vége lett, dobtak. Most 32 évesen itt van mellettem a 10 napos csöppségem, van egy szerető férjem, jobban nem is alakulhatott volna. Huszonévesen élvezd az élet más területeit, amit kisbaba mellett garantáltan nem fogsz tudni! Próbálj ki új hobbikat, amivel csak gazdagabb lehetsz, és annál többet tudsz majd adni a babádnak, amikor odaérsz! Én felnőttként próbáltam ki több táncot, a férjemet is így ismertem meg, beiratkoztam dobolni, nem lettem rocksztár, de bepillantást kaptam egy koncertre való felkészülésbe, jártam önvédelemre, az nem az én asztalom, de ott is rengeteg emberi tapasztalatra tettem szert, elvégeztem 1 esti sulit, abbahagytam egy másikat, laktam albiban 4 másik emberrel, jártam heti 3-4szer táncestekre munka mellett, beiratkoztam 1 varró7végére, h legalább a gépet tudjam már befűzni xD stb stb... 10 évbe annyi dolog belefér! Még azzal is gazdagodsz, amivel elsőre nem is gondolnád, majd csak 6-8-10 év múlva lesz haszna egy beszélgetésben! Ha vágysz arra (nem görcsösen), hogy baba, akkor el fog érkezni a megfelelő körülmény.🙂

@reginafodor4865

Жыл бұрын

@@berkoer7258 Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy.

@reginafodor4865

Жыл бұрын

@@simintoo1 Gratulálok, sok boldogságot kívánok nektek a csöpséghez 😊

@simintoo1

Жыл бұрын

@@reginafodor4865 köszönjük szépen 🥰

Kedves Atis, ezer és egy embertől hallottam már ezt a fajta lelkesítő, "higgy magadban és meg lesz az" beszédet. De eddig Neked tudtam igazán elhinni. ❤

Én személyesen örülök ahol tartok ,nincs lakásom ,se barátnőm se autom ,de van egy családom,akiket szivesen támogatok anyagilak ,akaár fizetésem 60-70% is oda adom, és örülök hogy igy van az életem . Van egy kutyám aki szívesen várhaza,amit tőle kapok szeretett minden megér. Lehet hogy nem lesz igy nagy karierem ,de a szüleimet meg a testvéreimet támogatom ahogy lehet, és ez nekem mindent meg ér :)

@urihun4534

Жыл бұрын

én is így vagyok 17 évesen bár lakásom biztos lesz a huszas éveimben

Szia Atis! Ez a videó nem is tudod milyen sokat számított nekem. Nagyon úgy érzem/éreztem hogy az életem nem tart sehol, mert nem azt csinálom amit szeretek. Persze 16 éves gimnazistaként meg nagyon az elején járok az életben, de így is nehéz. Nagyon sokat kaptam tőled és ez legtöbbször így van. Ha már csak egyetlen egy ember életéhez ennyi mindent hozza tettél az már mindent megér! De ahogy nézem a kommenteket nem vagyok egyedül;) Köszönjük szépen!

Fantasztikus videó lett! Köszi! :)

Köszi Attis, életmentő volt 🙏

Ez a videó rengeteget segített, köszönöm!❤

Ez a videód újra vissza adta az életkedvem és a motivációmat. Köszönöm neked! 🙏🤗

Tökéletes videó! Köszönjük!

Köszi Atis! Ez most pont jól jött. 😀

Wow! Ismet egy remek video. Koszi Atis! :)

Nagyon jó videó volt Atis! 😍 Még több ilyen motiváló videót 😍😍

Köszönjük szépen Atis! Ez most nagyon jól jött!!🙂🙂❤️

Jó volt hallani, amit mondtál Attis! Köszi!

Köszönöm szépen, sokat segített. És pont jókor. ☺ 💞

Olyan jó volt ezt a videót hallgatni! ☺️ Milyen igaz, hogy egyes területeken fejlődünk az életben, egyes területeken meg nem. Én így vagyok a karrierrel. 33 éves vagyok és még mindig nem tudom mi az álmaim munkája. 🙁 Viszont ha jobban végig gondolom, van egy csodálatos férjem, akibe szerelmes vagyok, van 2 csodálatos gyerekem és rengeteget utazunk, boldogok vagyunk, mindenünk megvan, ami kell.... 😊 Senki mással nem cserélnék a világon!

@simintoo1

Жыл бұрын

32 évesen 2 szakmával 1 10napos babával hasonló cipőben 😅

Hálás vagyok ezért a videóért, Attis. Köszönöm! 🤗

Köszönöm! Legjobb pillanatban jött ez a video!

Hű de kellett ez ... A legjobbkor! Köszönöm!

Meglehetősen depresszív időszakot élek, de ez most úgy érzem segített. Köszönöm!

Mai hangulatom… köszi! ❤

Tökéletes lezárás és a videó is nagyon jó volt. Köszönet érte! 😁

🙏 Köszi Atis hogy helyreràztàl!

Köszönöm az ajánlást! Nagyon jó videó, ismét! 👏👏👏

Rendben,elkötelezetted lettem! Köszönöm!

Tiszteletem,köszönöm!🙏❤

Kiváló gondolatok! Amit ebben a videóban elmondtál, igazi érték; a magam részéről köszönöm szépen! Jó egészséget!

Ez egy nagyon jól sikerült tartalom. Szép munka, jó gondolatok. 🙏👏

Receptre írnám ezt a videót, köszönöm😁

Ezt a motivációs beszédet nagyon köszönöm!!!!! ❤️ ( lehetne többször hasonló)

Nagyon köszönöm ezt a videót Atis! A legjobbkor jött! Semmi kétség, hogy neked ez az utad és küldetésed az életben. Csak így tovább! ❤

Nagyon hálás vagyok Neked ezért a videóért,sokat segítettél vele. 😊

Erre most hatalmas szükségem volt. Köszönöm 🤍

Köszönjük szépen, nagyon aktuális a téma. Igazad van, minden tekintetben. Teljesen egyetértek veled. Nagyon figyelemre méltó az életutad, és az őszinteséged. Jelenlegi helyzetben sokak számára életmentő ez a videó.

Régen esett jól és ennyire józanítóan videó. Köszönöm nagyon, de nagyon!

Nagyon jó videó lett. Szerintem is jó, ha van ilyen tartalom is a csatornán.🥰

Köszi Atis, hogy elkészítetted ezt a videót! Fantasztikus lett. Szerintem rengeteg embernek, köztük nekem is, sokat segített. Olyan gondolkodásmóddal lettünk gazdagabbak, ami egy boldogabb élet lehetőségét hordozza magában.

Köszönöm, Atis, a megerősítést! 37,5 évesen ez a videó engem megtalált :) megerősített abban, hogy nem csinálok semmit szarul, csak máshogyan , mint a többiek, de ezzel semmi gond! 10-15-20 évvel ezelőtt totális más helyen voltam fejben a világban egyaránt. Egymagam átverekedtem az egyetemen, félúton szakot váltottam, a második szakomon mindent jobban szerettem, a legrosszabb kurzus is ezerszer jobb volt. A végén 4.4es diploma jeggyel végeztem. Semmire nem használom a diplomát, de olyan mélységű tudományos érdeklődést és kutatói módszertant sajátítottam el, amit semmire sem cserélnék el. A mai napig az alapos kutatómunka híve vagyok, bármi terén. Egyetem idején mindenféle érzelmi viharok jöttek-mentek, eljegyeztek, megcsaltak , ... utána elköltöztem, Skandináviában akartam letelepedni, majd ott törték össze legdurvábban a szívem. Nagyon hosszú történet, de most egy közepes méretű angol vendéglátós cégben vagyok középvezetői pozícióban, békében és boldogságban. Eszem ágában sincs megházasodni - szívet töretni megint, de a tiszta lapokkal való játék híve vagyok egyébként is. A személyiség-fejlődés, az anyagi biztonság és a kapcsolati stabilitás terén minden okés. Písz van. Ámde dolgok áldozatokkal járnak, család messze, barátok is szerte a világban már 😢 Ez az én utam, az én cirkuszos és az én zeném

Hát ez nagyon bölcs.A könnye m is kicsordult.Köszi💕💕🌌

Ez egy nagyon hasznos videó volt Atis!😁 köszönjük szépen!❤

Egyre profibb vagy Attis! Ez nagyon jól sikerült, gratulálok! 😊👏💗

Csak annyit tudok írni, hogy köszönöm, hogy ilyen hasznos videókat csinálsz nekünk, amivel az ember egy kicsit el is tud gondolkodni az életén🙏🏽🥺

De szuper videó! Köszönöm!

Köszönöm a videót Attis! Már többször futottam én is bele ebbe, segített tisztábban látni.🙏🏻🙂

Gratulálok a céltudatosságodhoz és a kitartásodhoz! Nagyon ügyes vagy!

Köszönöm, hogy vagy és tartalmat gyártasz, nagyon nagy szükség van ezekre a videókra manapság!

TLTR: Elégedetlen vagyok az életemmel, mert nem tudom, hogy mit akarjak egyáltalán, ezért szenvedek. Én sosem másokhoz mértem magam. Én mindig is magamhoz mértem a dolgokat, de még így is ramatyul érzem magam. Jelenleg az életem egy romhalmaz, és igazából nem történt semmi olyan drámai az életemben, ami tönkretehette volna, inkább az elégedetlenségem magammal szemben az, ami napról napra mardossa a boldog lelkem. 20 éves vagyok és úgy érzem, hogy az 5 évvel ezelőtti énem, ha most látna, akkor lelkiismeretből adna nekem egy jó nagy pofont. Annyi potenciál volt bennem, annyi tehetség, annyi tudás, és már úgy érzem, hogy ezek közül semmi nincs bennem. Olyan tudásom volt, kifejezetten inteligensnek tartottak az iskolában, a létező összes versenyen ott voltam, és nagyon sokat nyertem, lehetett az sport, versmondó, mesemondó, matek, ének verseny, stb... És annyi lehetőség volt bennem, hogy bármelyiket nagyra vigyem, de igazából egyik sem érdekelt annyira, hogy a kellemetlen részekbe beleássam magam, hogy tovább fejlődhessek bennük, csak addig, ameddig jól esett azt csinálni, szóval végül egyiket sem csinálom most már. Jelenleg a BMEn tanulok, de igazából ezt a sikert sem érzem magaménak. A koronavírus miatt elmaradt a szóbeli, és ha az nem lett volna, szerintem még az érettségi sem lett volna meg, nemhogy egyetemre járjak, szóval ilyen szempontból szerencsés vagyok. Sőt, nekem hatalmas szerencsém van szinte mindig, a szívós helyzetek elkerülésében, és már sokszor bizonyította számomra az élet, hogy ha én egy karakter lennék a játékban, nekem a "rohadtul nagy mázlista" lenne a faji képességem. Mindig is egy álmodozó voltam, szóval soha nem volt egy konkrét cél az életemben, csak úgy sodort az ár, hogy lesz majd egyszer valami. Nem volt egyszer sem egy olyan dolog, amire azt mondtam volna, hogy NA EZ! EZ AZ, AMIT KERESTEM EDDIG AZ ÉLETBEN! És sajnos ez egyetemen egyre jobban előjön. Minden egyes ZHval, beadandóval, kisebb kudarcokkal és szerencsésen elsült sikereimmel egyre elveszettebbnek érzem magam az életben. Támogató, szerető szüleim, családom van, remek barátaim, akikért a tűzbe tenném a kezem. Van egy gyönyörű kedves barátnőm, akit nagyon szeretek, és ő is engem és már 3 éve együtt vagyunk. Az egyetem miatt eltávolodtam a barátaimtól, de ettől függetlenül viszonylag sokat találkozunk/beszélünk. A családom támogatóbb, mint valaha. Ettől függetlenül mentálisan egyre ramatyabbnak érzem magam. Már a játékok sem kötnek le, és egyre jobban érzem magamon az ilyen depressziós tüneteket. Úgy érzem, hogy ha volt is valamilyen iránya az életemnek, az is kezd elhomályosodni. Igazából a félelem, hogy nem TUDOM, hogy hova AKARJAK tartani, az őröl fel. Az egyetem ahelyett, hogy irányt mutatna, inkább egyre jobban tántorít és bizonytalanít el, és egyre kevésbé érdekel az is, amit tanulok. Egyre lustábbnak érzem magam. Fizikailag is rosszul érzem magam. A stressztől állandóan fáj valamim, görcs van a torkomban, régebben igazán fit voltam, és izmos, de mostmár az izom sehol, és megjelentek a plusz kilók is. A szemem is elromlott és szemüveges lettem (bár ez nem hinném, hogy emiatt van, de engem akkor is zavar). Szóval jelenleg itt vagyok, és nincs motivációm. Én csak boldog akarok lenni az életben, de nem tudom, hogy mi tenne engem igazán boldoggá, hiszen nekem már vannak barátaim és családom, amiért mások ölnének, ha olyanok lennének, mint az enyémek, és én igazán hálás vagyok, de érzem, hogy nagyon hiányzik egy cél az életemből, amire az életemet is fel tudnám tenni, annyira érdekel. És ne telne el nap úgy, hogy ne járna az eszem rajta, hogy vajon mi tehetne engem még boldogabbá? Érzem, hogy mai napig nagyon sok potenciál lenne bennem, nagyon sok téren, de nem indulok el. Igazából félig nem igaz, amit mondtam, mert van egy célom, ami nem olyan megfogható, hogy én azt akarom csinálni. Én nekem az a célom, hogy ne éljek átlagos életet. Hogy olyan BOLDOG és jó dolgokkal teli életem legyen. Nem pénztől, nem attól, hogy mások irigykedtek a dolgaimra, hanem a boldogságom, és a körülöttem élők boldogsága a lényeg. Azt akarom, hogy nekem is olyan kivételesen boldog életem legyen, mint a nagypapámnak volt. Hogy a temetésen ne azt sajnáljuk, hogy milyen kár, hogy elment, hanem hogy örüljünk, hogy irigylésreméltóan jó élete volt. Lehet, hogy kicsit "felvágósan"(vagy nem tudom, hogy mi a legjobb szó erre), meg furán fogalmaztam 1-2 helyen, de a lényeg az, hogy az életem jelenlegi mélységében nem tudom, hogy mi legyen a következő lépés, amin elindulhatnék ez a boldog élet felé. A motiváció hiánya, és az akarat, hogy változtatás legyen az életemben, ez a legfájóbb pont. Egyre gyakrabban érzem azt, hogy elpazarolom a napjaimat, és hogy tehetnék a változásért, de hirtelen este van, és megint szomorkodok, hogy ma sem voltam képes elindulni, és csinálni valamit, hogy legalább elinduljak valamerre. Mi az a dolog, amivel ilyen helyzetben tudtátok magatokat motiválni? Mikor döbbentetek rá arra, hogy hogyan kell megtalálni azt az utat, amit be szeretnétek járni? Fhu~ Milyen kis regényt sikerült ide biggyesztenem

@shogun42

Жыл бұрын

Hasonló élethelyzetben vagyok én is. Nekem az esti elemzések szoktak néha segíteni. Végiggondolom, hogy miért lehetek hálás a mai napon, hogy mi töltött el boldogsággal, mivel vagyok megelégedve, és hogy mit fogok legközelebb máshogy csinálni. Másnap megpróbálom megtartani az előző este önmagamnak megígért dolgokat. Ha jól sikerül, idővel megszokottá, természetessé válik, de olyan is van, hogy rájövök, hogy ezen feleslegesen stresszeltem annyit. Mindenki máshogy lát minden élethelyzetet, szóval az is sokat segíthet, ha beszélgetsz erről valakivel. (Akár velem is, ha gondolod, bár nem hiszem, hogy sokat tudnék segíteni...)

@eg4514

Жыл бұрын

Nos… hard work beats talent when talent doesn’t work hard. 😛 Ez eddig csak önsajnáltatás és fantáziálás arról hogy milyen potenciálok lehettek benned ha egyáltalán voltak. Hát ez ugye mint látjuk teljesen lényegtelen, így kár is ilyesmibe kapaszkodni. Csak te tudod magad kihúzni ebből. Majd meg is teszed ha akarod, de nem teszed, szóval még biztos nem olyan rossz a helyzeted, még “elvagy”.🙂 Szerintem nem kell görcsösen azon agyalni, hogy mi legyen az életcélod, és “mit kezdj magaddal”. Az majd alakul magától, ha végzed a dolgod. Csinálj valamit, akármit, hasznos lesz - legalább annyiban, hogy tudni fogod hogy mit NEM akarsz csinálni. Az is egy támpont: akkor megint lehet keresni új tennivalót. Hajrá!

@ke-BOdy

Жыл бұрын

Teljes mértékig én sem tudom, hogy mi legyen a célom... eddig tudtam, de most hogy közeleg az érettségi már nem tudom pontosan merre. Viszont egy dolgot tudok, amit mindenkepp szeretek és kitartanék mellette. Én erre úgy jöttem rá, hogy egy rossz időszakom volt, nagyon rossz volt az iskolai közegem és ki akartam onnan szabadulni. Mikor haza jöttem akkor pedig ezt a bizonyos dolgot kezdtem el csinálni (énekeltem, de amúgy sztem bármilyen még gagyibb dolog lehet). Szóval szerintem ha ramatyul érzed magad egy idő után rájössz mitől lettél legtöbbször boldog legalább egy kis ideig. (Nem mondhatom, hogy azóta nem próbálok érte tenni, de elindulni és azt fenntartani akkor is nehéz.)

@Zsuzzzs

Жыл бұрын

@shadowtrap3753 Ismerem az érzést, amiről írsz. Sokan vannak még így vele, főleg az Y és Z generációban. Én is, nap mint nap küzdök még vele, de pár éve adott valami egy új löketet. Ez pedig az, hogy megismertem a Growth Mindset és a Fixed Mindset fogalmát. MIndenképpen javaslom, hogy olvass utána, főleg a kísérletnek (Carol Dweck kísérlete), ami kapcsolódik hozzá. Röviden: a szüleink és tanáraink a legjobb szándékkal elárasztottak minket dícséretekkel. Azonban ezt egy fixed, rögzült módon tették, azaz pozitív címkéket aggattak ránk: okos, ügyes, tehetséges, tökéletes, különleges, stb. Ezzel betettek egy fixed mnindsetbe. A bibi ezzel az, hogy ez út közben belső elvárásokat szült önmagunkkal szemben: okosnak és tehetségesnek és különlegesnek KELL lennem! És ha nem érzem ezt valami miatt... jön a teljes összeomlás. Akkor nem vagyok önmagam, nem vagyok értékes ember, nem teljesítem be a nagy reményeket. Azt tanították nekünk, hogy mivel tehetségesnek születtünk, ezért alanyi jogon vagyunk jók mindenben. Ez óriási teher, és sosem lehet hozzá fölérni. És a végén persze az egész eredménye a teljes motiválatlanság. Bocsi hogy csak így leírom, de az, hogy valami "nagy dolgot tegyek le az asztalra", vagy "ne éljek átlagos életet", ezek nem célok, ezek nyomasztó gondolatok és belsővé tett külső elvárások. Az, hogy más embereknek akarsz segíteni, az már lehet egy cél, de ha csak azért tennéd, hogy ezért felnézzenek rád és különleges legyél, akkor megint behúzott a saját agyad a csapdába. Természetesen nem ismerlek, ezért lehet, hogy féleértelek és nem releváns neked, amit írok, de ez egy tipikus jelenség a "tehetséges gyermek"-ek esetében. Még az elején vagy az életednek, még nem késő ezt megfogni! Mit mond ehelyett a growth mnindset modell? Élj, kísérletezz, a hétköznap kihívásokban lelj örömöt, ne teljesítményt várj el magadtól, hanem csak élvezd, hogy valamibe energiát raksz és az által fejlődsz! :) Persze ez nem zárja ki azt, hogy érdemes egy célt találni, de már egy irány is sokat tud segíteni, nem kell rögtön a konkrét célt meglátni. Én azt is javaslom, hogy kérj ebben szakértői támogatást, pszichológust vagy önfejlesztő csoportot vagy bármit, aki kívülről, ismeretlenül tud ránézni a nehézségeidre, nem rokon vagy barátnő. Sok sikert hozzá! ;)

@kissbela7409

Жыл бұрын

"Én sosem másokhoz mértem magam. Én mindig is magamhoz mértem a dolgokat, de még így is ramatyul érzem magam." Valami ilyenbe vagyok én is. De mi van akkor, ha a magam az nem is én vagyok? Hanem alkottam fejben egy "magamat" - aki ilyen meg olyan erős, bátor, becsületes, igazmondó, szorgalmas, segítőkész, tisztelettudó stb-stb - aki mondja nekem, hogy milyennek kell lennem, miket kell tennem, hogy az legyek akit ő megmond - mert akkor leszek "jó" - és kész? Nem lehet egy ilyen dolog az emberben? Persze ez most valami agyamentnek hangzik, csak most ötlött fel bennem és megosztom mert én nem tudom, hogy mit gondoljak róla és legyen itt másnak is, hátha valamit lehet vele kezdeni... :) Szerkesztés: Vagy az, aki megmondja odabenn, hogy milyennek kellene lennem, arra mi azt hisszük, hogy totál kaparni kell azért és, hogy nem engedhetünk meg magunknak hibát, henyélést, hanyagolást, félretételt, stb-stb.... Mi van akkor, ha az az irány az, amihez ahogy tudunk törekedjünk, de lássuk a határokat is, mind kívül, mind belül, ha van. És amiben nem tudunk változtatni - akkor vagy mert nem lehet vagy még nincs itt az ideje csak nem vesszük észre illetve nem tudjuk - azon ne akarjunk görcsösen?...... Nem tudom, ez is csak egy hangos gondolkodás tovább.... Meglehet van olyan, amin - lehet, hogy csak ott és akkor vagy nem belátható időn belül - nem tudunk változtatni, nem tudunk megtenni, hogy ne olyan legyen, amilyen. És akkor be kell látni, hogy ez nem a mi hibánk és ezért nem kell elégtelenséget vagy boldogtalanságot éreznünk....

Csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm! Ez most sokat segített!🦦🌿

Nagyon köszönöm!!! Nem tudom, hogy mit csinálnék Nélküled! Sokat segítettél nekem és másoknak ezzel a videóval.❤️

Ez nagyon jó lett!

Phhh, Attis! Ez most nagyon jókor jött.... Hálásan köszönöm....

Csodálatos világod van. Én hajlamos vagyok mindent túlbonyolítani, és túldramatizálni. Sokat segítesz az egyszerű, racionális világlátásoddal. A tudásod, és az a munka, amit belefektetsz az emberek tájékoztatásába, tanításába, zseniális. És még humorod is van. Köszönöm.

Szevasz Atis.Nagyon motiváló volt amit mondtál.Sokkal jobban érzem magam tőle és megnyugottam.Így már boldogabban tudom fojtatni amikbe belekezdtem.A vidó akarata pedig célt ért.Sok sikert a továbbiakban.👍

Köszi Atis, ez nagyon hasznos volt 🥹

Ezt a tartalmat tanítani kellene!!! Köszönöm Attila! 🤍 el sem hinnéd mennyit segített nekem ez a 27 perc.

Köszönöm ezt a videót, nagyon kellett ez most. Bár jelentleg pont egy olyan szakaszában tart az életem, hogy azt érzem, éppen felfelé ível, de most ezt megerősítetted és nem kicsit motiváltál! 😊

Nagyon jó videó Atis, nekem sokat segítettél vele, köszönöm! 😉

Nagyon jó videó lett, köszönjük! Fontos tudatosítania az embereknek, hogy nem egy csónakban evezünk. Egy viharban vagyunk és van akinek csónak jutott, van akinek yacht; tényleg nem éri meg másokhoz és mások elvárásaihoz hasonlítani magunkat. A saját egyszerű boldogságunkért kell szépen, türelmesen tenni. ❤️

Nagyon köszönöm hogy megcsináltad ezt a videót. Rengeteg segítséget nyújt az embereknek. Pont holnap indulok egy útra külföldre meghallgatásra, hogy jövőtől azt tanuljam, ami az álmom felé visz. Nagyon nehéz volt ez nekem, de ez a videó erőt adott. Köszönöm.

Gratulálok Atis így tovább.

Köszönöm szépen. Ez most nagyon kellett. Tisztábban látom melyik területen gondolkodtam rosszul eddig.

Az élet úgy igazán most kezdődik lassan számomra. Jövőre érettségi, folyamatban a jogsi, nyelvvizsga lesz lassan, úgyhogy haladok. Kicsit azért félek őszintén, ködös a jövő képe még. De majd lesz valami

@urihun4534

Жыл бұрын

legalább elkezdted a jogsit én harmadikos vagyok és csak imádkozhatok hogy meglegyen az érettségi egyáltalán

Nagyon jó videó. Köszönöm neked Atis. 😊

@gaborgyarfas6125

Жыл бұрын

Szüleim életét szeretném elérni, de amikor ők fiatalok voltak sokkal könnyebb volt. Felnőtt fejjel ennek már többször utána számoltam. Tényleg igaz csak saját magamhoz hasonlíthatom magam. Ők amit elértek már nagyon nehéz elérni.

Nagyon jóra sikerült ez a videód (is), úgy érzem, nagyon nagy szükségem volt erre a kis lelki fröccsre. Az egyetem évei alatt egy lelkes álmodozó voltam, de aztán jött a lejtmenet, sokáig úgy éreztem, kisiklott az életem. Nem hogy az álommunkámat nem sikerült megszereznem, de a mesterszakra se vettek fel. Pocsékabbnál pocsékabb munkahelyekre vettek fel, sehol sem maradtam ott pár hónapnál tovább. Az bosszantott fel borzasztóan, amikor ecseteltem az ismerősöknek, mennyire nem érzem jól magam, erre ők azt válaszolták, mennyire nincs igazam, ez micsoda jó munkahely, ők mit meg nem adnának egy ilyenért. Aztán teltek az évek, és rájöttem, muszáj bevennem a lesz.rom tablettát. Nem számít mások véleménye, mert ők nem én vagyok, nem látnak bele a fejembe, nem ők élik az én életemet. Amikor eljutottam idáig, született két gyönyörű kislányom, és ez a világ legcsodálatosabb és legnehezebb munkája. Olyan hullámvasút, ahol akár egy órán belül eljutsz a legmagasabb pontról a legmélyebbre, majd vissza. Sokszor menekülnék a mókuskerékből, mert ki vagyok készülve a több mint négy éve tartó folyamatos éjszakázásoktól, a 0-24 takarítástól, házimunkától, amióta a nagy oviba jár, az állandó betegségektől, mégis amikor a nagylány megölel és azt mondja: úgy szeretlek, anya, vagy amikor kicsi rámmosolyog az öt szem kis fogával, az egy csapásra felülír minden rossz érzést, és nagyon boldognak érzem magam. Ráadásul már körvonalazódik az is, mit fogok csinálni, ha majd lejár a gyes (teljesen mást, mint amit korábban szántam magamnak), úgyhogy optimista vagyok ezzel kapcsolatban is.

ATTIS DRÁGA! Nagyon jó ez a videó 🥺🥺🥺🥰 és nagyon hasznos. Annyira nem figyelünk ezekre a részletekre.

Tökéletes a videó hossza.

Nagyon jó volt ezt így végighallgatni! Mi 40 felett kezdünk új életet, hogy a pici gyerekünknek egy alternatívát tudjunk majd nyújtani, ha nagy lesz és nem feltétlen akar a "többségi társadalom" sztereotípiája szerint élni. Tőlem abszolút idegen új dologba vágunk, mi több, ehhez még külföldről haza is költözünk! Mindent összekeverünk, hogy aztán egy új, szuper dolgot építsünk, tele szabadsággal és egymással töltött idővel...MOndhatnám, az életünk éppen kész káosz és semmi nem "ül". Most belegondoltam, tképpen mennyire jó is az, hogy ezt megtehetjük, mert eddig megalapoztuk azt, ami most lehetővé teheti számunkra ezt a változást/változtatást és ez király. :)) Köszi a videót, nagyon jó vagy!!!

Köszönön Atis. Sikerült jó volt én már most otiváltabnak érzem magam.

Ugy szeretem, hogy ilyen pozitiv vagy😊

Igen, pont ezt érzem, köszönöm!

Tartalmas es nagyon jò video volt , es meg motivalo hatasu is köszi! Aztmondjàk legnagyobb legyőzendő ellenfelet tükörben nèzeskor talàlja meg az ember.

❤❤nagyon jó lett Kell még ilyen videó❤inspiráló😊

Köszönöm Ati, ez most kellett! 😁

Köszönöm szépen ❤

Köszönöm! 💙

Ez szuper volt!!!

Köszi Atis szuper vagy

Nagyon jó videó volt! 😊👍

Teljesen igazad van, annyira leertekelem, pedig igen sok teruleten haladtam, meg ha nem is olyan gyorsan, mint masok. Szuper video, halas vagyok, hogy megnezhettem.

Tényleg felfogás kérdése az egész és sokszor nem is látjuk hogy valójában milyen sok pozitív dolgot is tudunk megélni.. Nagyon szuper videó lett, köszönjük, életkortól függetlenül mindenkinek is javasolt! Csak így tovább, olyan jó, hogy vannak ilyen emberek mint, TE! 😊

Köszönöm!♥️

Ez az eddigi legjobb videód.

Nagyon jo volt ez video végre egy kis segitség a mindennapokra

Ez most nagyon jól esett!