Dr. Korompay Bertalan Csapdafélék összehasonlító néprajza... (1983) Én tovább fejlesztve használtam több csapdát és hurkot, kb. húsz éven át. Rabsic voltam, nem mai tabletes fotelhuszár. ("Elévült" a dolog, leírhatom ma már.) 😜

@yencehungarian

3 жыл бұрын

Ifjú "vadonjáró", te felmondtad a leckét - INNEN: moly.hu/konyvek/korompay-bertalan-csapdafelek-a-vadaszat-osszehasonlito-neprajzahoz Én is ebből (is) okosodtam, még a nyolcvanas években! Ám én több általam hasznosnak ítélt ötletet továbbfejlesztettem. Sőt! Egy nagy spirálfüzetben kidolgoztam, kézírással és saját rajzokkal. (Állítólag abban is jó voltam?) ;-P "Rabsic" voltam, a hetvenes évektől kb. 1997-ig bezárólag... (1999 nyarán költöztünk be a "vadonból", ahova én születtem 1959-ben és éltem 40 éven át. Amíg a (pokolravaló) "kisebbséget" oda nem nyomták a nyakunkra (1986 májusában) és azok fokozatosan azt tették velünk, velem, mint pl. a darazsak a méhekkel, avagy a verebek a fecskékkel...) Szóval, én könyvet is írhatnék, ebből-erről is. (A szőcsénypusztai, somogyi akkori erdészeti középsuliból "delegálva" is írtam országos elsőt(!) Egerben 1978 májusában, magyar nyelvtanból...) ;-) A "wildererakademie" füzet megvan máig, sőt, éppen nem régen "beszkennelgettem" az oldalait... Na, ide nem töltenék fel videJót azokról a rajzos írásaimról, keine panik! Én - 1989.02.24 hajnalára - fogtam élve is nagy vadkant, orrhurokban! Egy szál egyedül öltem le aztán, késsel és rövid baltával... (Itt a trófeája mögöttem a falon.) ;-P Egyedül űztem és az észrevétlen járást éppen tőlük, főleg a vadkantól és a rókától tanultam el... ;-P /A mai gyerekek - amikor olvasnak tőlem a neten - sorban gúnyolódnak, hogy "hazudok", mert ez nekik "scifi" szegénykéknek./ Azt sem hinnék, nem hiszik, hogy én még csapdáztam rókát, nyusztot, vidrát és adtam el prémes bőröket, pl. a nagykanizsai szűcsnek anno. A preparátorok, a Nováczky és Jakab urak is ott ténykedtek, éltek. Azon "erdei termékek" árából mentem át a "Kanizsa Áruházba" és a "téli vásár" akcióban kötött gyapjú zoknikat vásároltam pl. Szajkókat is csapdáztam, télen a friss havon, a kisebbik tányérvasaimmal... Kukoricacső hegyét raktam fel. A Nováczkiék azt is vették, hirdették anno a Zalai Hírlap aprójában... :) Ha kijöttek a szegény (tarka) madár tollai a csapda miatt néha, azt is megoldottam ám. Egyenként, lefejezett gombostűvel vissza böködtem a szárny, avagy farok tollakat a helyükre gondosan és a preparátor is fagyasztva kérte úgy is... Betette ő is a fagyasztóládájába és máig sem tudom, mikor-hogyan káromkodott(-e?) amikor a felengesztett szajkókat nyúzta... :D Mondom! Könyvet (is) írhatnék... Hogy hol éltem le azt a 40 évet? "Szúnyogkemp"... Kiadja a kereső, mert hagytam nyomát bőven, hogy kik és hogyan üldöztek el onnan, ahol én még úgy élhettem, megélhettem, évtizedeken át. Akkoriban húst nem igazán vettünk üzletben pl. Hal, gomba, meg minden, amit "isten ád" megvoltak. Ma már "csupán" ún. kis-szerszámos halász valék, a Murára szóló olyan engedéllyel, azt kb. 30 éve már. Vadász engedélyem soha nem lett - Oladon 1973 májusában kiváló felvételit írtam 14 évesen, a hivatásos vadász iskolában, de mégsem vettek fel, oda sem. Nekem azt mondták: "rossz a magatartás jegyem oda, sajnálják!" Amit nem mondtak a szemembe: Az apám "fegyveres ellenforradalmár" volt itt Lovásziban 1956 októberében... (...) Szóval, csak ez az "elbaszott életem" maradt, amit megírhatnék. Nem hinnék az urbánus taknyosok, nem hát! (Hál' istennek, akkoriban nem volt mobiltelefon még, sem "GPS", pláne okosteló, meg egyéb "rabsic-befogó okosság".) Pedig 1986 márciusa táján még "rigliztek" is rám egy alkalommal, "elhárítósok" és vadőr, vadászmester csapat felállásban. Ott is úgy csúsztam ki oldalt, amire sötét lett, ahogy azt a göllei volt "Mestör Pista" megírta több igen hasznos könyvében is. Az öreg kanokról meg vén rókákról pl. ;-P Ám én csak huszonéves voltam akkoriban.

Nem rosz