Ahogyan K, mint Kipli fogalmazott a Kontroll filmben: "de hátravan még az Éjféli Expressz."
Avagy: utazás az Újpest-központ / Bajcsy kihúzóban éjfélkor műszakot végző, napi utolsó személyszállító vonaton a budapesti 3-as (É-D-i) metróvonalon a Lehel tér állomástól az újpesti végállomásig. A megindulások mondjuk mint ha nem lettek volna szokványosak...
Egy kis háttér sztori és felszín alatti gondolatok, hátha valaki elolvassa és elgondolkodik rajtuk...
Nagyon rég nem utaztam már az utolsó metrón, ugyanis jelentősen megváltoztak a hétköznapi utazási szokásaim a munka mellett a korábbi időkhöz képest. Most viszont ha már egyszer a napi műszakom vége után még Százhalombattára is leutaztam, utána a hazaútra eredetileg az utolsó előtti metrót értem el a Déliben, de a Deák Ferenc térre érve úgy döntöttem, hogy mivel már oly rég nem láttam, hogy hogyan is néz ki az üzemzárás, így elengedtem az utolsó előttit és bevártam azt a tíz percet az utolsóig.
Megvan az érzés, amikor megszólal Szalóczy Pali bácsi hangja, miszerint "tisztelt utasaink, azt állomásra beérkező szerelvény az utolsó vonat Újpest-központ felé, a vonat beszállás után azonnal indul"? Arról nem is beszélve, amikor jön a végállomás és a végső bemondás: "tisztelt utasunk, az állomásról mindkét irányban az utolsó személyszállító vonat elment; kérjük, hagyja el az állomás területét és vegye igénybe éjszakai járatainkat; jó éjszakát kívánunk, viszontlátásra" - na, ez aztán tényleg mindent visz. S akkor még a végén a látvány kereken éjfélkor, ahogyan engedik le a rolót az állomás bejáratánál... Ezen a ponton egyszerre döbbensz rá, hogy valami ezennel véget ért, és ezzel együtt valami új is elkezdődik. Így lesz ez a látvány a holnap tegnapja. Nézd meg jól, most indul életed hátralévő része.
Nem érezheti igazán a metró illatát az, aki nem utazott az utolsó metrón, nem érheti kellőképpen a Kontroll film Éjféli Expressz jelenetének üzenetét és hátterét sem anélkül, hogy látná, ahogyan a Dózsa György úttól kezdve kifelé felsorakoznak a következő nyitáshoz készülő, személyszállítást addigra már nem végző szerelvények, meg ahogyan meg van világítva az állomásközökben az egész alagút az éjszakás karbantartó személyzet számára. Mindezt csak azok érthetik, akik legalább egyszer már látták saját szemükkel az üzemzárás folyamatát a metrón. Hiszen mennyire egyedi azzal a tudattal kijönni az állomásról, hogy te voltál a nap legutolsó utasa és hogy alighogy kiértél a metró területéről, már zárják is az állomást és hogy ugyanekkor az állomási nappalos személyzet műszakja is véget ér?
Úgy hívják ezt az egész jelenséget: Éjfél. Búcsú a tegnaptól. Üdvözlet a mának. Az óra lenullázódott. Minden szép és kevésbé szép emlék, ami addig a mát jellemezte, átadta a helyét a tegnapnak. Új lehetőségek, új remények, új élmények előtt állsz, amik ezennel megkezdődhettek. Huszonnégy órád maradt arra, hogy a tegnapot, mint a múltat elkönyvelve kimaxold a mát, a jelent, ha azt szeretnéd, hogy ez a nap a Te napod legyen. Készen állsz rá? Akkor hát rajta, vágj csak bele!