Kedves Nézőink!
A kommentelés új felületünkön keresztül lehetséges, eseményeinket is itt találjátok meg.
templom-ter.hu/
Köszönjük, hogy nézitek videóinkat!
Találkozzunk a Templom térben!
**********************************
Lehet, hogy nem tudunk megállítani olyan dolgokat, amik még holnap, holnapután jönnek, de mégis csillapítani tudjuk, hiszen tudjuk, hogy minden gondolat rezgés és minél több emberben tudunk belső békét ébreszteni, ezek a kis belső békék átragadnak a rezgés hullámain és ezek kifelé is békeszomjként jelennek meg.
Hogyan lehetne igazából az egységet kifejezni, ha nem úgy, mint ez a négy találkozónk a zen közösséggel, hogy bár mások a szokásaink, mások a tanításaink, másként gyakorlunk, de egy a cél - aki hazaért, aki buddhává vált, az már nem lát különbségeket.
Egy tiszta tudattal rendelkező, határtalan lény vagy, és ha ezt a lényt egyszer felébreszted, akkor haza érsz az úton.
Az igazi tanítás a te reakciód, amit te látsz, hogy valójában ez is benned van és a kóan azt ki is tudja hozni belőled.
Amikor az összes egymásnak ellentmondó utasítást elengeded, de mégis megtanultad, akkor a kóan legyőzi az elmédet, az ászana legyőzi a testedet és ezen keresztül a tudatodat is följebb hozza.
Az abszolút igenről és az abszolút nemről való lemondás az, ami minket a középúton tart és egy olyasféle világot enged teremteni, ami a tudatossága, a világossága által sokkal kevésbé szenvedésteli, mint az amit a szélsőségekhez való ragaszkodással teremtünk.
A Dharma a törvény felismerése, amely a teljes élet és halál körforgást szabályozza, amely mindenre és mindenkire úgy érvényes, hogy akár tudja, akár nem, akár szereti, akár nem, az megvalósul - ez az az íratlan törvény, amellyel vagy eggyéválunk, vagy pedig az úton kívül maradunk a saját illúzióvilágunkban.
Valójában ezek a tervezett, világos válsághelyzetek azok, amelyek visznek előre - ezáltal készülhetsz fel az olyan válsághelyzetekre, amelyeket nem tervezhetsz meg és nem látsz előre.
Az alázat nem pusztán egy meghajlás - az alázat az, hogy valami nagyobb részeként látom magam.
Súlyos hibája az embernek, hogyha másokat akar megjavítani önmaga helyett - hibát követtem el, amikor nem a te kedvedben akartam járni, amikor nem a kapcsolatot akartam javítani.
Ha feljön bennem egy fájdalmas, szenvedéses érzés, ha nem adok neki energiát, kioldódik - honnan tudhatom, hogy elfojtás vagy pedig megszűnt?
Hogyan tudjuk hitelesen terjeszteni az ősi gyökerekkel rendelkező tradíciókat a mai világban, ahol minden fel van gyorsulva és mindent azonnal akarunk elérni?
Amennyire igaz az, hogy minden embernek van buddha természete, mindegyikünkben van lehetőség a felébredésre, pontosan ugyanannyira igaz az, hogy az emberiség többsége karmikusan nincs ott, hogy az útra lépjen.