Fényhang ott van az énekes hangjában. Gyógyító erő, mindegy milyen szöveget énekel éppen..
@ElizaBeth590515 Жыл бұрын
Köszönöm szépen.
@zoltanpolovics22012 жыл бұрын
Áldott estét!
@elisarotmikle56223 жыл бұрын
Csodálatos, megnyugtató ugyanakkor felkavaró, Köszönöm Eliza - Beth
@elizaszj3994 жыл бұрын
Kosz9nom
@gyongyiczeiner83875 жыл бұрын
Nagyon tetszett.
@ferenctotharpad53435 жыл бұрын
KÖSZÖNÖM!
@ferenctotharpad53435 жыл бұрын
Köszönöm!!!
@zsuzsadome22366 жыл бұрын
Jó a vers, szép, illő hozzá a dallam, gratulálok mindenkinek szeretettel.
@ElizaBeth5905158 жыл бұрын
Akár én is írhattam volna. Csak a szükséges mennyiségű leírás, nincs vatta-szöveg, csak pergés és cselekmény. Akárha én írtam volna. De nem én írtam. Sajnos. Mert oltári (mondhattam volna q-val kezdődőt, de én olyat nem vetek papírra, még virtuálisra sem) jó könyv. Több szálon fut a történet, de a szerző biztos kézzel irányít. Két fiatal, akikből az egyik pontosan tudja, mit akar, a másik ellenben nincs tisztában önmagával. A fiú annyira gyengének és védtelennek tűnik, hogy a lány nem látja meg hatalmas lelkierejét. Vonzza is, taszítja is, és ő a taszításnak enged. A fiú pedig elfogadja az ő akaratát, háttérbe helyezve saját vágyait. Emili maga sem tudja, mit akar. Matt isteníti, de később kiderül, hogy a szerző által az olvasókkal megszerettetett nő nem érdemli meg a tiszteletünket. Csapódik erre, arra, férfitól férfihoz, csak az az egy nem kell neki. Matt valószerűtlenül tiszta, nyugodt, holott hatalmas viharok dúlnak a lelkében. Mindig csak ad magából, de kapni hiába szeretne, örökös elutasítás a része, még sincs egyetlen erőszakos gondolata sem. Mindentudóan belenyugszik és vár. Ilyen férfi nincs a világon, Rolandnak mégis elhiszem, mert olyan pontosan, kifejezően írja le az érzéseket, érzelmeket, hogy hinnem kell. Egy titokzatos férfi, aki mi mást akarhatna, mint a világ ura lenni? Aki tesz is ezért évtizedek óta, pénzt és életet nem kímélve. Természetesen csak a pénz a sajátja. Egy másik férfi, aki az előbbi teremtménye, alázatos szolgája, minden parancsának teljesítője. Hataloméhes kísérleteinek első alanya, aki teremtője szerint emberibb a legtöbb embernél. Erős, okos, tanult, intelligens, legyőzhetetlen harcos. Mindvégig vártam, hogy fellázad, hogy kitör belőle az önös embertermészet… Egy parancsnok, aki megszervezi és összetartja az ország elit kommandós csapatát. Aki nem csak az emberei testével, de a lelkükkel is törődik. Aki képes hónapokon át azért dolgozni, hogy valaki megértsen valamit. Ami fontos. Valakinek. Egy katona, akinek örömtelen életébe a kommandós csapathoz tartozás hozza el azt a változást, ami segít elviselni emberpróbáló sorsát. Hihetetlen megérzéseit nehezen fogadják el, mégis kénytelenek elismerni tudását. Erős testileg-lelkileg egyaránt. Egy régi, misztikus emberfaj, mely megőrizte tiszta vérvonalát, miáltal tagjai majdhogynem természetfeletti képességekkel rendelkeznek. Majdhogynem! Mert csak a mai ember számára természetfeletti, az ősöknek az volt természetes. Vissza lehet-e hozni eme képességeket? Vajon Zoé, a tízéves kislány, aki játszi könnyedséggel győz le képzett katonákat anélkül, hogy valaha harcolni tanult volna, ezen ősök leszármazottja, vagy az új korszak rémsége? Mivé fejlődik, melyik oldalra áll, mire felnő? Havasréti Roland biztos kézzel játszik olvasóinak érzelmeivel. Megszeretteti a hőseit, majd megutáltatja őket. Aztán megint csavar egyet a történeten, és már nem is tudom, mit higgyek. Aki eleinte szimpatikus, később még inkább, aztán kezd fura lenni, majd azon töprengek, miért teszi, amit tesz, és miért úgy, ahogy. Gyűlöljem vagy sajnáljam? Áldozat-e ő maga is, vagy elfogadta, sőt nagyra értékeli sorsát? Mindez körítve egy kivédhetetlen, pusztító tragédiával, melynek következményeivel meg kell küzdeniük a főhősöknek, szó szerint átverekedni magukat szép magyar tájainkon, mialatt a háttérben erők és ellenerők dolgoznak értük és ellenük. A ki és miért kérdés megválaszolásáig rengeteg csavart rejt a történet, és sosem tudhatjuk, ha éppen valami jónak tűnik, valóban jó lesz-e a végére. Az általam kiemelt sorsok átfedik egymást, de azt már nem árulom el, melyik jellemrajz kihez tartozik. Tessék elolvasni a könyvet, érdemes! Vájtszemű helyesíróknak és szerkesztésben gyakorlottaknak ajánlom, kapcsolják ki ezirányú figyelmüket, és csak a történésekre összpontosítsanak! Tudom, a könyvben rengeteg hiba van, de ez mind javítható a második kiadásnál, a cselekményszövés izgalmaiból egy cseppet sem von le. A szerző nagyon ügyesen befejezetlenül hagyja a történetet, ami számomra roppant idegesítő, mivel nagyon is olvastam volna tovább. Gyanítom, hogy ha nem tartja be a könyv végi ígéretét, miszerint „Folytatása következik”, sokan, akik olvastuk, „Ne legyen nyugtod, míg meg nem írod…” kezdetű átkokat szórunk a fejére.
Пікірлер
Hálásan köszönöm!❤❤❤
Így legyen. Ámen.
Gyönyörű.... köszönöm szépen 🦋
Hálásan köszönöm❤❤
Köszönöm ❤🎉
🙏🙏🙏🙏💖❤️💜🧡💛💚💙🔥❣️❣️❣️
Köszönöm !
ÁMEN
Hálásan köszönöm ❤❤
Hálás köszönet! Ámen!❤❤❤
Hálásan köszönöm áldas amen ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤Ámen amen amen ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤Aldas ❤❤❤❤❤Úgy legyen ámen amen amen aldas ❤❤❤❤❤❤❤❤
Hálásan köszönöm áldas amen ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤
🙏🌻🌈🌞🌛🪔❣️
❤
Csodaszép💖❤️💜🧡💛💚💙🤍Köszönöm🙏❣️🎼🎵🎶.....
Àldàs ❤🥰😇💝😘😇🥰❣❤🙏🙏🙏🙏
❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤ÁLDÁS❣️🙏🕯️
Szép. Köszi.
Köszönöm
Nagyon szép, Köszönöm. ❤
Én köszönöm :)
❤
💜💜💜
🙏
Nagyon jó lett a zene..
Köszönöm.
❤❤❤❤
hűűű,Beus ez csodálatos <3 köszönöm :) 😍😍💞
Koks grožis!👍🙂
Szép és tartalmas, köszönet érte.
Köszönöm, Deka!
Fényhang ott van az énekes hangjában. Gyógyító erő, mindegy milyen szöveget énekel éppen..
Köszönöm szépen.
Áldott estét!
Csodálatos, megnyugtató ugyanakkor felkavaró, Köszönöm Eliza - Beth
Kosz9nom
Nagyon tetszett.
KÖSZÖNÖM!
Köszönöm!!!
Jó a vers, szép, illő hozzá a dallam, gratulálok mindenkinek szeretettel.
Akár én is írhattam volna. Csak a szükséges mennyiségű leírás, nincs vatta-szöveg, csak pergés és cselekmény. Akárha én írtam volna. De nem én írtam. Sajnos. Mert oltári (mondhattam volna q-val kezdődőt, de én olyat nem vetek papírra, még virtuálisra sem) jó könyv. Több szálon fut a történet, de a szerző biztos kézzel irányít. Két fiatal, akikből az egyik pontosan tudja, mit akar, a másik ellenben nincs tisztában önmagával. A fiú annyira gyengének és védtelennek tűnik, hogy a lány nem látja meg hatalmas lelkierejét. Vonzza is, taszítja is, és ő a taszításnak enged. A fiú pedig elfogadja az ő akaratát, háttérbe helyezve saját vágyait. Emili maga sem tudja, mit akar. Matt isteníti, de később kiderül, hogy a szerző által az olvasókkal megszerettetett nő nem érdemli meg a tiszteletünket. Csapódik erre, arra, férfitól férfihoz, csak az az egy nem kell neki. Matt valószerűtlenül tiszta, nyugodt, holott hatalmas viharok dúlnak a lelkében. Mindig csak ad magából, de kapni hiába szeretne, örökös elutasítás a része, még sincs egyetlen erőszakos gondolata sem. Mindentudóan belenyugszik és vár. Ilyen férfi nincs a világon, Rolandnak mégis elhiszem, mert olyan pontosan, kifejezően írja le az érzéseket, érzelmeket, hogy hinnem kell. Egy titokzatos férfi, aki mi mást akarhatna, mint a világ ura lenni? Aki tesz is ezért évtizedek óta, pénzt és életet nem kímélve. Természetesen csak a pénz a sajátja. Egy másik férfi, aki az előbbi teremtménye, alázatos szolgája, minden parancsának teljesítője. Hataloméhes kísérleteinek első alanya, aki teremtője szerint emberibb a legtöbb embernél. Erős, okos, tanult, intelligens, legyőzhetetlen harcos. Mindvégig vártam, hogy fellázad, hogy kitör belőle az önös embertermészet… Egy parancsnok, aki megszervezi és összetartja az ország elit kommandós csapatát. Aki nem csak az emberei testével, de a lelkükkel is törődik. Aki képes hónapokon át azért dolgozni, hogy valaki megértsen valamit. Ami fontos. Valakinek. Egy katona, akinek örömtelen életébe a kommandós csapathoz tartozás hozza el azt a változást, ami segít elviselni emberpróbáló sorsát. Hihetetlen megérzéseit nehezen fogadják el, mégis kénytelenek elismerni tudását. Erős testileg-lelkileg egyaránt. Egy régi, misztikus emberfaj, mely megőrizte tiszta vérvonalát, miáltal tagjai majdhogynem természetfeletti képességekkel rendelkeznek. Majdhogynem! Mert csak a mai ember számára természetfeletti, az ősöknek az volt természetes. Vissza lehet-e hozni eme képességeket? Vajon Zoé, a tízéves kislány, aki játszi könnyedséggel győz le képzett katonákat anélkül, hogy valaha harcolni tanult volna, ezen ősök leszármazottja, vagy az új korszak rémsége? Mivé fejlődik, melyik oldalra áll, mire felnő? Havasréti Roland biztos kézzel játszik olvasóinak érzelmeivel. Megszeretteti a hőseit, majd megutáltatja őket. Aztán megint csavar egyet a történeten, és már nem is tudom, mit higgyek. Aki eleinte szimpatikus, később még inkább, aztán kezd fura lenni, majd azon töprengek, miért teszi, amit tesz, és miért úgy, ahogy. Gyűlöljem vagy sajnáljam? Áldozat-e ő maga is, vagy elfogadta, sőt nagyra értékeli sorsát? Mindez körítve egy kivédhetetlen, pusztító tragédiával, melynek következményeivel meg kell küzdeniük a főhősöknek, szó szerint átverekedni magukat szép magyar tájainkon, mialatt a háttérben erők és ellenerők dolgoznak értük és ellenük. A ki és miért kérdés megválaszolásáig rengeteg csavart rejt a történet, és sosem tudhatjuk, ha éppen valami jónak tűnik, valóban jó lesz-e a végére. Az általam kiemelt sorsok átfedik egymást, de azt már nem árulom el, melyik jellemrajz kihez tartozik. Tessék elolvasni a könyvet, érdemes! Vájtszemű helyesíróknak és szerkesztésben gyakorlottaknak ajánlom, kapcsolják ki ezirányú figyelmüket, és csak a történésekre összpontosítsanak! Tudom, a könyvben rengeteg hiba van, de ez mind javítható a második kiadásnál, a cselekményszövés izgalmaiból egy cseppet sem von le. A szerző nagyon ügyesen befejezetlenül hagyja a történetet, ami számomra roppant idegesítő, mivel nagyon is olvastam volna tovább. Gyanítom, hogy ha nem tartja be a könyv végi ígéretét, miszerint „Folytatása következik”, sokan, akik olvastuk, „Ne legyen nyugtod, míg meg nem írod…” kezdetű átkokat szórunk a fejére.
@hanzser Még mindig fáj? :-))
jaj :)