Horváth Zoltán szerint: "Az ikerellésből származó őzgidák őzállományunk minőségének a sírásói!". Megállapítását bizonyára gyakorlati tapasztalatai alapján adta közre. Örömmel venném, ha ezzel kapcsolatos tapasztalatait, ismeretei megosztaná velem. Várom válaszát: Farkas Dénes.

Tisztelt Horváth Úr! A hozzászólására, általam tett reagálás kapcsán, Ön által megfogalmazott, a személyemet minősítő reakciójából kitűnik, hogy nem ismer engem. Szerencsés embernek tartom magam, mivel vadászéletem - gyermekkori - kezdetétől és azt követően a hivatásom során olyan, a vadászerkölcsben példás, szakmai tudásban felkészült és emberi értékekben gazdag tanítómestereim és vezetőim voltak, akik nem csak olvasták de magukévá tették kiváló elődeink, köztük Bársony István a természet iránti alázatát és gróf Festetics Pál a vadóvás és a vadgazdálkodás terén tanúsított - az Őz című könyvében ránk hagyott - hitvallását. Munkám során soha nem kényszerültem rá hogy, ellent vessek az ő akaratuknak, együtt tudtunk gondolkozni. A mai világunkban éppen erre a csodára, az összhangra lenne szükség ahhoz, hogy őzgazdálkodásunk múltját hitelesen értékelve, az őzgazdálkodás eredményes folytatását és nem annak pusztítását valósítsuk meg. A hozzászólására tett reagálásomban én,- mivel nem ismerem Önt- nem kívántam személyét minősíteni. Éppen ezért egy korábbi jelenségre történő visszautalás eszközével fejtettem ki a véleményemet az Ön által felvetett gondolathoz. Csatlakozva Farkas Dénes barátom kéréséhez, én is szívesen venném, ha részleteiben is kifejtené és megosztaná ez irányú tapasztalatait és elméletének részleteit. Papp Pista

Tisztelt hozzászólók én nem mennék el a személyeskedés irányában, de vannak itten más komoly problémák is, amelyek gyakorlattá csontosodtak az őzállomány kezelése kapcsán. facebook.com/vadaszszotar/videos/292585340934581/ Itt egy hatalmas kérdés feszíti a lényeget. Vadgazdálkodunk vagy vadászunk? Vagy éppen megpróbáljuk a két problémakört egymással harnóniában kezelni. Én egy problémakörrel kapcsolatos véleményemet mondtam el, és nagyon hidegen hagy , hogy egyesek a probléma kapcsán személyiségük, szakmai életutuk, kivagyiságuk reklámozására használták fel hozzászólásukat.

"Az őzgazdálkodás jövőjének a záloga, az őzgida" Egy kicsit pontosítanék....az egyes ellésből származó őzgida! Az ikerellésből származó őzgidák őzállományunk minőségének a sírásói! Szerintem ez irányban kellene elmozdulni a válogató vadászat gyakorlata során...

@istvanpapp9185

7 жыл бұрын

Rragálás: Horváth Zoltán " Az ikerellésből származó őzgidák őzállományunk minőségének a sírásói!" bejegyzésre. Ehhez hasonló ideológiával én már a 70-es években vadőrként szembesültem. Igaz akkor a központi vezérlés által "túlszaporodottnak" ítélt őzállomány mennyiségi csökkentésének hatékony eszközeként jelölték meg az ikergidás család kiirtásának szükségét.Még gyakorlati útmutatást is mellékeltek, hogy először a sutát kell meglőni, mert a gidák ez esetben nem futnak el, így azokat is le lehet lődözni. Az ilyen és hasonló gondolatok - a természet és annak szereplői elleni - az alázatot alapból nélkülöző, a biológiai tudás hiányát megjelenítő, emberhez méltatlan, egyenesen kóros megnyilvánulás. Az akkori véleménye erről egy szóval fogalmazódott meg, egyszerűen csak barbár. Álláspontom azóta sem változott ez ügyben. Részletesebb okfejtést -megkeresés alapján - kiegészítésként szívesen felvállalom. Papp Pista

@MrForsterh

7 жыл бұрын

Kedves István Papp! Hozzászólásából arra enged következtetni, hogy már a 70-es években sem azt hajtotta végre vadőrként, amit felettesei joggal elvártak volna Öntől. Csoda, hogy mára ilyen az őzállományunk? Nos ne higyje azt, hogy mindenki ilyen szívbajos, ha vadászfegyvert kell állományszabályozás céljából a kezébe fognia. Sokan igen is tesznek ezért, de országosan sajnos megfeneklett a dolog, az Önhöz hasonló elveket vallók miatt. Mégis itt van, egy éppen ma, a net hirdetésvilágából vett példa..... Egy vadásztársaság vadászmestere ki adja bérvadásztatásba a suták és gidák selejtezését. Nem azt mondja, hogy ezt nem csinálom meg, mert barbárságnak tartom, hanem megoldatja a feladatot bérvadásztatás útján....Itt a hírdetés szövege "Tisztelt Vadásztársak! A Komádi Bihar Népe Vadásztársaság Őz suta/gida vadászatot hirdet a 2016/17-es vadászati idényre. Libavadászati lehetőség a törvényben megállapított idényben (december 1-január 31.) kivitelezhető. Bővebb információért Varga Balázs vadászmesternél lehet érdeklődni a 0630/495-2079 -es telefonszámon." Ha felesküdünk a zöld kalapra, akkor tudnunk kell, hogy kik vagyunk, vadászok vagy a puskát, státuszszimbólumként a vállunkon hordó, álszent, őzhúst fogyasztó természetvédők.

@suvad8192

7 жыл бұрын

Kedves Horváth Zoltán Először is felháborító az, hogy ön ilyen hangnemben ítélkezzen Papp Istvánról Fogalma sincs róla, milyen szakember, milyen szakmai múlt áll mögötte. Ezt. meg tudják ítélni olyan szakemberek, mint pl. Farkas Dénes és Szidnai László. A szakmai oldala az ön felvetésének (mi több ideológiájának) Nem véletlenül választottam előadásom témájául az ŐZ biológiai sajátosságait. Nem tudom (figyelmesen!?) hallgatta-e előadásomat, az elején kiemeltem, hogy a meghatározó tényezők egyike a "származási/rokonsági viszonyok". Nos a legközelebbi rokona őzünknek az amerikai fehérfarkú szarvas aztán jön az öszvérszarvas, majd kicsit távolabb a jávorszarvas! Nos ezek mind ikerellők!!! Szemben a gímszarvas és társaival! Az őz és társai ikerellése azt jelenti, hogy "számítva a jelentős felnevelési veszteségekre, sokat kell a világra hozni - jusson is maradjon is" - ez az ún. r-stratégia! A gímszarvas esetében erre nincs szükség. Az ikerellés egy genetikai adottság tehát, a megvalósulása - egyedileg, adott életkorban, évben hány petesejt válik le és termékenyül - a körülményeken múlik. Nem egyet, kettőt vagy többet ellő vérvonalakról van szó. A kettő a leggyakoribb, jó körülmények között (mint kiemeltem) a három is lehet 15-20%-os gyakoriságú. Ezért is vetítettem Boka Zsuzsa képét a három gyönyörűen fejlett gidával. Mai körülmények között - mint többen is kiemeltük - sutánként jó, ha egy gida marad meg őszre. Minap mondta egy barátom az Alföldön: egy nagy géppel kaszáló traktoros ismerőse lucerna-kaszáláskor 100 hektáron kb 100 vadat tarol le! Ebben őzgida is van bőven, nemcsak fácán meg mezei nyúl! Genetikailag egyet ellő fajoknál (pl. a gímszarvas vagy a szarvasmarha) az ikerellési hajlam öröklődhet, ezeknél tehát lehet mérlegelni a 'továbbtenyésztés' kérdését. Persze mikor általam elismert szakmai hátterű 'vadőrök' azt mondják, hogy az idén sok dámtehénnek született ikerborja, vagy látott ikerborjas gímtehenet, mindig azt mondom: nem volt jelen az ellésnél! Idestova 40 éves gyakorlatom alatt két esetben találtam gímnél ikermagzatot (legalább ötszáz tehenet/ünőt vizsgáltam, dámnál meg egyet sem (kb. kétszáz vizsgált). Mindkét fajnál 1% alatti az iker előfordulása. Az őznél ugyebár jó élőhelyi viszonyok esetén 90% körüli!!! Összegzésül: a "selejtezés" helyett az élőhelyi viszonyokkal kell foglalkozni!!!!!!!!