Vita az eutanáziáról az ATV Csatt című műsorában
A vita résztvevői: Monostori László esperes, erkölcsteológus, Hal Melinda, az MCC vezető kutatója, Gödri Bulcsu zenész, közgondolkodó és Puzsér Róbert publicista, rádiós műsorvezető.
Karsai Dániel ügye elindította az eutanázia körüli vitákat. Miközben az európai fősodorban a "kegyes halál" egyre inkább elfogadott, a magyar kormány megtámadta a beteg alkotmányjogász strasbourgi kérelmét. Bűncselekmény vagy alapvető emberi jog kéne, hogy legyen az eutanázia? Mit diktál az erkölcsi érzékünk? Jogos felvetés, hogy szabadon dönthessünk a halálunk felett? Ellentétes vélemények az asztal két felén.
Пікірлер: 270
"Ne hozzunk döntést mások életéről." Érdekes, amikor a frontra kell küldeni a kiskatonákat meghalni, akkor sohasem merülnek fel ilyen erkölcsi akadályok. Az teljesen elfogadott.
Ha az életemhez, vagy a halálomhoz nincs jogom, akkor minek is tartunk be bármilyen társadalmi szabályt? 😢
Tökéletesen eggyet értek Puzsér Róbertel! 🙂
Alig várom már, hogy valaki, valamikor, valahol, találjon olyan partnert aki Bulcsú és Róbert érveivel szemben hasonló "minőségű" ellenérveket fogalmaz meg. Köszönöm az adást.
Nem csipem Puzsért, de az ő eszmefuttatàsa logikus, ès teljesen elfogadható.
Mint az összes probléma esetén, itt is van egy intézkedési hierarchia. Az első a megelőzés. Lehetőleg minél kevesebb ember kerüljön olyan helyzetbe, ahol egyáltalán felmerül az eutanázia. Ha már kialakult a problémás helyzet, akkor jön a kármentesítés. Megpróbáljuk helyreállítani az eredeti, egészséges állapotot, vagy legalábbis megközelíteni azt. Hogyha ez nem sikerül semmilyen módon, akkor jön a probléma mérséklése. Megpróbáljuk minél alacsonyabb szintre hozni a probléma következményeit, hogy azok lehetőleg még elviselhetők legyenek. És ha ez sem sikerül, akkor a végső lépés az eutanázia. Most csak képzeljünk el egy kitalált számokkal illusztrált statisztikai példát. Mondjuk sikerül az emberek 85%-ánál elkerülni a problémát. A maradék 15% estén 14%-nak sikerül helyrehozni az állapotát. A maradék 1%-ból 0.99%-nak sikerül olyan szintre hozni a szenvedését, hogy azt megéri elviselni, együtt tud élni vele. De még mindig ott van az a 0.01%. Róluk van szó. Akik végigmentek ezen a procedúrán és nincs már mit tegyenek. Nekik nem megadni a jogot arra, hogy azt mondják, hogy köszönik szépen, megpróbálták, nem sikerült, így ennek a szenvedésnek abszolút semmi értelme nincs, hát minimum kegyetlenség. Aki a rendelkezésre álló mind a 100 gyógymódot végigpróbálta már, annak meddig lehet a szemébe mondani azt komoly arccal, hogy "de hátha majd a 101.-ik segít rajtad"? Ha nem segít, akkor hozzáadtunk még X időt feleslegesen a szenvedéséhez. Hadd dönthesse már el magának, hogy szeretné-e vállalni azt a kockadobást, vagy azt mondja, hogy neki már elege volt a sorskaszinóból, szeretne kiszállni.
Puzsér a legnagyobb király megeszi ezeket reggelire.....
Fantasztikus Puzsér !
Hospiceban dolgozom orvosként. Mivel a dolog pont az életvégi szenvedés megszüntetéséről\csökkentéséről szól, ezért egy ideàlis vilàgban utolsó előtti vàlasztàsként mindenki szàmára elérhetőnek kéne lennie ennek a típusú ellàtàsnak minőségi formàban (orszàgunkban ilyenről szó nincs). Ugyamakkor utolsó vàlasztàsként ott kéne lennie az eutanàziànak\asszisztàlt öngyilkossàgnak. Nàlunk ez sincs sajnos. Itt mindenkire ràbízta az àllam, hogy pusztuljon meg ahogy tud. Egyébként Robi és Bulcsú kifejezetten jókat mondott, Melinda és Làszló pedig az ő szintjük inverze volt, megítélésem szerint.
Lehet László örülne annak a kapszulának, ha ő fetrengene kínok között évekig
Baszki ez király műsor volt! László kész van mint a maggileves!
Puzser azon tul hogy brutalisan eleseszu , manapság mar-mar zsenialis gondolkodó! még pluszban empatikus, együttérző is.
Míg nem látjuk be, hogy az élet minősége ilyen esetben fontosabb, mint az élet hossza, addig ez meddő vita marad.
Én ebben megint azt látom, hogy a társadalom (és benne nyilván az egyének) nincs felnőttként kezelve - és sokan nem is viselkednek úgy… Ott van a szenvedő, aki arra jutott, hogy köszöni, nem szeretne így élni… akkor sem, ha van rá esély, hogy mondjuk 30 év múlva élhetne teljesebb életet - neki azért ne adjuk meg a felelősséggel járó döntés jogát, mert “ez hova vezet”? Igenis, felnőtt módjára vállalni kell a következményt és biztosítani kell a jogot, hogy egy másik felnőtt ember eldönthesse, hogy miként akarja befejezni az életét. Milyen társadalom vagyunk, ha még fel sem tudjuk tételezni másokról, hogy képesek felelősségteljes döntést hozni - és nem egy aruhitelről, hanem a saját életükről-halálukról.
Van olyan ismerősöm, aki hetven év felett van, nem gyógyítható, évek óta fekszik, mesterségesen lélegeztetik, napi 1-2 alkalommal le kell csapolni a tüdejéből a folyadékot, hogy ne fulladjon meg. Nem tud beszélni. Meddig tartsák életben? Tartsák életben, vagy jobb lenne neki az eutanázia? Mindenki tudja, hogy soha nem fog emberi életet élni... Hány évig kellene még így élni? Ez az élet ajándék? Akarna bárki így tovább élni?
Ha nincs halálbüntetés akkor ne legyen életbüntetés sem. Ha nem lehet eutanázia, akkor akadályozzák meg az összes öngyilkosságot is.
Ez a vita már ott elveszett, hogy Karsai Dániel helyzetéből kiinduló vita alapot el mismásolta Melinda és László amíg Róbert és Bulcsú folyamatosan abból indultak ki...
Azt, hogy sok teologus mentes az empàtiàtol, mindig sejtettem, de ez a cinizmus amit itt hallottam, minden képzeletemet felülmulta. A tekintet megmutatja a jellemet, még akkor is ha a magukat szentséges szentségnek tarto emberek egy vallàs mögé bujnak.
Puzsér ismét ZSENIÁLIS.
Ez a kopasz fazon tökéletesen megjeleníti azt, amit hivatalnoknak ismerünk. Mellé beszél, nem követi a témát, és mindezt egy kvázi hivatali felsőbbrendűség pózából prezentálja.