Verdi: Traviata - È strano! È strano ... Ah forse è lui ... Sempre libera (Act 1)
Violetta: Katalin Pitti (Sung in Hungarian)
Vezényel / Conducted by Ádám Medveczky
Magyar szöveg:
"Különös... különös...
A lelkemben egyre zsong a hangja!...
De mit jelenthet nékem egy komoly érzés?
Felkavart szívem hogy határoz vajon?
Ily boldog nem voltam még soha!
Mily jó, mily szép is lenne
Szeretni szívből, híven! -
Ez csak ér nékem annyit,
Mint játszi, könnyű éltem
Sivár magánya?!
Ó, hátha ő az álomkép,
Kire oly rég vár szívem,
Kit gyakran fest a képzelet
Ezernyi bűvös színben
Ezernyi bűvös színben.
Szava oly lágy, oly gyöngéd,
Hogyan aggódott értem,
Szerelem lázát érzem,
A szívem lángra gyúlt;
Átjár a vágy, mely szent, mely végtelen,
Melytől a szívünk, a szívünk újra éled...
Rejtelmes érzés, rejtelmes, mint az élet:
Boldog, boldog és szenved,
Boldog és szenved tőle a szív!
Bolondság... bolondság...
Mindez csak dőre álom!
Ó, szegény asszony... élsz itt... egymagad, árván -
E lélektelen városi zajban, mit úgy hívnak, hogy
"Párizs"...
Mondd, mire vársz; mondd, kiben bízol?...
A mámor, a kéj az egyetlen éltetőd,
Ó, csak a mámor!
Szabad élet, az csak az élet!
Mámor kelyhe
Csordultig telve,
Csókok lángja kell a vérnek,
Szomjas ajkam gyönyörre vár!
Léha zajban lel minden hajnal,
Vígan töltöm mindig az éjszakát!
Táncos lábbal, csókos ajkkal
Szállok én az életen át!"