Sisi titkai - zenekaros koncert a Gödöllői Királyi Kastélyban
Előadók:
Janza Kata www.janzakata.hu/
Dolhai Attila dolhaiattila.hu/
Szabó P. Szilveszter
KaposMusical Produkció
www.kaposmusical.hu/
Zenekar Sturcz Szmollbend
Cselló: Sturcz András
Zongora: Szekeres László
Szólógitár: Gejer Attila
Basszus Gitár: Horváth György
Dob: Nagy Zsolt
Hegedű: Csonka Gábor
Hegedű: Nyári László
Brácsa: Benkő Gyula
Zene: Szilveszter Lévay
Zeneszöveg:
1,
Az már nem én lennék (repriz)
(Ferenc József):
Hadd szóljak egy szót csak: te legyőztél kedvesem.
Ha nem vagy az enyém, én azt érzem szétesem,
Hát kérjél, és én máris megteszem.
Csak el ne hagyj engem.
És legyen te nevelhetsz Rudolfból férfiút,
csak ne bánts, mert megöl, ha viszályból nincs kiút!
Csak mondd, mondd, hogy mit segítsek még,
Én bármit megtennék.
Az országlás, kormányzás színház csupán,
Ott éreznem mit sem szabad,
De színházat nem játszom véled tovább,
Hisz sírok, hogy enyém maradj!
(Elisabeth):
Ha megért egy barát, az felér most bármivel,
Én megyek, ha viszel és vagyok, ha bármi kell,
csak ne kérd, hogy úgy éljünk, mint rég.
- Az már nem én lennék!
(Együtt Elisabeth szövege):
Ha megért egy barát, az felér most bármivel,
Én megyek, ha viszel és vagyok, ha bármi kell,
(Együtt A Halál szövege):
Mit szépnek látsz ma még,
Az holnap már nem létezik.
Eltűnik bármiképp, az idő nékem dolgozik!
2,
Az már nem án lennék
Ne kívánd, hogy játsszam
a nőt, aki jól nevelt.
Ne kívánd, hogy tudjam,
a módit, s az illemet.
E példás, kis udvartöltelék,
az már nem én lennék!
Ha repít a trapéz,
ha elbír a vékony jég.
A szeszély, a veszély,
az csodás, az álomszép.
De értsd meg, ha nem kockáztatnék,
már nem én lennék!
Ha óvnál a bajtól,
épp az lesz a baj,
hogy nyűg lesz csak rajtam a lét!
Mint sólyom, úgy
szállok majd más táj felé,
ha béklyóz a kényszerűség!
Ha leszól egy csillag,
ha elhív, én elmegyek.
A világ, a hazám,
a felhők, a mesterek.
Ha tudást csak könyvekből vennék
az már nem én lennék!
És taszít, ha tolong,
sok kegyenc sok esdeklő,
És riaszt, ha les rám,
És öröm, ha egy sem jő'
Kit nem bánt e barbár csőcselék,
Az már nem én lennék!
És elveszthetsz, hidd el,
ha börtönbe zársz.
A fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell,
hogy hadd higgyem már,
az élet, mit élek, enyém!
Egy társ kell, egy barát,
ki megvéd, ki átölel,
ki megért és segít,
ha vigasz vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én!
Csak így!
3,
Mint két gálya
Szívünkben érzés, meg erő, de van, mit meg nem old.
Erős a hit, de látod minket fel nem old.
Vártunk tán csodád, ám de már nincs miért.
Közös út, ha volt is egykor, véget ért.
Fáradt gálya éjnek tengerén,
de a célunk már más, arra mész te, s erre én.
Épp csak összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már,
és nincs kiút, és nincs már több remény.
(Ferenc József):
Ha mindig túl nagyra törsz,
úgy az keveset se ér.
(Elisabeth):
Tán te vagy kishitű.
(Ferenc József):
Egymásra jól vigyáznunk,
csak az legyen a cél.
(Elisabeth):
Milyen roppant egyszerű.
(Együtt):
Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss.
Akkor tán érthetnénk mégis majd egymást.
Mint két gálya éjnek tengerén,
de a célunk már más, arra mész te, s erre én.
Kicsit összesodort az ár, de a sors az elválaszt már.
Mond mért sápadt így el bennünk a fény?
(Elisabeth) (közben Ferenc József)
Te meg én két gálya éjnek tengerén.
De a célunk már más, arra mész te, s erre én.
(Ferenc József szövege):
Ne bánts hát, ne hagyj el,
ne dobj el, hisz szeretnélek én.
Ne bánts hát, ne hagyj el,
ne dobj el, a magány nem segít.
(Együtt):
Kicsit összesodort az ár, de a sors az elválaszt már.
Mondd mért sápadt így el bennünk a fény?
(Ferenc József):
Ne dobj el!
(Elisabeth):
No hidd el, ami elmúlt, nincsen már!