Mindenkinek van az életében egy olyan pillanat, amikor úgy érzi, valaki megfogta a kezét. Valaki segített. Hogy nincs, hogy még sincs egyedül. Ez az állapot a kegyelem.
Reményik Sándor, aki nevében is hordozza a reményt, örök érvényű költő. Kegyelem című verse is örök igazságot hordoz, és végtelen nyugalmat áraszt. Lutter Imre mondja el a verset.
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Iratkozz fel, hogy veled legyenek a versek: kzread.info?sub_c...
Reményik Sándor versei évtizedekig hozzáférhetetlenek voltak, s az életmű az elutasítottság, elfelejtettség és a szamizdatnak kijáró olvasói rajongás között mozgott.
#lutterimre #versmindegykinek #reményik #kegyelem