az irodalom építi az empátiakészséget...ez az...köszönöm Krisztián 🙂

Minden beszélgetést örömmel hallgatok Noemival, köszönöm az interjút. Első könyvet olvastam... Jelenleg Gopal Norbert Klein-tól olvasom a Vagus Kulcs a Traumák feloldásához könyvet németül. Sajnos a magyar könyvtàrakban kevés könyv van még a modern pszichológiáról... Èppen ezért nagy öröm számomra Orvos Tóth Noemi könyvei. Köszönöm. Szerintem nagy szükség van a munkásságára ebben a traumatizált társadalomban.

Fájó szívvel és élvezettel hallgattam. Még az örökölt sors előtt már évek óta holokauszt túlélőkkel foglalkoztam és úgy éreztem, hogy igen, nekem ez a téma ismert. Noémit úgy érzékeltem, mintha kicsit elérhetetlen lenne és mégis kedves, kiváló szakember. Most hallgatok interjúkat (most jutottak el hozzám) és egyre közelebb érzem magam Noémihez. Empátiát, melegséget és számtalan olyan kimondott dolgot, amitől évtizedek óta szenvedek, magánemberként, szakemberként (ott látva a történeteket) és ez szívmelengető. A gyász megragadott. 39 éves voltam, amikor mesterséges megtermékenyítésen estem át és orvosi műhiba következtében elvesztettük két gyermekünket és majdnem engem is. A laikusok csak legyintettek, hogy majd lesz másik, a férjemmel nem lehetett róla beszélni, magamra maradtam. Három évre rá, szintén orvosi műhiba kapcsán elvesztettem a 65 éves, imádott Édesanyámat. Megkaptam, hogy ez az élet ( nem, nem ez), voltak akik felháborodtak, hogy mit képzelek én, nekik kínos az én fájdalmam. Már csak férjem maradt nekem a világban, aki szintén nem tudta kezelni a helyzetet, így az első gyászévben, iszonyatos hibáztatások, kiabálások, kioktatások közepette elhagyott. Mert határozott elképzelése volt, hogy miként kéne nekem ezt a gyásztól-gyászig állapotot megélnem, egy számomra teljesen létidegen környezetben. (A férjemnek is több szakmája van, köztük a világ legmagasabban képzett hadseregének ex-elit tisztje volt, 27 háborúval a háta mögött, stb...). 46 éves vagyok. Most nekem lenne hatalmas szükségem segítségre de az anyagiak... Teljesen izoláltan élek. Nem tudom meddig bírom még de szakmailag technikákat dolgozok ki (hatékonyak), építő tartalmakat veszek magamhoz és imádkozok. Kedves Noémi! Úgy szeretnék elmenni Önhöz de ha nem sikerül, akkor is jó, hogy Ön van és közelebb enged minket magához. Hiteles. Nagyon köszönöm! ui.: az is tökéletesen igaz, hogy olyan kevés kellene ahhoz, hogy jól legyünk egymáshoz. Olyan kevés...

@adriennmiklos4954

Жыл бұрын

Kedves Gabriella! Tudom, írása nem nekem szól, én mégis szeretettel kitartást és sok erőt kívánok a jelen élethelyzetéhez, kívánom, hogy jobbra forduljon élete és találja meg élete kapaszkodóit, az apró örömöket. 💝☺️

Nagyon köszönjük ❤❤❤

Köszönjük ❤❤❤

Vannak mondatok, amiket ha meghallasz, bekapcsol valami benned, aha-élményed lesz, és csak bólogatni tudsz, hogy mennyire igaz... Nálam ez a gondolat ment nagyon mélyre 29:58-nál: "Mi itt vagyunk együtt és együtt meg fogjuk ezt oldani". Ez nagyon fontos lenne, hogy a családokban ezt lássák a gyerekek a szüleiktől, hogy igenis mindenre van megoldás. Ez nem az álszentség, vagy önámítás, és nem is a homokba dugott fej - inkább az, hogy elfogadjuk, hogy most igenis rossz, megéljük ezeket a rossz érzéseket, de nem baj, mert együtt könnyebb ezeket a terheket cipelni. Nincs mit szégyellni, ugyanúgy mindenkit érintenek ezek a problémák amik a világban vannak: covid, háború (amiről szó is esett) most pedig a belpolitikai helyzet fokozódik (KATA törvény, rezsi, stb). Ahogy elhangzott az interjúban, egyszerűen annyi szorongás éri az embert egy nap, hogy már átmegy félelembe - de ha összekapaszkodunk egymással és empátiával fordulunk egymáshoz, megpróbáljuk meérteni a másikat, és segíteni neki ott ahol tudunk, akkor a nehéz helyzetekből is ki tudunk lábalni. Nem egyik napról a másikra - de sikerülni fog.

Nem hétköznapi páros,beszélgetés,köszönjük

Nagyon jó kérdések!👍

@alfredbenedek3398

Жыл бұрын

Amit mar elozoleg en irtam, egy masik Noemi beszelgetes sorozatba. Koszonom szepen, a sok felvilagosito, nagyon tertmeszetes,es alapveto erdekes feleleteket! udvozlom a picikedet Noemi.

Kár,hogy a riporter be van feszülve,arra figyel mi a következő kérdés,folyton a jegyzetét nézi…

@damapikk9522

2 жыл бұрын

Alkalmatlan riporternek. Zárt ember, nem kapcsolódik a riportalannyal, csak saját kérdéseivel.

@violetta0322

Жыл бұрын

ebből is látszik, hogy nem vagytok olvasó emberek, ìgy nem ismeritek a riportert, aki egy szuper ìró valójában...nézzétek utána Nyáry Krisztiánnak mielőtt kommenteltek. nem riporter, hanem ìró, ezért készült fel ennyire😉

@andreaszvetnyik9587

Жыл бұрын

@@violetta0322 valószínű nem értetted a kommentem üzenetét,én nem Nyáry Krisztián munkásságát kérdőjeleztem meg… további szép napot neked: egy olvasó imádó☺️

@violetta0322

Жыл бұрын

@@andreaszvetnyik9587 akkor tudnod kellene hogy ő irodalmár és nem riporter, tehát nem lehet tőle riporteri működési elvárni, mert annál ezerszer műveltebb...amúgy iszonyatos felkészült volt Krisztián amit én egy ostoba riportertől még sosem tapasztaltam...nekem pont Krisztián miatt volt ez élvezetes...irodalom rajongó vagyok, de nem a magyar sznob értelmezés szerint😉 szép napot viszont.

Nem olvastam, de jó lenne ! :D

@Vid.186

2 жыл бұрын

Megéri mindkét könyvét elolvasni! 😉

Kár, hogy a kórházakban pont az ellenkezője történik

Nagyon jó, hasznos és érdekes útmutató OT Noémi mondanivalója. A riporternek még van mit tanulnia. A helyébe kérném a kamera ne is mutassa őt, ront nagyon az interjú minőségén.

@ildikotamasi239

Жыл бұрын

Azért ne felejtsük el, hogy Nyáry Krisztián NEM riporter, hanem kortárs író. Ettől még jogában áll beszélgetni/kérdezni akár mikrofon előtt is.

És akkor is egyek vagyunk a többiekkel ha szégyenbe esünk. Mert időnként mind szégyenkezünk.

Sajnos a riportert cserelni kene vagy fejleszteni :( De ar alany nagyon jo.

Má' bocsi, mert ez egy nagyon jó beszélgetés, meg kellenének is az Orvos-Tóth könyvei (is), asszem meg is lesznek véve, de ez most a 24.hu hibája csupán avagy direkt van, hogy a Nyári Krisztián tök egyenesen, premier plan ül a helyén, az Orvos Tóth Noémi, meg végig a mikrofon, a frufruja, vagy a támaszkodó öklei fedésében, tehát takarásban beszél? Rejtőzködik talán? Ha igen, mitől? S ha igen, talán mégsem kéne olvasni?

Semmire nem való okoskodás.z

Az ismert irodalomtörténész riporter megirigyelte korunk sikeres podcastjait és másolni próbálja, elég gyengén és kevés felkészültséggel. Kimondottan zavaró, hogy állandóan jegyzeteit nézi és az előre felirt kérdéseit olvassa fel.