Nyári Kálmán - Kökény Attila
Minden nap, minden éjszakán:
Minden nap, minden éjszakán,
emléked mindig rám talál.
Gyötör egy olthatatlan vágy,
én nem tudok most nem gondolni Rád!
Oh most vajon merre jársz és vajon kire vársz,
gondolsz-e rám magányos éjszakán,
tán mást ölelsz, vagy mást csókol a szád,
szerelmed már tőlem oly messze jár,
ha tudnád, hogy még mindig,
Érted Érted élek én,
Nélküled nincs boldogság és remény,
nem tudom azt, hogy meddig bírom én,
Szerelmed már nem az enyém.
Én kutatom az elmúlt éveket,
hogy hol rontottam el az életem,
de a múlt az vissza sose tér,
csak emléked gyötör és kísér,
o vajon merre jársz és vajon kire vársz,
gondolsz-e rám magányos éjszakán,
tán mást ölelsz, vagy mást csókol a szád,
szerelmünk már tőlem oly messze jár,
ha tudnád, hogy még mindig,
Érted Érted élek én,
Nélküled nincs boldogság és remény,
nem tudom azt, hogy meddig bírom én,
szerelmed már nem az enyém,
nem az enyém.
Nem lesz jó életed:
Nem tudni mit hoz még a holnap.
Talán örömöt, vagy bánatot.
De rosszat álmodtam az éjjel,
másnak mondtad azt hogy: Szeretlek!
Nem tudni meddig él az ember
van úgy hogy az álmok beteljesülnek
De rosszat álmodtam az éjjel,
más karjában láttalak meg téged.
De nem lesz jó életed ezt megígérem
szívemből kitépted az emlékeket
Eldobtál könnyedén mint egy elszáradt rózsát
neked ez kellett tudom, neked ez kellett
és engem becsaptál.
De nem lesz jó
életed ezt megígérem
szívemből kitépted
az emlékeket
Eldobtál könnyedén
mint egy elszáradt
rózsát
neked ez kellett tudom,
neked ez kellett
és engem becsaptál.
Nem tudni mit hoz még a holnap.
Talán örömöt, vagy bánatot.
De rosszat álmodtam
az éjjel, másnak mondtad azt hogy: Szeretlek!
De nem lesz jó
életed ezt megígérem
szívemből kitépted
az emlékeket
Eldobtál könnyedén
mint egy elszáradt
rózsát
neked ez kellett tudom,
neked ez kellett
és engem becsaptál.