Az akkoriak úgy mondták, burokban született 1813-ban, valahol
a szegedi alsótanyákon. Apját lólopásért felkötötték, ő maga 23
évesen követte el első bűntettét két meddő tehén elkötésével.
Ezért másfél évet kapott, de megszökött a szegedi börtönből.
Ekkortól menekült, gyilkolt, rabolt, fosztogatott. Legalább hatvan
eset fűződik a nevéhez. Egy körözési plakát szerint Rózsa Sándor
„kistermetű és zömök, szőke hajú, bajusza felfelé sodrott, szemei
szürkék, tekintete komor, arca sovány, orra hosszas, szája
széles, fogai teljesek és tiszták, fülei nagyok. Visel fekete kerek
kalapot, sötétkék sárgagombos nadrágot, dolmányt vagy szűrt.
Jár hol kocsin, hol gyalog, hol lóháton.” A betyárromantika sze -
rint mindig azokat fosztotta ki, akiknek bőven volt, a szegény
embernek inkább adott. Az 1848-49-es szabadságharc idején
menlevelet kapott Kossuthtól, amelyet Jókai adott át neki. A kor -
mányzó feltételét, miszerint egy 150 fős szabadcsapatot állítson
ki, Rózsa Sándor teljesítette. Betyárserege főleg a délvidéki harcokban
tűnt ki vitézségével. De a regulázhatatlan, sokszor
kegyetlenkedő bandériumot hamarosan feloszlatták. Ezután
folytatta korábbi életét, és 1857-ben újra pandúrkézre került.
Amnesztiával szabadult 1868-ban, de 55 évesen sem tudott a
törvényes útra lépni. Az első európai vonatrablást ekkor eszelte
ki. Kistelek és Kiskun fél egyháza között kisiklatta a szerelvényt,
de a kialakuló tűzpárbajban térdsérülést szenvedett, és újra el -
fogták. Életét a szamosújvári börtönben fejezte be 1878-ban.
Rózsa Sándor alakját irodalmi művek, kiállítások, filmek, korabeli
sajtótudósítások és levéltári dokumentumok, népdalok, legen -
dák és rockballadák teszik halhatatlanná.