Az elmúlt évszázadok magyarországi tájhasználatában számos korszakot különíthetünk el, amelyekben a hagyományos, a természeti adottságokhoz messzemenően alkalmazkodó használattól egészen a nagyüzemi mezőgazdasági művelésig minden megtalálható. Az előadás azt mutatja be a történeti szövegek, képi ábrázolások és a régészeti kutatások eredményei alapján, hogy milyen tájhasználati formák igazodtak a legjobban a helyi környezeti adottságokhoz, illetve melyek voltak azok, amelyek megkíséreltek alkalmazkodni a klímaváltozások által létrehozott új helyzethez. A magyar honfoglalástól egészen napjainkig terjedő időszak ilyen kérdéseit egy mindvégig jelen levő kifejezés a „telek” foglalja keretbe, amely a szó jelentésváltozásait áttekintve megmutatja, hogy a tájhasználat legkisebb egységében milyen művelési formák, tájtörténeti jellegzetességek voltak jelen.