Ki vagyok én, hogy a mindenség Ura
hallja a hangomat, látja gondomat?
Ki vagyok én, hogy a hajnalcsillag is
minden utamon előttem halad?
Nem azért, aki vagyok.
De azért, amit tettél.
Nem azért, amit teszek.
De azért, aki Te vagy!
Nézz rám, csak hervadó virágszál.
Csak porba hulló árnyék.
Csak csepp az óceánban,
mint párát visz a szél,
mégis felém fordul arcod.
Uram, hallod ha kiáltok.
És azt mondod nekem: Enyém vagy!
Ki vagyok én, hogy bár látod bűnömet,
újból rám emeled Szent tekinteted?
Ki vagyok én, hogy a hangod hallhatom,
és a vihar csendesül kivűl és belül?
Nem azért, aki vagyok.
De azért, amit tettél.
Nem azért, amit teszek.
De azért, aki Te vagy!
Nézz rám, csak hervadó virágszál.
Csak porba hulló árnyék.
Csak csepp az óceánban,
mint párát visz a szél.
Mégis felém fordul arcod.
Uram, hallod ha kiáltok.
És azt mondod nekem: Enyém vagy!