Többnyire 18, 19 valamint 20. századi források találhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltárában. Halmágyi Miklós egy 1939-ből származó írást elemzett. Az irat a Lányi-Lindner család hagyatékából került be a levéltárba. A dokumentum szövege azt állítja, hogy egy középkori, II. András korabeli, 1212-ben kelt oklevél másolata. Halmágyi Miklós kiemelte, itt joggal merülhetnek fel bennünk kételyek, de a szöveg tartalma leleményes és fordulatos.
Halmágyi Miklós kiemelte, azt is olvashatjuk a szövegben, hogy a keresztény hitre tért lány a Berengária nevet kapja, ő lesz majd András király fiának, Bélának a dajkája. Az oklevél eleje úgy kezdődik, ahogy II. András király oklevelei kezdődni szoktak, egy fohászkodással.
A szöveg szerint ezüst pecséttel van bélyegezve az oklevél. Halmágyi Miklós kiemelte, II. András idejéből ismerhetünk aranybullákat, az ezüst pedig egy furcsa elem. Arra gondol, hogy az az ember, egy nagytudású történész, aki ezt az írást összeállította, direkt belecsempészett egy olyan elemet, amelyből a későbbiekben a szakemberek észrevehetik, hogy ez nem eredeti, 1212-es oklevél. Olyan, mintha összekacsintana az olvasóval és odatenne egy olyan stlíuselemet, amiből egyértelművé válik, hogy ez egy hamisítvány. Halmágyi Miklós hangsúlyozta, arra gondol, hogy egy 19. század végi, 20. század eleji jókedvű történész állíthatta ezt össze azzal a szándékkal, hogy a Lányi család számára 13. századi eredetet adjon.