Leírtam a szöveget a videóból, mert le akarom fordítani egy spanyol ismerősnek. Azt kell mondjam, a mai magyar nyelv érdekes. Legalábbis ahogyan a videóban beszélnek, ahogy összevágták, furcsa lett. A hangsúly a mondat végén nem le, hanem felmegy (tehát definíció szerint akkor az nem a mondat vége, mégis én itt pontot tettem). Ezen kívül a vizet "szedő" mondat haláli, ha Grétsy László ezt olvassa, kérem: álljunk meg egy szóra! Ennek ellenére köszi a videót, a szöveget talán alá tudjátok rakni, hogy KZread le tudja autómatikusan fordítani más nyelvre. Itt a szöveg: 1911-ben 10. Pius Pápa már csak a húsvét vasárnapját rendelte el ünnepnapnak, ezzel együtt Magyarországon megmaradt az, hogy húsvét másodnapját vagy más néven húsvét hétfőt is a húsvéthoz soroljuk. Hát mi másról is híres ez ugye, mint a locsolkodásról. Locsolkodás hagyománya ugye az egy rituálé volt, utána a kereszténység ugye magáévá tett és itt a megújulás, a frissesség, a tisztaság jelképeként jelenik meg. Egész Magyarországon a kúthoz mentek el a legények együtt korán reggel vizet szedni mindenkinek a bögrébe. És elmentek a lányos házakhoz és tényleg nyakig öntötték őket. Újabban ugye ez egy városi szokássá is vált. Szódavízzel és hát a kölni aztán vagy szagos víz - régebben így is mondták - azzal is. A parfüm ez egy finomabb verzió, ami ugyanúgy a frissességet jelképezi és azt gondolom hogy Magyarországon is egyre több mindenben visszatérünk a hagyományokra és a gyökereinkre. Így nagyon jól visszajött ez a a víz használata. Német nemzetiségű falvakban úgynevezett emmausz-járás (németül: Emmausgang) szokása öröklődött nemzedékről nemzedékre. Svábok gyakorolják ezt a szokást. Ezek szőlősgazdák jellemzően. Kimennek a falu melletti pincefalu részre és egymást megvendégelik. Jellemző még a katolikusoknál az ételszentelés hagyománya. Ez húsvét vasárnapján szokás. Csíkszeredában a nagy hatalmas főtéren hosszú sorokban állnak a hívek. Mindenki viszi a maga kis fonott kosarát. A kosárba az asszonyok ekkorra már megfőzték a húsvéti sonkát. Bekerült mellé a kalács, a szépen meg írókázott, megfestett pirostojás és természetesen torma, pálinka, bor is kerülhetett ide. Ezt a pap megszentelte és miután hazamentek, ezzel terítették meg az ünnepi asztalt. Indulhatott a vendégeskedés. Felszabadult a böjt. Hát azt gondolom, hogy a húsvéti hiedelmek és szokások egy jó része tovább fog élni. Lehet, hogy néha megváltozott formában, de nem gondolom azt, hogy 2100-ban, ha ugyanígy itt ülnénk, ne lenne miről húsvét kapcsán majd beszélgessünk.