Szubjektív Pilinszky 100 - Csapó Attila és Zoltán Áron volt színműs osztálytársak, vígszínházi kollégák, Pilinszky János "Kalandozás a tükörben" című meséje és "Fabula" című verse kapcsán beszélget Pilinszkyről, a mesékről, az evangéliumi esztétikáról, és még sok más élményről, ami bennük Pilinszky művei kapcsán fölmerült a nyár közepén, egy fesztivál hetedik napján.
A "Kalandozás a tükörben" című mesét Csapó Attila feldolgozásában és a SztalkerSuli diákjainak előadásában itt nézhetitek meg:
• Pilinszky János | Kala...
2021 nyarán a Művészetek Völgyébe költözött a VerShaker, és egy héten keresztül mindennap új műsorral lepte meg a POKET zsebkönyvek udvar látogatóit. A programsorozatot rögzítettük, és most év közben a "VerShaker Offline" sorozatunk keretében osztjuk meg Veletek!
Ha tetszett a videó, iratkozz fel csatornánkra, és nyomd meg a kis harangot is! Észrevételeidet, gondolataidat szívesen olvassuk a videó alatti kommentek közt!
Keresd a VerShakert a Facebookon,
/ vershakerface
az Instagramon,
/ vershaker
és a Blog.hu-n is!
vershaker.blog.hu/?desktop
Operatőr, vágás: Andella Mirtill
Hangmérnök: Katona Márton
Zene: Wunderlich József
Logo: Lakatos Péter
Plakátmontázs (borítókép): Száler Tímea
Szerkesztő-műsorvezető: Zoltán Áron
A videóban elhangzó szövegek:
Pilinszky János:
Fabula
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Antoine de Saint-Exuéry: A kis herceg (részlet)
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem! Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel?
- Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg.
- Nekem bizony egyhangú az életem. - folytatta a róka. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
A teljes művet itt olvashatjátok:
mek.oszk.hu/00300/00384/html/
Hankovszky Tamás: Pilinszky János evangéliumi esztétikája - Teremtő képzelet és metafizika. Kairosz Kiadó, Budapest, 2011. 12. o
„a művész metafizikus hatékonyságú (tehát az egyszerű hétköznapi tapasztaláson felül álló) aktusainak végrehajtása által a teremtő Isten társává válik, mert a világ megalkotásában működik közre.”
Köszönet a POKET zsebkönyveknek és a Művészetek Völgyének a meghívásért!
@POKET Zsebkönyvek #PilinszkyJános #CsapóAttila #ZoltánÁron