A Mátra lábánál fekvő Nagybátony Árpád-kori település, bár elsőként csak 1231-ben említi egy oklevél Bachon néven. A középkorban számtalan birtokosa volt, az ősi tulajdonos, Rátót nemzetségen kívül többek között az egri püspök, valamint Losonczy István is birtokának tekinthette. Az 1800-as években (amelyek végére a település neve véglegessé vált) pl. az Almássy család, illetve Gyürky Pál bírta földesúri joggal, a 20. század első felében Almássy István örökösei mellett báró Solymossy Jenőnek voltak itt birtokai.
Nagybátony 1950-ig Heves megyéhez tartozott (ma Nógrád). Szénbányászati központként működött, labdarúgói pedig az 1968-as szezon után kis híján az NB I tagjai lettek.
A nagyközséghez 1965-ben csatolták Maconkát, majd 1984-ben egy szerencsétlen fúzió révén létrejött Bátonyterenye. Jellemző a dolog életképtelenségére, hogy valójában egyetlen betonút sem köti össze a párjával, Kisterenyével. A földrajzinév-adás büszkesége 1989-ben városi rangot kapott, a bányák bezárásával, a munkahelyek megszűnésével azonban elindult a lejtőn: volt időszak, amikor az ország legszerényebb városaként tartották nyilván.
Idegen, ha erre jársz, légy üdvözölve az elátkozott földön...
[Zene: Rammstein - Roter Sand; Mein Land]