Gratulálok a tárlatvezető nek ,hogy szakirányú tudásával bemutatta e mútidéző nógrád megyei bányamúzeium legfontosabb részét ,a földalatti hajdani bányát.Köszönjűk Szépen kiván

Szeretünk büszkén gyönyörködni az ország történelmi emlékeiben, az egykori gazdagság megmaradt csodás épületeiben. A salgótarjáni medencében ilyenekből alig volt, alig van. Nem voltak jóltermő földek, agrárgazdaságok, nem voltak nagyvagyonú arisztokraták, így kevés díszes építmény maradt vonzani a más vidékkről ide látogatót. Itt nem alakult ki az agrárvidéken szokásos társadalmi szerkezet, a nagybirtokosok, a középosztály és a szegényen élők. A kiegyezés körül beindult szénbányászat adott lendületet az ipargazdaságnak: a szénre épülő vasgyártásnak, tűzhelygyártásnak, üveggyártásnak. Többtízezres munkásság jött létre, köztük számottevő szakképzett ipari alkalmazott. A profitcélú részvényes iparvállatok érdeke így kívánta. A 20. század második felében folytatódott Salgótarján fejlődése, immár országos, központilag irányított gazdasági érdekből és az akkori központi társadalomszervezési érdekből. A társadalom összetételének képlete egyszerű volt. A maradandó értéket, emléket itt nem az ősi vagyonokkal uralkodók hagyták örökül, mert olyanok itt alig voltak. Ami létrejött, az a kétkezi emberek, mérnökök, oktatók alkotása volt. A 20. század vége, s az azutáni két évtized munkahelyek tízezreinek elvesztését hozta. Bányaüzemek nincsenek, vaskohászat nincs, bányagépgyár nincs, síküveggyár nincs, öblösüveggyár nincs, BRG nincs, vegyépszer kb. nincs, ötvözetgyár nincs, nagy építőipari cégek eltűntek. Eltűnt tízezer lakos. A folytatás mi lesz?

Én csak arra lennék kiváncsi hogy a bányáink kiürültek? Vagy csak bezárták azokat?

Volt szerencsém többször is megtekinteni . Utoljára már az unokák is végigjárták,tisztelegtünk a bányászok nehéz munkája mellett . Mi is bányász család voltunk a Mecseki Szénbányáknál, Zobákon.