Egy fiatal nő szatirikus hangvételű vallomása szülei és nagyszülei generációján keresztül a 20. század történelméről.
Egy emlékezetes jelenet:
A film máig legemlékezetesebb részében a 19. század második felének, illetve az első világháború német és osztrák hatalmasságainak óriásméretű, mellszobor szerű portréi magasodnak egy sor vad kánkánt lejtő táncosnő fölé, miközben a férfiasság csimborasszójának beállított bajuszról szól a narrátor ironikus dicshimnusza.
A német birodalom uralkodóját, II. Vilmos császárt, a Vaskancellárt, Otto von Bismarckot, végül az Osztrák-Magyar Monarchia élén álló pofaszakállas Ferenc Józsefet látjuk. Ugyanakkor a bajusz apoteózisába nem nehéz belelátni a későbbi rezsimek, kivált a bajszos kommunista vezér, Sztálin személyi kultuszának karikatúráját sem. Mivel a filmbéli narrátor szövegében a 2. világháború végével, a hitleri Németországra való utalással lezáródik a történelmi múlttal való számvetés, így a közelmúltnak a közbeszéd számára tabunak számító korszakaira, eseményeire, így a Rákosi-féle sztálinista önkényuralomra, az 1956-os forradalomra nem történik utalás.
A jelenet végén a részlet keserédes iróniáját fokozza az első világháborús magyar regiment ágyútöltelék-balettje, amely a katonák futószalagszerű feláldozhatóságának egyszerre komikus és szomorú metaforája.
Bővebben a filmről: filmarchiv.hu/hu/alapfilmek/f...