90-es évek elején létezett még a Sztereó és a Hifi-Piac nevű újságok. Ott elég jól körbe járták a témát. Alig vártam minden hónapban az ój részeket. Nem volt semmi mennyi munkát bele tettek a gyártók mire piacképessé tették, és hogy milyen hamar el is avult a formátum.

Minden elismerésem... rengeteg hasznos infóval megspékelve... hiánypótló. További sok sikert!

Hali. Szuper vagy, sokat tanultam tölled, szuperek a videók. Köszönöm.

Nagyszerű , hiánypótló előadás . Jó lenne , ha sok embert érdekelne . Csodálatos , hogy átéltem ezt az időszakot és nagyon - nagyon sok örömet nyújtott . A zene és a hozzátartozó hardverek elképesztő fejlődésen mentek keresztül . Igazán remek dolog volt örülni a rohamosan fejlődő technikának és javítani a berendezéseket több mint 40 éven keresztül . Köszönet az ismeretterjesztő munkáért !

@RTH

3 жыл бұрын

Nekem is többek között azt tetszik ezekben a cuccokban, hogy még a kutyaütő elektronikai műszerész tudásommal is sokmindent értek bennünk és sokmindent meg tudok javítani bennük. A mai rommá integrált HIFI cuccok javítása egy másik szakma.

Nagyon jó videó, nagyon jól össze szedve, gratula érte. Azért engedj meg egy pontosítást. Egy olyan embertől, aki a HiFi láz elterjedésekor volt a 30-as éveiben, így azt a saját maga tapasztalta meg. A music center nem volt HiFi, mert nem tudta a HiFi szabványt. Volt a HiFi szabvány és azokat a készülékeket neveztük HiFi-nek ami ezt teljesítette. A music center nem teljesítette ezeket a normákat, így azok nem is tartoztak a HiFi eszközök közé, bár már ezeknek is meglehetősen jó hangjuk volt, de nem volt HiFi. Ezt akkoriban ránézésre is meg lehetett állapítani, mert a HiFi készülékeken volt egy lepke hangszín szabályozó, ami két forgó vagy toló potméterből állt. A magasat és a mélyet szabályozta. Ezzel szemben a music centeren egy ekvalizer volt, ami több ilyen potmétert tartalmazott a hangsáv több pontján lehetett állítani. Ez a hangszín szabályozó kiváló eszköz volt a hibás felvételek további elrontására. Akkor szólt a legszebben, ha mindegyik közép állásban volt. Abban az időben volt a HiFi magazin kiadvány, ami a HiFi technikáról, eszközökről szólt. Soha egyetlen music center nem szerepelt benne. A videód remek, én aki akkor éltem számomra is volt benne újdonság. Köszönöm.

kb.két hete akadtam rád és minden elismerésem 👍 bár nem vagyok szaki, de zenén, kütyün, hs 400… cleo stb. nőttem fel, így nagyon érdekelnek az előadásaid. Külön öröm számomra, hogy szépen hangsúlyozva, érthetően beszélsz, sok mai "riportert" lepipálva. Gratulálok és köszönet az özön infóért.

@RTH

2 жыл бұрын

Hello Laci. Köszi és jó mulatást. :)

Ott figyel a Brothers In Arms Knopfler Mestertől!👍

Ez is TOP videó, mint a többi. Egy dolgot hozzátennék ha nem bánod: Ahogy a képen is látszik, Karajan mester is közreműködött a CD megszületésében. Tehát a CD nem kizárólag technokrata emberek , akkori lehetőségekhez mért maximális tudása, hanem minden idők talán legnagyobb karmester zsenijének csodája. Azért szól úgy ahogy, mert ő is kemény munkát belerakott, kvázi validálta, hogy ez a formátum megfelel a minőségi zenetárolásra. Simán lehet akár azis, hogy a 14-16 bit differenciánál is ő csapott az asztalra, hogy a klasszikus zenék nem fognak hatásosan szólni ha nincs elég dinamika. Egy 2010-15 közötti Highres őrület(fúj cd, csak a 192/24, DTSHDMA a zene) után be kellett látnom, hogy egy jó hangmérnök kezében a CD továbbra is tökéletes bármilyen igényhez, placebó környéke a legjobb hangszetten is egy CD 44/16 és 192/24 közötti különbség.

@RTH

3 жыл бұрын

Igen. Jó példa erre még a Beatles fehér albuma és az Abbey Road albuma, amit nemrégiben kevertek újra és zseniálisan jól szól bármiről is hallgatod. Nekem meg van CD-n és hanglemezen is mind a kettő és nem érzem hiányát a HIRES-nek, annyira jól szól mindegyik.

0:38 Bizony :) Nekem első CD élményem a GNR Apetite, Welcome to the jungle

Érdekes volt nagyon a rész. Kár hogy nem tudtam 2 évvel ezelőtt hogy csinálni fogsz egy ilyen részt. Hoztam volna hozzá anyagot. Van Sony cdp 101 Sony D-50 discman (az első generációs) van sony D50MK2(második generációs) és Philips CD100 is ők mind működnek. Valamint van Philips VLP 700 laserdisc is nah ez sajnos nem működik ebből van 3 is rengeteg munkát tettem bele de csak az egyiken nagyon jó minőségű szines képem de a lejátszás nem indul el. A laserdisc volt az amibe majdnem belebukott a Philips és ekkor húzta ki őket a szarból a Sony mind anyagilag mind a PCM digitális tehnológiával. De a Philipsnél kezdődött minden a laserdisc el(már ami használható formátum volt)

Érdekes lenne a korai Dj-k által használ dupla tripla kazettás deckeket bemutatni illetve lemezjáttszók és Cd deckeket is ha van ilyen terv?

14:18 - a 16 bit az informatikában kerek szám, a 14 bit meg nagyon nem az. A 80-as évek processzorai inkább jellemzően 8 bitesek voltak, a 16 bites processzorok a 90-es évek elején lettek elterjedtek, tehát a 16-bites felbontás szerintem nagyon is kimagasló volt a CD születésének idején.

Kedves RetroTech Hungary! Bocsi, hogy beleszólok de az első CD lemezek 74 percesek voltak és 650MB adatot tudtak tárolni. szabvánnyá A Kompakt kazetták is ez után készültek 74 perc-es műsoridővel, hogy igazodjanak a CD műsoridejéhez. Egyébként tetszik a csatorna...

@attilamolnar1074

2 жыл бұрын

Az írhatóak igen, az első eredetiken még a 80-as évek végén is külön reklámozták, hogy "60+ minutes", tehát az ennél rövidebb volt a gyakori.

Ki gondolná hogy mindez már történelem. Bár a technológia még bőven itt van velünk. Anno ügyesen lerakták a ma már megszokott számtek alapjait ezek a mérnök urak. Nem voltak lököttek az biztos.

A Chronic lemezért külön piros pont jár! ;)

@RTH

3 жыл бұрын

A piros pont inkább Dr. Dre-nek jár az alapműért... :)

Likeolom, de cd-lemez az értelmetlen kifejezés :D

@RTH

3 жыл бұрын

Én is szeretem, ha valaki pontosan fogalmaz, de egyezzünk meg abban, hogy nem "nyelvtan-náciskodunk" olyan szavak miatt, ami mélyen beépült már a magyar nyelvbe. Ilyen a CD lemez, a bakelit lemez, a magnókazetta, stb. Pl. bakelit lemez helyett, aki elvárja azt, hogy az angolszász területen meghonosodott vinil kifejezést használjuk legalább annyira téved, mind aki azt mondja, hogy bakelit. Mondjuk úgy, hogy a "hanglemez" lenne a pontos kifejezés. Ahogy angolul is "record" esetleg az "LP" a megfelelő kifejezés és nem a "vinyl", ami kb. az ő "bakelit"-jük. De mivel ez nem egy nyelvi csatorna, hanem HIFI-vel foglalkozik így ezekkel a kérdésekkel itt nem kell foglalkozni... :) Hál' Istennek, mert a nyelvészethez még a HIFI-nél is kevesebbet értek... :)

ezt a háttér katymaszt kár volt alá préselni ha zenét akarok hallgatni, nem ezt teszem fel

Véleményem szerint a CD formátum teljesen kihalóban van. Nálam a sorrend első helyen a mikrobarázdás lemezek, második helyen a kompakt kazetták, A harmadik helyen streaming És negyedik helyen a szuper audio cd valamint a DVD-Audio.

@RTH

4 жыл бұрын

Nekem nincs ilyen sorrendem én bármelyik formátumban megtalálom a szépséget, még a DCC-ben és a MiniDisc-ben is amelyek voltaképpen, kis túlzással túlgondolt mp3 lejátszók. Egy autóban utazva vagy az utcán a zajban sétálva nem zavar a veszteséges tömörítés. Én a mai napig vásárolok CD lemezeket is, mert viszonylag olcsók és szerintem ha energia van szánva rá az alkotók részéről, akkor még mindig jól szól. Nem kellett a kutyának sem az utódja az SACD sem, mert egyszerűen az átlagember fülének az sem szól sokkal jobban. Sőt van az SACD-nek illetve a DSD64-nek egy sötét oldala is... A következő videóm pont ezt fogja boncolgatni, ha egyszer lesz időm leforgatni :) Szerintem jövője csak a streamingnek van, a többi előbb-utóbb el fog tűnni, mert egyszerűen nem lesz értelme őket gyártani a maroknyi megmaradt gyűjtőnek. A CD-nek azért adok még már jó évet, mert a streamingre masteringelt zenéket pikk-pakk adaptálni lehet CD lemezre (esszenciálisan ugyanaz) és két forintból le lehet gyártani egy műanyag korongot. Sőt, találkoztam olyan lemezzel is, amelyet írható CD-n adtak ki. Gondolom azt az 500 darabot így volt olcsóbb legyártani. Nyilván lesz még a vinyl is egy darabig, de azt ne felejtsük el, hogy a hanglemezt jelenleg azok tartják életben, akik gyerek korukban használták, plussz néhány hypster. Szóval zömében 40+-os emberek. Ebből kifolyólag én a hanglemeznek nem mernék még 100 évet adni... :)

@laszlovig6938

3 жыл бұрын

@@RTH ráadásul egyre jobban bebizonyosodik hogy oké a CD is digitális mégis szellősebb, érzelmesebb, élettelibb hangot, mondjuk úgy "analógosabbat" ad mint pl a TIDAL akár MQA anyaggal is, én jelen pillanatban Tidalt használok, de van CD gyűjteményem is és persze ha TIDAL-on tetszik valami akkor megveszem CD-t mert ahogy Balázs szokta mondani még mindig buciraveri :D szerintem, pedig csak egy sony cdp 520 cd játékosom van, pedig próbáltam 400E ft os streamert is vele szemben. Aminek előnye lehet olyan CD játékos ami streamer is egyben mint a MArantz nd 8006, vagy az Arcam CDS50. Egyébként lassan ha időm engedné LP játékost vennék szivesen, mert tudom, hallottam csak az az igazi, egy szóval jellemezném, abban van élet, CD ben kevésbé, DSD nem jött be, Tidalban meg nemigazán, pedig mint stream nagyon jó. A kazetta az meg számomra zajos, fedett, sötét hangja van, hiába analóg az is.

@martongtm

3 жыл бұрын

@@laszlovig6938 Az első mondatodhoz kapcsolódóan megjegyezném, hogy egy zenei album TIDAL HiFi előfizetéssel elvileg pontosan ugyanazt a hangot kellene, hogy nyújtsa, mint ugyanaz az anyag CD-ről. Mivel az adatfolyam ugyanaz (csak a TIDAL veszteségmentesen tömörített formában tárolja, a CD pedig tömörítetlen formában), ezért nincsen rá logikus magyarázat, hogy ugyanazon a forráseszközön, pl. az említett Marantz ND8006-on, miért szólnának máshogyan, hiszen a jel újta az analóggá alakítás után elvileg ugyanaz. Vagy én fogom fel rosszul? Természetesen a számomra nem igazán szerethető vagy egyáltalán felfogható MQA tömörítés - ami egyébként veszteséges tömörítési eljárás - már más tészta.

@RTH

3 жыл бұрын

Szerintem itt arról van szó, amire te is indirekt módon utalsz, hogy nem biztos, hogy ugyanazt a master-t hallgatjuk és ugyanazon a hangerőn, mert a streaming szolgáltatások ezzel is variálnak, annak érdekében, hogy ha egy albumot hallgatsz, akkor egy következő ne ordítson, vagy legyen hallkabb annál. Az MQA-hoz csak annyit, hogy a CD minőségű hang az mindig is veszteségmentes marad, akkor is ha MQA-t használsz és csak a CD minőség feletti plussz információ van veszteségesen tömörítve. Egy értelme van ennek, hogy kisebb sávszélességet igyényel, mintha valós nagyfelbontású zenét játszanának, de nekem is az a bajom vele, hogy ez akkor sem lesz olyan mint egy nagyfelbontású PCM vagy DSD felvétel, de kétségtelenül (elméletileg) így is jobb egy sima CD-nél.

@martongtm

3 жыл бұрын

@@RTH Abban igazat kell adnom, hogy sok esetben (pl. régi, eredetileg analóg felvételeknél) nem lehet tudni, hogy a több azóta elkészített digitális master közül éppen melyik az, ami az adott streaming szolgáltatáson hallgatható, és ez is okolható a különbségekért. Azonban van sok olyan felvétel is (pl. az elmúlt 30 év legtöbb magyar felvétele), amiből már a felvételkor készítettek digitális master-t, és nem kapott újrakevert/újramasterelt kiadást azóta - ezek esetében nem hiszem, hogy az online fellelhető és/vagy stream-elhető veszteségmentes változatok és a gyári CD között hallható különbség lenne. Legalábbis ilyet nem tapasztaltam, bár ez akár a nem éppen audiofil felszerelésemnek is betudható :) Újabban Spotify-t hallgatok, de ha jól emlékszem, a jelszint-kiegyenlítő normalizálást TIDAL esetében is ugyanúgy ki lehet kapcsolni. Én ezt meg is tettem, persze ízlés kérdése, hogy ki hagyja bekapcsolva és ki nem. Köszönöm a gyors válaszod és a felvilágosítást az MQA-val kapcsolatban. Te személy szerint hallasz lényegbeli különbséget MQA és "igazi" nagyfelbontású felvételek között (ha végeztél már összehasonlítást) ?