Az elmúlt 4 hónap idegileg teljesen tönkretett. Pszichológusokhoz, pszichiáterekhez kaptam beutalót. Fizikai kicsapódásai is lettek a dolognak. Napi 3-5 pánikrohamot élek át. Tudom milyen rossz, mennyire megkeseríti az ember életét. Bárki is küzd vele közületek, akik ezt olvassák, kitartást! Egyszer minden jobb lesz. 🤍

@rekakovacs2371

Жыл бұрын

Kitartást neked!

@xchiantifreakx

Жыл бұрын

💜💜💜

@peterilles1892

Жыл бұрын

Egyszer biztosan.. egy távoli jövőben. Kitartást a rohamokhoz!!

@adamjuhasz1514

Жыл бұрын

És milyen fizikai kicsapodasai voltak? Ha nem túl indiszkrét. Most jelenleg én is ezen megyek keresztül és ezért erdekel.

@wolfurielnm

Жыл бұрын

@@adamjuhasz1514 Zsibbadás, folyamatos hányinger, fejfájás, fáradékonyság, fogyás (egyébként is sovány voltam), ájulások, stb.

Köszi a videót! Az elmúlt évben többször volt "szerencsém" pánikrohamokhoz, így itt hagynék pár gondolatot. Az elmúlt években megtöbbszöröződött a pánikrohamoktól, vagy más szorongáshoz köthető tünetektől szenvedők száma. Nem akarom leírni, mindenki tudja mennyi minden zajlott és zajlik körülöttünk, ami tudatalatti félelmet, bizonytalanságot okozhat. Én úgy érzem túl vagyok a nehezén, ezért megosztom nekem mi segített. Beszélj róla! Akár szakemberrel, akár családdal, vagy jóbaráttal, de oszd meg valakivel, hogy min mész keresztül. Ne fojtsd magadba, az csak tovább mélyíti a problémát. Viszont ha nem szakemberrel beszélsz róla, ne vidd túlzásba, ne mindig erről beszélj, ne válj energiavámpírrá. Engedd elterelni róla a gondolataidat. Vizsgáltasd ki magad! Sokáig magam előtt is tagadtam, hogy pánikrohamom van, annak ellenére is, hogy a háziorvosom 2 perc alatt megállapította, hogy erről lehet szó. A korábban nem tapasztalt heves, csillapíthatatlan szívverés miatt azt hittem, hogy szívbetegségem van, ezt csak egy alapos kardiológiai kivizsgálás tudta eloszlatni. Az egészséggel kapcsolatos szorongás (health anxiety) gyakori velejárója a pánikrohamoknak. Sport. Tudom, közhely, hogy ép testben ép lélek, de igaz. 3 év home office és végtelen lustaság nem múlik nyomtalanul, de egy kis sport sokat lendített a fizikai és lelki állapotomon. Nem kell csodákat tenni egyből, napi fél óra séta kezdésnek megteszi, aztán ha ráérezel, jöhet az edzőterem, túrázás, bringázás, foci, kinek mi. Mindenki szeret sportolni, csak valaki még nem találta meg a neki való mozgásformát. És végül ha ilyen problémád van tudd, hogy nem vagy egyedül, és ez nem a világ vége. Minden rossznak vége lesz egyszer, és nemsokára lesz olyan idő, amikor alig fogod elhinni, hogy neked ilyen problémáid voltak. Szurkolok neked, hogy mielőbb sikerüljön.

@cutecat1177

Жыл бұрын

Ha úgy tekintük rá, olyan mint egy restart. Átértékelünk mindent ilyenkor.

@farkasmate2798

3 ай бұрын

És ne egyből függj rá a gyógyszerekre. Hanem tényleg kezdj el mozogni. És próbálj rendes orvoshoz fordulni aki kivizsgál elsőnek megnyugtat ilyen szempontból hogy ne legyen továbbra is öngerjesztő a folyamat. ne kerülj bele a spirálba. fektess akár tényleg a magán orvosokba mert az állami elég siralmas.

Imádom az előadás módod, főleg azt hogy vágás nélkül lenyomod az egészet. Igazi profi munka. Nagyobb figyelmet érdemelnél

@MrSperseus

Жыл бұрын

Szinte minden mondat, -gondolat végév van vágás

@Dani-007.

Жыл бұрын

vágás az van csak te nem veszed észre na csumiii

@neamre66arc

Жыл бұрын

szerintem előbb nézd meg a videót (a vágáson kívül amúgy igazad van)

Pánikroham tüneteinek csökkentése 1)Friss levegő 2)Valami hideg->csuklóra vagy homlokra 3)Intenzívebb remegés vagy mozgás->erősítse fel 4)másolás->szöveg, feladatadás 5)figyelemelterelés 6)beszélgetés 7)kézbe valami nyomkodhatót A pánikkal a test mindig üzen valamit.

Nagyon hálás vagyok a videóért! Nekem nincs pánikbetegségem és pánikrohamom sem volt még, viszont egyik jó barátomnak igen, és szeretnék minnél jobban segíteni, és tudni, hogy hogyan kezelhetem a helyzetet, ha szükség van rá. 😊

a legjobb a mantrázás és a fókusztárgy

Nagyon köszönjük! Az ilyen alaposan kibontot, részletes és jól összeszedett videók teszik olyan érdekessé és megérthetővé a nehéz témákat.

Kicsi korom óta hasfájással jártuk az orvosokat. Mivel szorongásos zavar kínoz, a család arra gondolt, hogy a hasfájásos dolog a szorongás miatt van. És a tavalyi évben tetőzött a dolog, és rettenetes volt. Hetente volt pánikrohamom, és mindig mentem a tanárokhoz ijedten, szerencsére tudtak mit kezdeni velem. Maga a rohamot alig lehet leírni. Nem tudtam beszélni csak sírni vagy levegőért kapkodni. Olyan volt, mintha el akarnék ájulni, zúgott és nehéznek éreztem a fejem. Remegett kezem, lábam, és a legrosszabb, az a megmagyarázhatatlan érzés a lelkemben, amit nem lehet leírni, csak annyit tudok róla, hogy meg akartam halni tőle. Most már javulok szerintem, rég nem volt már. Biztatóan nézek a jövőre, mert a gyógyulás útja nem egyenesen megy felfele, és ami fontosabb, hogy tudatosítsam magamban, hogy már a betegség kezdetén elkezdtem gyógyulni. Mindenkinek, aki ezzel a problémával küszködik, az üzenem, hogy kitartást!!!!! Vége lesz!

Már nagyon vártam, hogy csinálj erről is videót! Nekem régen nagyon sok gondot okozott pánikbetegségem, szerencsére ez már jóval enyhébb lett. Szóval nagyon jól esik, hogy ezt a témát is feldolgoztad. Gondoltam, hogy megosztom az egyik legrosszabb pánikrohamom, hogy akik nem tapasztaltak ilyet is megérthessék min megy át ilyenkor az ember (legalább is én min mentem át): Éppen az ágyamban feküdtem a sötét szobámban, mert már aludni készültem. Nem rég veszítettem el akkor az édesapámat (pont 15. születésnapom előtt hunyt el pár nappal), ezért akkor éppen róla gondolkodtam, nem tudtam elfogadni az eseményeket és szörnyen éreztem magam lelkileg. Egy mondat folyamatosan elkezdett ismétlődni a fejemben, így elkezdtem sírni (sajnos már konkrétan nem emlékszem mi volt az) és ekkor egyszer csak észre vettem, hogy nem kapok levegőt. Megpróbáltam felülni az ágyamban, viszont nem tudtam egy végtagomat sem megmozdítani. Ebben a pillanatban teljesen bepánikoltam, a rémület járta át minden egyes porcikámat, levert a víz és szerintem mondanom sem kell, hogy a pulzusom pedig az egekbe ugrott. Azonnal az kezdett el ismétlődni a fejemben, hogy "meg fogok halni". Próbáltam megmozdulni, teljesen sikertelenül, a szívem majdnem kiugrott a helyéről és ez mellé még azt hittem, hogy meg is fogok fulladni. Végig nagyon erős fájdalmat éreztem a mellkasomban és hiába próbáltam meg kiabálni, alig jött ki hang a számon. Akkor abban a tudatban voltam, hogy "meg fogok halni és semmit sem tudok ellene tenni". Pontosan nem tudom, hogy mennyi idő telt el, azt tudom, hogy az idő múltával egyre intenzívebb lett ez az egész. Valahogy végül sikerült annyira erősen kiadnom valami segélykiáltás szerűséget, hogy meghallott a családom és azonnal oda rohantak hozzám. Amikor anyukám oda térdelt mellém már teljesen úgy éreztem, mintha már nem is én lennék a testemben (igazából már így éreztem, amint nem tudtam megmozdulni), nagyon nem is emlékszem arra, hogy mit mondhatott vagy mennyi ideig volt ott velem. Nehezen rázódtam fel a történtekből, hosszasan kellett, hogy nyugtassanak, hogy végül teljesen magamhoz térhessek és visszanyerjem az irányítást a saját testem felett. Ez évekkel ezelőtt volt, de ahogy ezt leírtam is egyből leizzadtam és felgyorsult a szívdobogásom is, ez is mutatja, hogy mennnyire intenzív esemény volt. Persze fontos hozzátennem, hogy nem minden pánikroham ilyen, nekem is volt sokkal enyhébb is, de érthetően ez hatalmas nyomot hagyott bennem. És ez idővel (ahogy fent is említettem) tud javulni, de volt már, hogy teljesen váratlanul hosszú idő után újra jelentkezett. Sajnos szakemberrel csak annyi kapcsolatom volt, hogy 1 tanévig hetente egyszer az iskola pszichológushoz elmentem. Viszont nagyon érzem ennek a hiányát, ezért az elmúlt kb. 1 évben kezdtem arra törekedni, hogy meggyógyuljak teljesen. Szóval, ha van valaki hasonló helyzetben csak ajánlani tudom, hogy keressen fel szakembert, de ha nem lenne bátorsága, akkor egy ezt a témát feldolgozó könyv sem rossz kezdésnek (a tapasztalatom alapján).

Nagyon jó videó lett! Kitartást sorstársaim! Nekem Hál'Istennek kezelve van sikeresen már évek óta a jelenség. Tapasztalatból mondhatom, hogy amint tapasztaltok magatokon a vidiben felsorolt jeleket, minél hamarabb forduljatok bátran és bizalommal segítséghez, azaz pszichiáterhez és pszichológushoz is. Nem szabad a többi ember véleményével foglalkozni, ha kell ilyen jellegű segítség akkor kell és pont. Rengetegen inkább az alkohol és kábítószerek rabjai lesznek lelki betegségek esetén, ami természetesen egyenes út ahhoz hogy elcsesszék még inkább az életüket.

Nekem is volt és kitartást mindenkinek aki küzd vele, mert nem egyszerű kimászni belőle, de nem lehetetlen. Igaz, hogy mindenkinek más, nekem egy szakítás váltotta ki és mindig akkor tört rám amikor egyedül voltam. Rájöttem hogy nagyon emberközelség függő vagyok (vagy hogy mondjam) nem szerettem egyedül lenni és akárhányszor egyedül lettem egy fix kapcsolat megszűnése után, egyből elkapott. A legfontosabb, hogy tényleg rá kell jönni, hogy amikor megtörténik akkor ez csak pánik. És meg kell beszélni magaddal, hogy semmi baj nincs, mindjárt vége. Az első pár alkalommal azt hittem, hogy nekem annyi, infarktus. Nem kaptam levegőt rendesen, illetve úgy éreztem,, a hasam rendetlenkedett, és egy furcsa belső frusztrációt éreztem, mintha fel akarnék robbanni a feszültségtől... de ahogy elmúlt rájöttem, hogy nyilvén nem. Utána néztem és kiderült, hogy ez bizony pánik. Az elején a következő dolgok segítettek: beazonosítottam, ha épp ez a szarság történikt velem, megpróbáltam lenyugtatni magam azzal hogy nem lesz baj, vége lesz. A friss levegő is segít, ablak mellé ültem, vagy olyan helyre ahol mozog a levegő. Ittam vizet....ezek az apróságok összességében hamarabb elmulasztották. Próbáltam emberek között lenni amikor csak tehettem szóval nekem pont az segített, ha nem izoláltam el magam.... aztán rájöttem, hogy ok de ez nem mehet mindig így, szóval szép lassan megtanultam élvezni azokat a perceket is amikor nem vagyok társaságban. Olvasással, játékokkal (főleg azokkal), filmekkel stb. és most ott tartok hogy nagyon régóta nem jelent meg. Szerintem nekem azon múlott, hogy megtanultam egyedül is létezni, plusz az hogy sikerült feldolgozni, hogy el lettem hagyva. Ha valaki rájön, hogy mégis mi a fene váltja ki (mert kiváltó ok biztos hogy van) akkor könnyebb távol is tartani. (Nálunk a családban én vagyok az egyetlen akinek ez van vagy volt, legalábbis tudomásom szerint). Nem tudom ez segít e bárkinek, de gondoltam megosztom. Nem vagytok egyedül vele és nem lehetetlen megszabadulni tőle. Kitartást.

Köszönjük a videót. Nagyon jól sikerült.

ismét egy rendkivül haszhnos tartalom mint az OCD-s videó ami mint diagnosztizált OCD-s azaz kéynszerbeteg szinte tökéletesen profi videót csináltál belőle.

Köszönöm ezt az értékes és hasznos videót. 😊

Nagyon hasznosak ezek a mentális betegségekkel foglalkozó videóid. Nekem kb. 1 éve vannak pánikrohamaim, amelyeket bizonyos helyzetek váltanak ki, pl. a tömeg, egyes helyszínek, traumatikus élményeket idéző zeneszámok vagy az, ha késésben vagyok egy fontos eseményől. Ilyenkor először úgy érzem, nem kapok levegőt, ennek hatására felgyorsul a légzésem és a szívverésem, begörcsöl a gyomrom, elkezdek rettentő erősen remegni, elgyengülnek a lábaim, és közben minden olyan távolinak tűnik, és borzasztó erős félelmet és menekülési kényszert érzek. Olyan, mintha nem lennék ura a testemnek: reflexből lehunyom a szemem, összeroskadok, és hangosan, megállíthatatlanul zokogok. Szerencsére halálfélelmem nincs, és az egész nem szokott 15 percnél tovább tartani. Viszont utána vagy előtte sokszor érzek mellkasi fájdalmat is. Nekem a szabályozott légzés, főleg a hasi légzés szokott segíteni: attól mindig szinte azonnal lenyugszom. Csak az a baj, hogy magamtól nem tudom szabályozni a légzésemet, miközben pánikolok. Akinek pánikrohamai vannak, jó, ha van egy beavatott ismerőse, akit ilyenkor felhívhat, hogy megnyugtassa. Ha nincs ilyen ember, ajánlom, hogy tartsa magánál egy irányított hasi légzőgyakorlat hanganyagát. (Én Dr. Edmund J. Bourne-tól a Szorongások és fóbiák gyógyításának kézikönyve alapján készítettem saját hangfelvételt, de biztos vannak a neten hasonló anyagok.) Aki pedig meg szeretne nyugtatni egy pánikrohamot átélő ismerőst vagy idegent, azt tanácsolom, viszonyuljon kedvesen és türelmesen az illetőhöz, segítsen szóban szabályozni a légzését (,,belégzés........kilégzés........."), és amint lehetséges, próbáljon meg szemkontaktust felvenni vele. A pánikbetegség hosszú távú gyógyításáról sajnos én se tudok sokat mondani. Szerintem mindenképp valamilyen terápia szükséges hozzá, mert nálam eddig egyik gyógyszer sem tudta teljes mértékben megszüntetni a rohamokat.Természetesen én se vagyok orvos vagy pszichológus, csak arról tudok nyilatkozni, hogy nekem mi válik be.

Szia Attis! Nagyon örülök, hogy készítettél erről a problémáról. Valamihez a csatornán ténylegesen is tapasztalatból todok hozzájárulni. Nekem már több mint fél éve, majdnem 1 éve van ez( ezt nem én tartom így, hanem tényleng diagnosztizálva vagyok) Helyenként tűnik el és jön vissza hónapokon keresztűl. Személy szerint folyton azt érzem miközben ez zajlik, hogy meg fogok halni, és nem tudom abbahagyni a káros gondolatokat. Ami rosszabb ez a folyamat után még együtt jár pár dolog: intenzív reszketés(leginkább a lábam), zsibbadás( általában orrom, kezem és combjaim), szédülés, gyengeség érzete, úgy érzem hogy elájulok. Nem tudom, hogy mikor múlik el, ami zavar. Úgy érzem semmi sem segít, viszont gondoltam megosztom a tapasztalatom. Ködzönöm, hogy bemutattad a pánikrohamot!

Köszönöm Atis ❤ jol esett ezt hallani megnyugodtam ❤

Nagyon hasznos videó volt, köszönjük!! Évekkel ezelőtt nagyon gyakori vendég volt nálam is a pánikroham, majd úgymond abbamaradt és nemrég megjelent újra. Most is és korábban is a semmiből jött elő, tehát nem közvetlen a stresszhelyzet után, szóval elég sunyi egy dolog. Olyan, mintha valami poszttraumás jelenség lenne. A tünetek az esetemben ilyen ájulásérzés, "elhalványulás" érzés, halálfélelem. Most legutóbb mikor jött, egyrészt nyilván meglepett, mert azt hittem ez a korszak már lezárult, de észbe kaptam és nem hagytam, hogy még jobban belepörgessem magam..elfogadtam, hogy oké, most ez történik, túl kell rajta lenni..megmostam hideg vízzel az arcom, ittam pár korty vizet és hosszú, mély levegőket vettem. Sokkal hamarabb vége lett így. Bár durvább tüneteknél nem tudom működik-e.

Nekem hála Istennek már elmúlt, de néhány éve elég brutális volt, és csak utána jöttem rá hogy ez pánikbetegség. Naponta több rohamom volt, és nem tudtam kimozdulni otthonról egyáltalán. A fent említett tünetek majdnem mindegyikét tapasztaltam és kb. 3-4 hónapon át tartott. Aludni is alig tudtam, mert pont mikor elaludtam volna, jött egy roham... A legrosszabb ellenségemnek sem kívánom

Nekem is volt sajnos pánikrohamom, volt egy időszak, amikor nagyon sok és erős volt. Annyira, hogy volt hogy el kellett jönnöm a suliból, volt hogy értem kellett jönnie a páromnak(ez kb 9 éve volt). Kb 15 éve volt az első. Általában vagy kihalt helyen vagy tömegben jött rám. Nekem az segített, hogy tudatosítottam, hogy ez csak pánik, el fog múlni, majd próbáltam jobban lenni mihamarabb. Én ezt a zacskóba szuszogós dolgot csináltam, csak én a felsőmet húztam az arcom elé, nem zacskót, persze amikor már kevés volt az oxigén akkor abbahagytam. Ez segített pillanatnyilag. Egy pár évre le is tudtam ennyivel, nem paráztam rá, hogy lesz, mert tudtam kezelni, hamar jobban lenni. Így elmúlt. Mikor megszületett a kisfiam, akkor újra előjött, mert hirtelen sok volt a felelősség, a stressz, és megijedtem. Akkor igyekeztem megérteni, hogy mi történik ilyenkor, ebben segítettek a biologika erről szóló videói. Ott mondták, hogy mi zajlik le ilyenkor a szervezetben, meg azt is, hogy nem szabad ráparázni, hogy jönni fog újra. Nekem mindig este jött, mikor már a fiam aludt, illetve szoptatás közben volt, hogy nap közben is, az volt a legijesztőbb, mert féltem, hogy mi van, ha ez nem pánik és meghalok, mi lesz a picivel, illetve hogy nehogy leessen. Ezzel bele is lovaltam magam nagyon, így csak még rosszabbul voltam. Szédültem, úgy éreztem mintha álmodnék, és körülöttem mintha nem ez lenne a valóság, kicsit mintha kívülről figyelném az egész helyzetet, nehéz megfogalmazni az érzést, illetve nehezen kaptam levegőt, főleg ezek voltak a tünetek. Az autópályán szokott még rámjönni(szerencsére nem én vezetek 😅), mert nagyon félek a balesettől. Kb ennyit tudok mondani erről. Mindenkinek jobbulást, akinek pánikbetegsége van!

nagyon hasznos téma, még megnézés előtt is tudom hogy érdekelni fog... talán tudok segíteni ezáltal

Szorongás és idegesség, félelem esetén EFT kopogtatást szoktam végezni és már az első alkalom után is kicsit jobban érzem magam, csak ajánlani tudom ☺️ Atisnak ajánlom, hogy az EFT kopogtatásról készüljön videó, nagyon edukatív lenne 🤗

Köszi Attis, ez Most jól esett! Annyit tennék hozzá, az sokat segítene, ha létezne Magyarországon normális társadalmi berendezkedés, ha lennének munkahelyek, ha normális munkahelyek lennének nem pszichopata főnökkel és munkatársakkal, ha létezne egymásra figyelés baráti, családi, társasági körökben, ha normális életkörülményeket lehetne biztosítani, ha fenn tudná magát tartani egy ember, esetleg sokkal kevesebb panikroham lenne.

Szia Atis egyre ritkábban látok a csatornán különböző ismeretterjesztő/evolúciós videót minden például a miért szőrös az ember cimű videó,személy szerint nagyon tetszenek az ilyen videók szívesen néznék még ilyet

Folyamatosan átélem sajnos...De mostmár nézek,olyan videokat amik segítenek ebben..❤❤

Érdekes videó. Nekem is voltak pánikrohamaim, és kb fél év gyógyszeres kezelés után letettem a gyógyszert, más közösségbe kerültem és eltűnt minden szorongásom és pánik rohamom. Habár felálltak más mentális problémáim, mint például az átmeneti pszihotikus zavarok, jelenleg egész jól érzem magam a bőrömben.

Én sokat tudnék róla mesélni. Az első pánikrohamom álmomban ért. Arra ébredtem hogy rosszul vagyok, felültem az ágyból és mindenem remegett. Szorított a mellkasom és addig az egész teljesen ismeretlen érzés vett hatalmába. Olyan volt mintha egy búra vett volna körül és nem kaptam volna benne levegőt. Kimentem az udvarra és hiába volt ott elég levegő, ugyanúgy éreztem hogy kikell szabadulnom a búra alól. Extrém intenzív volt sz érzés. Egyből elvittek az éjszakai ügyeletre, ott is még egyfolytában remegtem és kikérdeztek. Nem kaptam rá semmit, de valamitől jobban lettem. Másnap napközben ért el. Napokig így ment és a megőrüléstől való félelem volt a legrémisztőbb. Kb. 1 hét alatt eljutottam a háziorvoshoz aki egyből átküldött az ideggyógyászatra. Ott kaptam gyógyszereket amitől igaz hogy szinte folyton aludtam, de elmúlt minden tünet. Közel 1 évig szedtem, és közben úgy megerősödtem lelkileg, és rátaláltam az autogén tréningre ami végül segített hogy abba tudtam hagyni nagyon apránként a gyógyszereket. Ez kb. 20 éve történt, de azóta sem felejtem el. Azóta zaklatott élethelyzetben egyszer szintén álmomból felébresztett a már ismerős érzés. Akkor ott az autogén tréningen tanultakat alkalmazva sikerült csírájában elfolytani. De tudom hogy bármi is történik csak én tudom befolyásolni hogy hagyom-e hogy újra megtörténjen vagy sem .

@sanya1216

Жыл бұрын

Nekem is így volt de szerencsére csak egyszer és ugyanúgy éjszakai ügyeletre vitt anyám, engem az nyugtatott meg hogy sötét volt, nagyon nyugodt minden és anyám elvitt kocsikázni

Szia Atis! Tényleg nagyon jó és pontos összefoglaló volt! Én is alátámaszthatom. Nekem egy frontális autóbaleset után alakult ki, rá pár hónappal, egyszerűen elsötétült minden, nem kaptam levegőt, levert a víz. Szinte alig tudtam közlekedni. Az általad említett technikák tényleg működnek! A lényeg, hogy a jelenben kell lenni, és lassan visszavenni az irányítást. Én azért pár héten belül felkerestem az orvost. Volt neurológus, pszichiáter...akkor 1-2 évig csak enyhíteni tudtak rajta. A teljes gyógyulás akkor volt, amikor megszületett a második gyerekem, és később komoly depresszió jött elő. Ezt gyógyszeresen kezelték. Szerotonin pótlásával. Ez egy 1,5 éves kúra volt, de minden szorongásom megszűnt! Az is segített elfogadni ezt a helyzetet, hogy utánaolvastam, hogy az agyban fizikailag is kimutatható változásai vannak hosszú távon a depressziónak. Vagyis ez tényleg betegség, és nem egy lelki gyengeség!

Nekem borderlineom van. Tudsz esetleg ebben a témában is egy ilyen mély és átfogó videót csinálni? Mert láttam rengeteg videót és olvastam rengeteg irodalmat ezzel kapcsolatban, de egy ilyen jól összeszedett anyag nincs vagy én nem találtam ilyet. Amúgy zseniálisak a videóid. Gratulálok hozzáuuk! 👍☮️

Egyszer volt èletem soràn. Nagy vàltozàsok zajlottak akkor le az èletemben ès egy közeli rokonom( bàr kicsinek tünhet Amit elvett) de egy olyan dolgot vett el tölem, ami akkor nekem a biztonsàgot jelentett ès azt h valahovà tartozom, valahol vannak mèg gyökereim. Règóta volt se veled se nèlküled kapcsolatom ezzel az emberrel. Az èn megoldàsom akkor a kapcsolat megszakítàsa volt több mint fèl èvre. Így èreztem magam biztonsàgban. Bevàlt. Azóta se volt ilyen. Kitartàst mindenkinek aki ezzel küzd. ❤ Tartjuk a kapcsolatot, de annyit ami muszàj..

úgy 2 percce szerettem volna tanulni a pánikrohamról.ez nem lehet egybeesés

Sajnos ismerem ❤🥺

Én ajánlom a finch nevű appot, sokat segített nekem a pánikrohamaimnál☺️

Ivós játék : valahányszor meghalljátok a ,,pánik'' szót, akkor inni kell. :) Jó szórakozást.

Csak ennyit tudtam mondani akkor anyukámnak: "Most megfogok halni"

Tökéletesen jól leirtad a tüneteket, és itt elmeséltem a saját történetemet, csak azután néztem végig a videót. Szívből ajánlom bárkinek, segít megérteni és kezelni még ha nem is véglegesen. A végső megoldás a szorongás okát kell megszüntetni, és ez általában életvitel vagy élethelyzet változtatással lehetséges. Viszont az azonnali pánikroham oldásra a videóban elhangzottak tökéletesek. Köszönjük a videót! ❤

@sniderchannel4006

Жыл бұрын

Nem tudom, kinek milyen pánikrohama van/volt, de abban az állapotban nem lehet ezt tudatosítani. A légzéstechnika viszont tényleg tud segíteni a gyorsabb lefolyásban, de attól az még rohadt intenzív.

érdekes :)

Én szívesen látnék egy videót a hangról.

23 évesen lettem pánik beteg. Előtte egy másfél éves depresszióm volt melynek fő oka édesapám halála és egyéb egzisztenciális, önértékelési problémák voltak. Érdekes igy visszatekintve, hogy kicsit utáltam is magam mert nem különösebben zuhantam meg a temetésen. Aztán jöttek a rohamok. Akinek volt már nem kell bemutatni, de kb minden egyes roham alkalmával úgy érzed most meghalsz. Kardiológián kezdtem ahol béta blokkolót irtak majd vérnyomás csökkentőt. Akkor kicsit alább hagyott, de szerintem csak az emlitett gyógyszerek placebó hatása miatt. KB 1 év kellet hozzá, hogy egy neurólógiai beutalót kapjak ahol nyugtató kurát javasolt az orvos. Ekkor megmakacsoltam magam és úgy voltam vele, hogy jöjjön aminek jönnie kell, de nem fogok gyógyszerfüggővé válni. Ekkor már kb 2 éve se alkoholt se egyéb tudatmódositókat nem fogyasztottam majd bele szaladtam tátott szájjal egy jointba és olyan jól elvoltam utána mint előtte évekkel csak. Aztán 1-2 cigit elfogyasztottam hetente és olyan szintem csekély intezitással jöttek a rohamok, hogy már nem okoztak különösebb problémát. A végleges "gyógyulás" akkor következett be amikor megszületett az első fiam. Olykor érzem ezeket a tüneteket de már csak száj szárazság és némi pulzus emelkedés történik. Ha ez elkezd újra heti rendszereséggel megtörténni akkor ismét a marihuánát hivom segitségül és 1-2 hetes "kúrát" követően ismét megszünnek a problémák. Nem kivánok senkit sem erre biztatni mert itthon ez illegális, de ha végképp nincs mit tenni és nem szeretnél nyugtatóktól kábultan pihegni megér egy próbát.

@shokeimusic

Жыл бұрын

Ugyanez a helyzet velem is. Énis 23 évesen lettem pánikbeteg, énis a kardiológián kezdtem ahol bétablokkolót kaptam, én a 24 órás vérnyomásmérésre már el se mentem, mert tudtam hogy minden a pánikbetegség miatt van. Nekem is nyugtatókúrát javasoltak, és én sem akartam gyógyszerfüggővé válni szóval sztornóztam az egészet. Marihuána helyett én kratomot fogyasztok, aminek bár vannak néha érdekes mellékhatásai és elég komoly függőséget is okoz, cserébe legális. A hangulatomat és a nyugalmamat egész jól kordában tartja. :D

Sziasztok! Hátha tudok segíteni. 1. Mivel pánikrohamnál felmegy a pulzus és a vérnyomás, homályosan látsz, zsibbadsz, úgy érzed vagy egy szívinfarktus lesz, vagy egy agyvérzés. Menj el dokihoz, nézesdd meg a szíved, ultrahang stb… szinte biztos, hogy a szíveddel nincs gond. De egy orvosi vélemény már nagy terhet vesz le a lelkedről. 2. Amikor érzed, hogy kezdődik, tudatosítsd magadban, hogy ez megint csak egy pánikroham, akár mondd ki hangosan magadnak. Fokozatosan gyengíti a rohamok erejét. 3. Koffein úgy vettem észre, hogy felerősíti. Szerencsésebb el hagyni, de igaz a dohányzásra is. 4. Ez elég drasztikus, meg talán a legnehezebben kivitelezhető. Amikor rohamod van, ugye úgy érzed most meghalok. Ne félj meghalni! ez így fura kimondva, de amikor pánikrohamod elkezdődik, és azt mondod “Most meghalok és akkor mi van?!”, egyszerűen olyan ilyenkor mintha a pánik hátat fordítana, és lehet teljesen el is vágja a folyamatot. 5. Tereld a gondolataid a hétköznapokban. Olvasás, kondizás, futás, hobbi, bármi amit szeretsz, csak ameddig csinálod ne gondolkodj Én ezekkel a módszerekkel tettem túl rajta magam. Ez egy kemény munka aminek hónapok kellenek, nem napok, de csak egyszer kell végig csinálni. Sok sikert! Le lehet győzni!

@cintiaracsai2417

Жыл бұрын

Én is azt hittem, hogy a szívemmel van gond. Én egy órán keresztül úgy remegtem, mint aki tíz energia italt fogyasztott volna egy kis kambodzsával

@Tinyfireboi

Жыл бұрын

Szinte ugyanezek segítenek nekem is, még annyit tennék hozzá, hogy nekem ilyenkor segít a friss levegő (kimenni a szabadba, legyen az egy erkély, vagy csak kinyitni az ablakokokat, ha nincs leheőség másra), illetve valami unalmas és monoton dolog, amit meg kell csinálni és elvonja a fókuszt magamról - ilyenkor a legnehezebb nem arra figyelni, hogy az ember rosszul van, de észrevettem, hogy ha sikeresen el tudom vonni a figyelmemet csak egy kis időre is, akkor utána jobban éreztem magam. Furán hangzik, de a sudoku segített :D Amíg számolgattam, addig nem figyeltem a rosszullétre annyira - de ehhez az kell, hogy biztos legyen az ember már abban, hogy ez egy pánikroham. Ami még feltűnt, hogy ha elmondtam embereknek, hogy rosszul vagyok egy roham közben, akkor ha elkezdtek mellettem aggódni és idegeskedni, hogy most mi legyen, akkor attól csak felerősödtek a tünetek, jobban elhitte a testem, hogy tényleg nagy a baj. Esetleg, ha már valaki biztos abban, hoyg erre hajlamos, akkor meg lehet kérni az embereket, hogy ilyenkor próbáljanak nyugodtak maradni, mert azzal többet segítenek.

@nikihajdu7528

Жыл бұрын

Ez a 4.teljesen igaz... Március eleje óta küzdök ezzel a sz*rral és már mostanság én is odáig jutottam, hogy "f*szom megint kezdődik... oké... és..ezt is túlélem, mint az előzőket" Illetve most kezdek pszichiáterhez járni, már a gondolattól is nyugodtabb vagyok, hogy kapok segítséget.

Köszönjük!

@tanulommagam

Жыл бұрын

Nagyon köszönöm! 🥰

@krisztinamindakneadamko8361

Жыл бұрын

@@tanulommagam ❤❤❤❤

Pszichológiára járok és az egyik tanárom azt mondta, hogy több páciensénél működik az pánikroham elmulasztására, hogy beáll a zuhany alá és hideg vizet enged magára.

Pánikrohamokból sajnos nekem is kijutott bőven. El szokott kapni egy nagyon erős bizonytalanság és hiányérzet. Ilyenkor mindig érzek egy furcsa nyomást a mellkasomban, kimegy belőlem az erő, reszketek, szédülök, remeg a gyomrom, görcsbe feszülnek az izmaim, hirtelen felmegy a pulzusom, néha zsibbad a fejem is, és olyan érzésem van, mintha a fejem nem is hozzám tartozna. Elárasztanak a negatív gondolatok és a rossz emlékek. Olyan erős félelem kap el, hogy elszorul a torkom és levegőt venni is nehéz. Néha egyenesen rettegek, de sokszor fogalmam nincs, hogy mitől. Nagyon nehéz kiszabadulni, mikor ilyen helyzetbe kerülök. Kicsit olyan ez, mint a futóhomok, minél inkább ki akarok jutni, annál jobban süllyedek. Szörnyen kegyetlen érzés tud lenni. Egyszerűen csak eláraszt egy szörnyen rossz érzés s utánna jön a gondolat, hogy én ezt nem akarom, hogy én ezt nem bírom tovább. Hirtelen elkezdek méginkább pánikolni és rámtör a sírógörcs. Nagyon nehéz megnyugodni az ilyen epizódok után. Azok, akik soha nem tapasztalták ezt, fogalmuk sincs, mennyire szerencsések.

Nekem volt pánikrohamom a Covid alatti korlátozások miatt, a sok itthon lét, “bezártság” miatt. Leírhatatlan, nagyon ijesztő, senkinek sem kívánom. Légszomj, heves szívverés, szédülés, ájulásérzetem volt.

13 éves vagyok és mégis tudom h milyen a pánikroham. Nem kapok levegőt, remegek, félek h meghalok, elzárkózok,szorongok, általában akkor jön ki amikor iszonyat sok stresszes dolog van a napjaimban. Régebben több volt mostanában kevesebb. Utána nem annyira tudok enni pár napig.

Szerintem a valós számok az elején elhangzott statisztikát illetően sokkal magasabbak. Bármikor új embernek mesélek a pánikbetegségemről, szinte kivétel nélkül mindenki vagy egy ismerőséről vagy önmagáról mondja el, hogy szintén szenved, vagy szenvedett tőle már.

Kb 19 éves koromig nem tudtam mi ez, főleg a hiperventillációról fogalmam nem volt, de többször megtapasztaltam már akkor. Nem volt könnyű helyzetem, stresszel teli (szülőktől a munkahelyig). Alkoholt, kávét, cigit és egyebet mai napig nem fogyasztok, taszítanak. Kivizsgálásokon semmit nem találtak, sőt nagyon jó immunrendszerem volt/van. Exem egyik barátja talált rám, amikor éppen hiperventillációm volt. Szapora levegővétel, felpörgő szívverés, vérnyomás és émelygés alatti ájulás került, de az illető lefogott és befogta a számat, orromat el ne ájuljak. Utána mondta elenged, de vegyem lassabban a levegőt fokozatosan, diktálta az ütemet. Ő mondta el mi is ez és hogyan kell kezelni, ha előjön. Diagnosztizálva lettem 2 dologgal, amik mellett előfordul(hat), mint melléktünet. Amióta ezt a két dolgot (genetikai, neurológiai elváltozás) kezelem és kiköltöztem a városból azóta minden rendben van,. Karrierem is felfelé ívelt, rövid idő alatt behoztam magam számtalan dologban, amikben akadályoztak ezek a gondok. A neurotipikus emberek zöme alapon sose értett meg, be kellett vonnom szakértőket, érintetteket, hogy a környezetemben lévők befogadják és elfogadják az információkat és súlyát érezzék. Aki hasonló gondokkal küzd, merjen lépni és segítséget kérni. Én is nehezen adtam be a derekamat, hogy kérjek segítséget és beavassam a népet.

Én 3 hónap után most gyógyultam a pánikbetegségből. Nekem generalizált szorongás és pánikzavar kéz a kézben jártak. 1 hónapig nem tudtam enni, annyira fájt a gyomrom. Sok orvosi kivizsgálásban volt részem, de minden leletem negatív lett így maradt a pszichoszomatikus tünetegyüttes. A pánikrohamaim eleinte nagyon sűrűek voltak és intenzívek, volt hogy a napi feladataim se tudtam ellátni miattuk. Anamnesis: egyszerűen éreztem hogy jönni fog a roham, teljesen megmagyarázhatatlan érzés annak aki nem tudja milyen, vert a szívem erősen, izzadtam, kiszáradt a szám, gyorsan vettem a levegőt és émelyegni kezdtem, hányingerem lett, nagyon erős hasi fájdalmam. 3 hónapig nem tudtam leülni a barátaimmal/családommal se együtt enni, csakis egyedül ment akkor is napi 1x. Volt hogy a roham pár percig tartott volt hogy órákig. A kiváltó ok sokáig ismeretlen volt, de mióta kiiktattam az életemből (szerencsére megtehettem) így már teljesen felgyógyultam úgy érzem. Természetesen terápiára jártam, remek pszichológusom van és hála neki illetve a barátaimnak/családomnak meggyógyulhattam.

Szia Attis! Tervezel készíteni videót a pajzsmirigy betegségekről? Pl: alul/túlműködés, krónikus pajzsmirigygyulladás, stb. Szerintem nem egy kis betegségről van szó, de alig beszélnek róla. Könnyen kezelhető, de nagyon alattomos tud lenni. :)

Nem hallottam a technikak kozt a szenszoros mindfulnesst, nekem pedig ez a leghatekonyabb strategia mikor erzem a szorongast, es azt, hogy fokozodik egy panikroham fele. Mindenkinek mas valik be, van akinek a latas, van, akinek a hallas, van akinek a tapintas, stb. Nekem a hallas mukodik a legjobban. Ilyenkor becsukom a szemem, es a kornyezetemben levo kulonbozo hangokra koncentralok, beazonositom oket es probalom oket elkepzelni. Pl a kutyam levegoveteleit, az ora ketyegeset, kint a fa levelit ahogy fujja a szel, ahogy valaki huz egy kukat vagy becsuk egy kocsiajtot, stb. Amint elkepzeltem az egyik hanghoz tartozo kepet, mar keresem is a kovetkezo hangot, hegyezem a fulem. A pszichologusom ajanlotta ezt a technikat fel ev kognitiv viselkedesterapia utan, mikor nem javult a panikbetegsegem/szorongasom. Ez a technika olyan erzes volt szamomra, mintha egy villanykapcsoloval leoltanak bennem a szorongast. Egy masodperc alatt huss, eltunik. Fantasztikus eszkoz, ingyenes, nem gyogyszeres, es barmikor keznel van. Rengeteg helyzetben segitett nekem eddig mar. A panikrohamaimra felirt beta blokkolokat azota nem szedem, miota elsajatitottam ezt a technikat. Erdemes kiprobalni, ha mukodik, szuper. Ha nem, legalabb mrgprobaltad :)

Én is elírom, hátha segít másoknak: kb 8éve egyik este ért az első roham, amikor bementem éjszakara dolgozni. Azt éreztem, hogy megfulladok bent és ki akartam rohanni. Mivel nekem tényleg van szívproblémám, pillanatok alatt felment a pulzusom. Hazaküldtek munkából, hazafelé a buszon is majd eljultam. Attól féltem, hogy elfogy a zárt térben a levegő, a szívem úgyvert, hogy majdnem elájultam. Ezt követően ha jól emlékszem 5hétig voltam betegállományban. Folyamatosan szorongtam otthon is, mintha a négy fal össze akart volna nyomni, ahogy jött az este, a sötétség a helyzet egyre romlott. Volt, hogy a nyitott ablaknál állva kapkodtam a levegőt, hogy ne érezzem azt, hogy megfulladok. 3hét után felhívott a főnököm, hogy legyek szives mondjam el, hogy mi van velem. Elmondtam, hogy keptelen vagyok autoba ülni, buszra szállni és még itthon is rosszul vagyok a bezártságérzés miatt. Elmesélte, hogy neki is volt ilyen időszaka. Azt csinálta, hogy befizetett egy 10+órás több napos, jó drága kirándulásra külföldre, hogy kilépjen a komfortzónából és szembenézzen a pánikkal. Ezt követően én is ezt tettem. Autóba ültem, elmentem Sástóra. Ott aztán le tudtam küzdeni a víztől való félelmemet(igen, iszonyatosan féletem a méteres víztől is), a magasságtól való félelmemet(bár ha jól emlékszem nem mentem fel egészen a kilátó tetejére). Többször utaztam tömegközlekedéssel is, hogy kipróbáljam hogyan tudom a rohamokat kordában tartani. Plusz ami nekem nagyon sokat segített az egy egyszerű kép volt, amin egy ló egy műanyag kerti székhez van kikötve ezzel a szöveggel: "Az akadály sokszor csak a fejünkben létezik." A képet az akkori páromtól kaptam és hülyén hangzik, de tényleg segített megérteni, hogy elsősorban a fejemben kell rendet tenni. Ami még nagyon fontos: voltam orvosnál is, mert hiába a spiri duma, de van az a szint, amikor kell az orvos. A gyógyszer, amit felírt hát... nem volt valami jó. Konkrétan nem volt orgazmusom, egy libidógyilkos gyógyszer. Nem is szedtem sokáig. Nem tudom megmomdani, hogy mikor volt utoljára rohamom. 5éve metróztam utoljára, akkor a földalatti szakaszon nagyon féltem, de nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam. Most nagyon nagy bajban vagyok, mert soha nem utaztam még repülővel, de 3hónap múlva megyünk Svédországba és pokolian bevagyok xarva😅 Igazából a félelemtől félek. Félek, hogy félni fogok és elurakodik rajtam a pánik. Szóval ha van valami jó tanácsotok repüléshez, azt szívesen fogadom😅 Előttem már írták a koffeint. Durván provokálja a rohamokat, ahogy az alkohol is. A másik a kialvatlanság(nekem ugye pont éjszakásműszakban jött először). Fáradjatok el kellemesen napközben, aludjatok jókat, egyetek jól és jókat, mozogjatok sokat, tegyetek rendet magatokban és magatok körül és akkor letudjátok küzdeni azt a krva pánikot💪🏻💪🏻💪🏻

@montezuma472

Жыл бұрын

Én nem javaslom az orvosok által felírt "gyógyszerek" szedését. Mesterségesen összekotyvasztott kemikáliák, számos mellékhatással... egyik sem az emberi szervezetbe való. Javaslom, hogy inkább a gyógynövények frontján kutakodj, mert az természetes alapú gyógyszer és valóban gyógyít is, nemcsak tüneteket kezel. Azokra a betegségekre amikre az orvosok tablettákat írnak fel, annak általában megtalálható a természetes alapú növényi gyógyszere is. Vannak könyvek amelyek összefoglalják, és rendszerezik, hogy melyik gyógynövény milyen betegségre gyógyír.

Köszi a témát Atis! 🙏 Annyit tennék még a krónikus stresszhez , hogy ha az ember 2 végéről égeti a gyertyát, túlhajtja magát, kizsigereli a szervezetét, kimerül sőt ha mellékvese kimerülésig fokozódik a dolog, biza az is melegágya lehet a pánik kialakulásának. Jobbulást, gyógyulást Mindannyiunknak!

@Ennzo90

6 ай бұрын

Nagyon igaz!!! Nagyon fontos hozzászólás!!! Tapasztaltam… Nekem volt, hogy a sarki boltba nem birtam bemenni a szorongás miatt hosszu honapokig. Autot vezetni se nagyon tudok pl autopalyan. ami nekem segít: sport, emberi kapcsolatok javitása/megoldása, meg nem oldott problémák kezelése, halogatással való felhagyás, kevesebb alkohol/cigi/káros szarok+tobb/ minőségibb alvás, vitaminok, minőségibb kajálás, magneB6. Legalábbis ez a saját tapasztalatom. Ha pedig pánikrohamom van, akkor a légzés lelassítása és hasba légzés, ahogy fentebb is irták

Nagyjából 15-16 lehettem, mikor először volt pánikrohamom. Zsibbadás, izzadás, heves szívdobogás. A semmiből jött és mivel a családban halmozottan volt agyvérzéses eset, így azonnal arra gondoltam, hogy biztosan ez történik most velem is. Már mentőt akartunk hívni, de szerencsére Édesanyám megnyugtatott és nagyjából egy fél órás roham után jobban lettem. Azóta a 35-évem alatt rendszeressé váltak a rohamok. Hol intenzívebben, hogy gyengébben, de nagyjából hetente-kéthetente van legalább egy. Álltalában ha tömegben, vagy a figyelem középpontjában vagyok, akkor jelenik meg, például kellemes, mikor esküvői fotózáson - fotós vagyok- vagy az edzőteremben "lep" meg. Az utóbbi esetében sokkal gyakoribb volt, mikor edzés előtti "pörgetőket" ittam. Akkor rendszeres volt az ájulás érzés, szívdobogás, izzadás. Azóta leálltam ezek fogyasztásával és jelentősen javult az edzés közbeni állapotom. Szakembernél nem jártam, de mivel érdekel a pszichológia, a különböző mentális betegségek és tudjuk, hogy a "google a barátunk", így hamar ráakadtam arra, hogy ez bizony "csak" pánikbetegség. Szóval ami nekem segített a felismerés után, az a tudatosítás. Tehát mikor jelét látom annak, hogy éppen pánikroham készülődik, azonnal figyelmeztetem, nyugtatom magamat, hogy nincs baj, ez csak a szokásos, nem szabad félnem. Ez szerencsére nagyon jól beválik és kontrollálni tudom a rohamokat, amik így már sokkal rövidebbek és gyengébbek. Persze még előfordulnak intenzívebb alkalmak, de a "mantrám" ilyenkor is segít leküzdeni. Szóval amit én javasolhatok azoknak, akik szintén ebben szenvednek, hogy biztos ami biztos, menjenek el kivizsgáltatni - én férfi vagyok és lusta is, szóval ne kövessék a példámat a doki kerüléssel. :D - aztán ha lehetséges, mindenképp kerüljék a gyógyszereket és más egyéb "alternatív" gyógymódokat. Egyrészről az előbbiek függőséget és más mellékhatásokat okoznak, az utóbbiak pedig pénzlehúzások és csak placebók. Itt egyedül az segít, ha felismered a problémát, szembenézel vele és elfogadod. Ezzel le tudod küzdeni!

@annaancsam4508

4 ай бұрын

Durva...............

2018ban kezdődött el December 6.-án a vadonat új nappalibútorunk összerakása közben szünetet tartottunk párommal. Az ablakon kihajolva rágyújtottunk egy-egy cigarettára. (Amúgy nem vagyok nagy dohányos) Egyszer csak megjelentek a látómezőm közepében nagy forgó buborékok, a kezemben rángani kezdett a csikk... fél perc sötétség. A következő emlékem az hogy én rángatózok mint egy epilepsziás, párom tart a teljesen zsibbadt kezeimnél fogva. Teljesen magamnál voltam végig, csak épp megszólalni sem mertem/tudtam. Ugyanis féltem, hogy elharapom a nyelvem, vagy a nyelvpiercingemre harapva kitörnek a fogaim. Amint párom óvatosan letett a földre, kirohant a telefonjáért. Erős pánikérzet lett rajtam úrrá, érezem, hogy borzalmasan fáj az állkapcsom (utólag párom közölte hogy félre állt a szám és hogy falfehér voltam). Közben visszanyertem a testem felett az uralmat. Igyekeztem nyugodtan lélegezni, felkönyököltem az ágyra, ekkor még a nyelvem is mozgott a számban. Ez összvissz 1-2 perc alatt zajlott le. Tele voltam kék-zöld foltokkal, ugyanis ahogy üsszeestem, nekiestem a vasradiátornak. Párom felhívta a segélyhívót, mentőt ajánlottak, de én elutasítottam. Másnap saját lábamon elmentem a háziorvosomhoz, ahol sürgős beutalót kaptam neurológiára. Visszabuszoztam a kórházba, ahol cirka 5 órás várakozás után, a jéghideg rendelőben végre fogadott az orvos. Megvizsgált, meghallgatott. Dokumentált. Elküldött EEG-re, kontrasztos koponya CT-re, teljes vérképre. Általa meghatározott diagnózis syncope és collapsus volt. Ami nyersen azt jelenti hogy vagy epilepsziás vagy pedig spontán ájulásos vagyok. Egyik vizsgálat során sem találtak semmi aggodalomra okot adó dolgot. A kontrollvizsgálatra december 22.-én került volna sor. Amire nem tudtam elmenni, mert pont dolgoztam. Mondanom sem kell, hogy így is cirka 50.000 forintnak mondhattam búcsút a fizetésemből a 4 napos (ami nálam 6 napot jelent) táppénzem miatt. Ez azóta szinte el is felejtődött, nem foglalkoztam vele... Aztán... 2019 március 29.én azonban munkahelyemen eszembe jutott ez a "roham". És hirtelen erős pánikérzet lett rajtam úrrá, erős szívdobogást éreztem, elzsibbadtak a karjaim, azon koncentráltam, hogy eltereljem a gondolataimat, hogy ne kezdjek rángatózni. Kolleganőm rémült arcát látva tudtam, hogy nincs mese, itt gondok vannak. Kimentem az üzemorvosunkhoz, illetve csak a nővérhez mivel az orvos csak délután 1kor érkezett volna meg, ez olyan 9 körül történt. Elmondtam mi történt, megmérte a vérnyomásom. Nem akarok nektek hazduni... 144/99 volt talán? Lefektetett a vizsgálóasztalra. Kaptam vizet, megmérte a vércukrom. Újra megmérte a vérnyomásom, ami egy picit jobb lett közben. A kezeimben és a fejemben is furcsa dolgokat éreztem, melegségáramlást vagy minek is nevezzem, mintha meleg kádvízben lettem volna, nem tudom jobban megfogalmazni. Kaptam Xanaxot, nem lettem jobban. Kihívták a mentőket. Felvettek a sürgősségi betegfelvételen. Másfél órás várakozás után megvizsgáltak. EKG, vérvétel, neurológiai vizsgálatok. Mindent rendben találtak ismét. A tüneteim alapján, illetve a fent említett neurológia vizsgálaton rögzített korlapok alapján a sürgősségis orvos pánikzavart (epizódikus, rohamokban jelentkező szorongást) állapított meg. Később megtörtént az MR, ott sem találtak semmit. Tehát papírom, sőt, dvd felvételem van róla, hogy minden rendben a fejemmel :D xD Számomra ez a dohányzás utáni "élmény" okozta a pánikbetegséget, mivel végig ettől a rángatózásos rohamtól féltem, hogy újra kijön. Bár, azóta egyetlen egyszer sem gyújtottam rá. Kellett hozzá 2 hónap, mire az agyamat teljesen átállítottam arra, hogy ez a dolog csak a fejemben létezik, csak tőlem függ. Csomó erős, függőséget okozó nyugtatót írtak fel. Soha nem szedtem be egyiket sem. A pánikbetegség csak a fejünkben létezik, fejben dől el. HA elég erősen tudunk fókuszálni arra, hogy ez egy hülyeség, nincs is ilyen, akkor meg fogunk gyógyulni gyógyszer nélkül is! Persze, az alatt a 2 hónap alatt volt jónéhány rövidebb 1-2 perces pánikérzet, de azonnal átállítottam az agyam. Aztán szépen lassan elmúlt. Lekopogom, 2019 június óta szinte teljesen tünetmentes vagyok. Már tényleg csak olyan helyzetben jön elő, amikor kirúgnak a komfortzónámból (pl.: beszélni kell a meetingen), de ahogy jön úgy el is rúgdosom a gondolataimból. Köszi Attis ezt a videót, aki ezzel küzd, annak pedig jobbulást és erős poztív gondolatot! Jusson eszetekbe ilyenkor a patrónus bűbáj. Gondoljatok valami igazán jó és szép emlékre, semmi másra csak arra koncentrálva. És akkor a "patrónus" meg fog védeni.

En pánikrohamban szenvedek Küzdök vele termeszetes módokkal ( 5 - HTP -t es Gabat szedek ellene ) Es meg a lelegzes technika nagyon segit nekem .

Nekem a legsúlyosabb rohamom egy este történt. 4 óráig tartott. Nem tudtam mitévő legyek. Aztán egy órával rá ismèt megtalált. Míg élek sosem felejtem el azt az érzést...rettenetes. El is döntöttem, hogy megyek segítséget kérni.

Ami nekem segített: Fókuszálj 5 dologra, amit látsz: milyen színű? 4 dologra, amit hallasz: minek a hangja? 3 dologra, amit tapintasz: milyen érzés, ha megfogom a hajam? 2 szagra/illatra: minek van ilyen illata? 1 ízre, amit szádban érzel Ezeket mondd ki hangosan, pl. Az utcán állok, a pulcsim kék, előttem elment egy autó, ami hangosan dudált.. A lényege, hogy maradj a jelenben. Magától nem múlik el, kérj segítséget! Atis, köszönöm a munkádat!❤

Esetleg tudsz beszélni az álomban megjelenő pánikrohamról?

Nekem évekkel ezelőtt volt pánikbetegségem. Hajnalban gyakran ébredtem fel mellkasi szorító érzéssel, a legelsőnél azt gondoltam, szívrohamom van, nagyon ijesztő volt. Frontint írt fel az orvos. Abból egyet vettem be este, úgy kiütött, másnap reggel úgy kellett felébreszteni. Maradtam a meditációknál és munkahelyet váltottam, ami nagyon stresszes volt. Azóta nem volt ilyen rohamom.

Köszönjük ezt a videót! Hozzám személy szerint közel áll a téma annam ellenére h papíron sosem lettem diagnosztizálva, DE.... 11-16 éves korom között szenvedtem napi szinten kisebb nagyobb pánik rohamokkal, hullámokkal, amit sosem tudott senki megmagyarázni h mi váltott ki. Az biztos hogy sok munka és pszichiáter segítsége van benne hogy a mai napra képes vagyok kezelni ha olyan szituációba kerülök, ami régen kiválthatott volna pánik rohamot is. Továbbra sem állítom hogy pánikbetegségben szenvedek/szenvedtem, de mikor a gyakori tüneteknél majdnem az összesre egyértelműen bólintok, akkor ott lehet pár dolgot sejteni. Mindenesetre nagyon hasznos volt a videód és remélem emberek akik csak pár pontban felismerték magukat, kérnek valakitől segítséget! Kitartást Mindenkinek!!❤❤

Én 12 éves korom óta vagyok pánikbeteg. (Mondjuk nálam későn voltak hajlandóak a családtagjaim észrevenni és foglalkozni egyaránt vele, ezért eléggé beidegződött, nehezíti a minden napjaimat.) Nekem speciálisan amikor még nem tudtam fejleszteni a dolgaimat és mély völgyben voltam volt hogy egész napokat szenvedtem végig a rohamok miatt fél óránként jelentkező egy órát tartó rohamok. De ami a lényeg. Csakis az egyén akarat erejétől függ, meg akar-e gyógyulni, megnyugodni. A dolgokat megoldani a konfliktusokat rendezni. Nagy bátorságra van szükség és embert próbáló feladat. Meg lehet tanulni meggyógyítani a saját lelkét az embernek, kezelni mindent. Itt viszont egy élet szemlélet megváltoztatásáról beszélünk(legalábbis az én esetemben erről van szó) de sokat adhat egy embernek a tapasztalat, sokkal megértőbbé tud válni másokkal szemben, és egyre ügyesebb és ügyesebb lesz az élet területein. Mert aki ezt megéli, és kigyógyul, egy igazi harcossá válik!!!❤

Hiába osztom meg, nem jelenik meg az oldalamon.nagyon fontos lenne pedig! Szeretném megosztani hasonló csoportban.

Nagyon sokáig rám jött a pánik betegség minden fejben dől el 😇

Szia, figyelem zavar kezeléséről tudnál videót csinálni? Hogy is működik ez és mit lehet vele csinálni?

+1 TIPP: Kezdj el sorolni a környezetedben található tárgyakat, illatokat, érzetet. Pl: piros autó, illatos rózsa, puha nyuszi. Engem pillanatok alatt meg szokott nyugtatni a pánik elején. Nálam valamiért az elutazás, idegen helyen, egyedül való tartózkodás (ottalvás) váltja ki. Kértem segítséget, már valamivel enyhébb. Sok lehetőségtől estem már el így, mert ha egyedül találtam magam éjszaka szorongtam és pánikoltam. Kitartást és erőt kívánok mindenkinek!❤

@viktoriaszuk1919

Жыл бұрын

Köszi a tippet, kipróbálom

Az én történtem röviden. Kb 17-18 éves lehettem az első tüneteknél. 3 műszakban jártam dolgozni, de egy idő utána valami furcsa lett,folyton valami betegség tünetet éreztem magamon,hogy nem vagyok jól. Valami nem stimmel. Persze néha tök jól voltam,és szó szerint pörögtem a 8 óra alatt megállás nélkül a munkahelyen. Aztán egyre sűrűbben fordult elő, hogy kikellett ülnöm 15-20 percet,de fogalmam se volt,hogy mi történik,vagy mi ez. Aztán jöttek az extra ütések a szívembe...legyintettem rá.....biztos csak fáradt vagyok. Utána a torok gombóc érzés. Aztán egyre jobban durvulni kezdett,de még mindig nem tudtam mi lehet a baj. Már sírtam sokszor, hogy mi ez.?! Na és Aztán elkezdtem szédülni a soron ,megvoltam rémülve. Megálltam, lehúztam a munkás kesztyűt a kezemről, és sírni kezdtem,hogy nem bírom, de nem tudom mi a baj. Persze ekkor haza engedtek éjjel a bátyám jött értem autóval. Reggel lementem a háziorvoshoz, elmondtam neki,hogy nem bírok nyelni valami ott van, fulladok stb...még hülyének nézett szinte......Ő nem adott beutalót sehova. Vissza mentem dolgozni ,de egyre többször fordult velem elő..már féltem stb....Mondtam a háziorvosnak,hogy legyen kedves adjon egy teljes laborra beutalót ,és a gégészetre, mert valami nem jó ,már rá ment a munkám. Ekkor elmentem, de hála istennek semmi elváltozás nem volt. Később jött a jelenlegi párom, elköltöztem a szülőfaluból a kedvesemmel. Akkor megnyugvást adott számomra a szerelmem....de aztán újra jött,és csak sírtam, és sírtam az eredményeim Persze jók voltak. Na Aztán a tömegekben a szorongás, rosszullét,víz levert, extra ütések,torok gombóc stb... szinte minden tünet egyszerre..és ezután bezárkóztam. Nem mentem boltba,se dolgozni, se buszra nem mertem fel ülni. Rá 5 évre kb kiderült, hogy pánikbeteg vagyok. 5 ÉVRE RÁ.!!! Egészen addig amíg én rá nem jöttem,hogy szorongok,addig az orvosok se tudták, hogy mi a bajom,ha minden eredményem jó. Magamtól jöttem rá, hogy szorongok, de úgy, hogy én írkáltam be a netre a tüneteimet. Ekkor kaptam időpontokat pszichológushoz,pszichiáterhez stb...Kaptam gyógyszereket,vitaminokat,nyugtatókat stb....egyiket se vettem be,inkább szenvedtem,és sírtam, kínlódtam éveken keresztül. Most már 2 éve jól vagyok, munkám van, itthon vezetem a háztartást is, a húgomat nevelem,mert anyu sajnos itt hagyott minket örökre egy hosszú betegség után. :( Lassan 1 éve. 5 évbe tellett amire én saját magam elmondtam az orvosnak, vagyis rá jöttem magamtól,hogy pánikbeteg vagyok,és segítsenek. Van ki út.! De iszonyú sok erő kell hozzá. Nem mondom,hogy néha nem tör rám , van nyugtatóm ilyenkor abból egy felet, de semmi tobbet.! Bradenburg Neuro vitamin nagyon sokat segített.‼️ Nem szabad feladni a reményt. Én napi szinten sírtam, mellette mély depresszióban szenvedtem, mert menni akartam,de a félelem erősebb volt rajtam. Az meg ,hogy betegségeket diagnosztizáltam magamon ,csak hab a tortán.😁 szóval van ki út, de nagyon erősnek kell lenni. De szívesen beszélgetek bárkivel, ha tudok segítek. Én tudom milyen ez sajnos, hisz van amikor nekem is elő jön 🥺😢 Kitartást minden ilyen betegnek.❤️🙏 ja,és a végén már barátaim se voltak,mert folyton mindig visszautasító voltam a félelem miatt. Így teljesen magamra maradtam, és csak sírtam, hogy jönnek hozzám, és vinnének magukkal buliba, kirándulni, kajálni,de hiába akartam nem tudtam menni,mert a félelem irányított ..Így csak a szerelmem maradt velem, és egyik napról a másikra észre vettem,hogy hiszen soha se estem össze, soha se vitt el a mentő, nem haltam meg .....🙏 hiába játszik velem az agyam,ekkora elfogadtam, ha mást nem is veszek be ,legalább egy fél nyugtatót csak.. A párom nagy nehezen rá vett, aztán szépen el is hagytam a nyugtatót is,de bár nem voltam nyugtató függő,se gyógyszer függő. Kb 2 hónapig szedtem a Bradenburg Neurot ez sokat segített.. és a figyelem elterelés. Tehát már járok minden hova, néha még félek, hogy mi van ha...... de szépen elterelem a gondolataimat. A gyógyszereket amúgy azért nem szedtem be,mert attól féltem, hogy allergiás vagyok rá,és bedagad a torkom ,megfulladok. Nem ér ki az orvos,vagy a mentő időben, vagy a párom nem ér velem időben be a kórházba, vagy ügyeletre ,és meghalok. .szóval csak előre,és szívből kívánok mindenkinek kitartást, és sok erőt.❤️🙏🙏

@esztermenyhart820

Жыл бұрын

Átérzem nagyon amit leírtál, gyógyulást,erőt és minden jót kívánok neked és sokunknak akik ezzel küzdenek. :)

Pánik beteg vagyok, spontán pánikrohamok nélkül. Akkor mitől vagyok az? Olyan szituációba, amitől eleve szorongok, attól a szorongás irreáliasan csúcsra járatódhatott. Például, egy hölgy megszólítása, mert amúgy is beszédhibás vagyok. Fals belső szervi tünetek. Amiről a videó nem szólt, de olvastam, és a jól magyarázza a tüneteim. Pánikbetegség bizonyos anyagok hiánya, amit az agy magának termel, és stressz helyzetben igényel. A pánikot a „készletek kiürülése” okozza. Gyógyszeres kezeléssel a tünetek nagyrészt megszűntek. Az is sokat segít, ha stresszmentes élettel tud az agy „spájzolni”. Kezelési negatívumok. - Első orvosom téves diagnózissal majdnem átsegített a másvilágra. (Rendszerváltás után én nem lettem hurráoptimista. Nála ez téveszmeként esett le. A szerint kezdett kezelni) - Sokat javított, ha kijártam a közeli Városliget nomád részeire. Az óta egyesek ezeket pazarlásnak vették, és élményparkosították. - Több, mint 30 év balesetmentes vezetése után szűröznek a jogosítványommal. Évtizedes hagyományt megszakítva a pszichiátriák nem adnak orvosi igazolást a betegeik alkalmasságáról. Körzeti orvosom meg e nélkül nem akar engedélyt adni.

Attis, neked volt pánik betegséged? Mert tű pontos minden amit mondtál ebben a videóban. A legfontosabb hogy segítséget kell kérni, szakszerű orvosi segítséget, pszichológus, pszichiáter. Ez az én tanácsom mindenkinek. (Egy gyógyult, már tünetmentes, volt pánik beteg néződ)

Szia, Atis! Sajnos én személyes "élmény"-ként éltem meg több szempontból is, mivel saját bőrömön is tapasztaltam a pánikrohamot, testvérem pedig enyhén szólva pánikbeteg. Azért mondom, hogy enyhén szólva, mert nála csak az enyha formája jelentkezett, de sajnos gyógyszet kell rá szednie. Én először nagypapám 11 évve lezelőtt bekövetkezett halálakor éltem meg, akkor majdnem ájulás lett a vége, tesóm kapott el, hogy ne essek a földre miatta. És az érzés: halálfélelmem van olyankor, meg mintha a levegőt elszívnák előlem. Nem merek elaludni, mert attól rettegeg, reggel nem ébredek fel. Egy szóval olyan érzés, mintha szívinfarktus kerülgetne, de persze nem erről szól a fáma. 2 éve pl. olyan intenzív pánikrohamom volt, hogy elöntött a forróság, kivert a víz, rosszul voltam tőle. De ez a főnökömet nem hatotta meg, ő követlete, hogy dolgozzam ki a belemet ennek ellenére is... ami szerintem nem normális dolog annak tudatában, hogy ez történt. Szerencsére azonban én még csak rohamot éltem át, ahogyan kifejtettem, és olyankor én személy szerint igyekszem olyan tevékenységet végezni, ami segít a szorongás leküzdésében: zeneterápia vagy yoga. Nekem ezek beváltak, tehát ajánlani tudom azoknak, akiknél még nem brutáis a pánik jelenléte.

Sajmos èn règi motoros vagyok ebben a tèmában.Csak egy jó tanácsot tudok adni: senki ne szègyeljen segítsèget kèrni,minnèl.előbb annál jobb.Fontos a szakszerű segítsèg.Simán lehet kezelni,ès kontrolálni.Csak meg kell tanulni ezzel a betegsèggel együtt èlni.

Bár előbb láttam volna ezt a videót..

Sajnos én is átéltem pánikrohamot nem egyszer... Ilyenkor elvesztem a józan eszem, nem vagyok képes racionálisan gondolkodni, csak létezem. Járni sem tudok, mert zsibbadnak, remegnek a végtagjaim, levegőt alig kapok, többször az ájulás szélén álltam, és volt, hogy hánytam is miatta egy buszpályaudvar kellős közepén. Szörnyű érzés a tehetetlenség, amit ilyenkor átélek. A legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám...

Párszor volt nekem,mint utólag kiderült pánik rohamom volt. Otthon nyugodtan elvoltam aztán egyszercsak furcsa mellkasi érzésem volt. Mintha a szívem megállna majd nagy erővel indulna újra. Azthittem szívrohamom van. Egyszer még ájulás közelébe is kerültem tőle. Mentek a kivizsgálások de nem találtak semmit. Már féltem lefeküdni este mert mindig akkor jött. Aztán úgy döntöttem, hogy nem érdekel. Ha meghalok hát legyen... Erre abbamaradt és azóta nem jelentkezett😀

@sniderchannel4006

Жыл бұрын

Tényleg, az ájulás! Úgy érezni, hogy mindjárt elájulsz, és amikor már annyira felfokozódik, akkor már azt gondolja az ember, hogy mindjárt elájul, mert ez már szörnyű, és ennél rosszabbat már nem lehet kibírni éberen.

Nálam ilyen menekülésszerű gondolkodásmóddal kezdődött, azaz hogyha a problémára gondoltam vagy rossz gondolataim voltak (belső hangom baszogatott=szorongás), akkor konkrétan blablablaztam magamban, hogy elnyomjam a hangot, és eltereljem a figyelmemet. Utána átment légzési nehézségbe, ez még ma is előfordul. De volt olyan, hogy nagyon stresszes hetem volt, és minden reggelt hasmenéssel kezdtem, mert annyira féltem, szorongtam. Tavaly pedig konkrétan azt hittem összeesek az utcán, mert mellkas fájdalmam volt, és nem kaptam egyáltalán levegőt. Sosem mentem orvoshoz, se pszichológushoz vele, és gyógyszert sem szedtem soha. Plusz sosem néztem utána mit kellene csinálnom, mert nem tudtam mi bajom van sokáig. Aztán azt vettem észre, hogy amikor megtörténik, és odafigyelek a légzésemre, arra fókuszálok, akkor utána elmúlik. Mióta párommal együtt vagyunk, azóta nagyon ritkán jött elő, sőt volt egy ilyen 2 éves szünetem is. Csak aztán apukám elhunyt, és kezdődött minden előlről.

Március eleje óta küzdök ezzel én is 😞 Minden tünet stimmel, amit említettél.. azóta vannak rosszabb/jobb napok, nekem már ilyen relax zene, meditáció, mantrázás, stb. nem segített. Próbálkoztam gyógynövényes nyugtatókkal, altatókkal (mert főleg alvás előtt tört rám) sajnos nem hatottak, csak frontinnal tudtam már aludni, de nem szerettem volna 20on évesen gyógyszeren élni. Jövőhéten megyek pszichiáterhez, igazából már a gondolattól is jobban vagyok, hogy kapok segítséget ehhez. Fejben nagyon erősnek kell lenni, hogy visszaszorítsuk ezt az alattomos sz*rt, remélem előbb utóbb mindannyiunknak sikerül végleg elnyomni!

@Norbigameplay3051

Жыл бұрын

Szia! Ha megengedsz pár tanácsot. Talán tudok segíteni. 1. Fogadd el hogy pánikbeteg vagy! Ez azért fontos, mert így is tudatod magaddal, hogy nem próbálsz elmenekülni, hanem szembe állsz ezzel az egész jelenséggel. 2. Tudasd magaddal hogy nem vagy egyedül! Ezt hogy lehet a legegyszerűbben? Pl itt youtubon megtekinted Radis Peti videóját, aki szinten szenvedett ezzel az egésszel, mégis kijött belőle. Vagy rakeresel pánik nélkül csatornára, ami pomt erre épül! Számtalan videót láthatsz az emberről, aki 15 éven keresztül élt ebben az egészben...és el is mondja mik vezettek ehhez. De ott van nudlesz, polla.....vagy a közismert Kaszatibi...ők mind mind átélték ugyanezty amit te. Ez legyen a fejedben, hogy nem vagy egyedül és leküzdheted ugyanúgy, mint ők! 3. Gyógyszerre ne szokj rá! Az az igazság, az ilyen nyugtatókkal, hogy hosszabbtávon nem vezet jóra, hanem még fel is erősíti, ha netán nem veszel be egy alkalommal vagy éppen nincs kéznél. Megsokszorozza az egész jelenséget. Nem kellenek ezek, letudod enélkül is győzni, képes vagy! Akiket felsoroltam nekik ment, neked is! 4. (És utolsó) Menj szembe a félelmeddel! Miből táplálkozik a Pánik? Félelemből! Ha te menekülsz előle, bizony követni fog és nem száll le rólad. Ugyanazt fogod érezni és ugyanaz fog előjönni, amíg le nem győzöd. Mit tudsz csinálni? Várd őt szeretettel!.. Furcsán hangzik, de mégis logikusan belegondolsz. Előjön...mit tud tenni? Semmit! Csak az agyad játszik veled! Szórakozik veled..szóval ergo nem történhet bajod..élje csak ki magát..de a végén te fogsz úgyis győzni, mert nem tudott felülkerekedni rajtad! Nem fog egyről a kettőre menni, de ha folyamatosan tamulmányozod az egészet és tudatod állandóan magaddal ezeket, egészen biztos vagyok, hogy újra fogsz normálisabb életet élni. Ez csak átmeneti állapot gondolj bele! Te döntheted el mennyire játszon veled és milyen hosszú ideig! Úgyhogy sok sikert! (Üdv egy másféléves tapasztalattal rendelkező embörke.)

@nikihajdu7528

Жыл бұрын

​@@Norbigameplay3051 igen igen, ezért ist írtam, hogy gyógyszerre nem szeretnék rászokni, de egyelőre még nem találtam meg az én "nyugtatómat", sajnos még új nekem ez.. Mondják többen, hogy fogadd el, nyugodj meg, ezzel az a baj, hogy fejben tudom, hogy ezt kell tennem csak még nem megy gyakorlatban. De minden tanácsot, opciót elfogadok, beszippantok a gyógyuláshoz😊 köszönöm szépen a tippeket!

Az első a legrosszabb. Nem vagyok pánikbeteg, de volt már pár pánikrohamom életem során. Az a rossz, hogy ez egyszer csak rád jön. Nem is kell feltétlenül, hogy intenzív hatás érjen, elég ha sok kis apróság összeadódik. Mikor először rám jött, azt hittem, hogy csak egy kis hőemelkedésem van, vagy magasabb a vérnyomásom, de mikor megmértem közel annyi volt, mint szokott. Nyugtáztam, hogy nincs semmi bajom és dolgoztam tovább, aztán jött a légszomj, remegés nem értettem mi történik velem, de amúgy jó voltam. Megkértem a főnököt, hogy engedjen haza kicsit hamarabb, mert úgy érzem beteg vagyok. Elengedett, de otthon még rosszabb lett. Mindig közel normális értékeket mértem, de továbbra se voltam jól, aztán a remegés mellé jöttek a fájdalmak és halálfélelem (Mivel egyedül laktam ráparáztam, hogy mi lesz velem, ha elvesztem az eszméletem, vagy összeesem). Valószínűleg pont ez volt az, ami felerősítette bennem az egész folyamatot. A zenehallgatás és telefonbeszélgetés segített, már már nem volt semmi bajom, csak lázasnak éreztem magam. Aztán mikor lefeküdtem aludni gondolva, hogy csak ki kell pihennem magam újra elkezdődött és megint egyre rosszabb lett egy ideig, utána hajnalban a kimerültség miatt valahogy sikerült elaludnom, de reggel felhívtam a dokit, aki elküldött egy "szakemberhez" aki megállapította, hogy semmi bajom nincs, csak bemeséltem magamnak. Hetekkel később újranéztem a Vasember sorozatot és nem is emlékeztem rá, hogy Tonynak is volt pánikrohama. Viszont pár másodpercbe sűrítve nagyon jól átadja, hogy kb milyen mikor először élsz át pánikrohamot. Azóta azzal nyugtatom magam, hogy még a szuperhősökkel is előfordulhat, szóval nincs mitől tartanom. Így, hogy már tudom, hogy mi is ez gyorsan tudom kezelni és 5 percnél egy se tartott tovább.

Tinédzser koromban valamiért rengeteg alvási paralízist éltem át. Mondhatni kávéfüggő vagyok és történt egyszer, hogy: koránkeltem, kialvatlan voltam, dupla adag kávét ittam, majd egy óra múlva még egy kávé. Fél óra múlva rámtört egy olyan halálfélelem,, remegtek a lábaim, gyorsszívverés, tenyér izzadás, hogy azt hittem most fogok meghalni.. Aki élt már át alvási paralízist annak mondhatom hogy ezt az érzést szorozza be 10el

Relaxációs technikákat szeretnék elsajátítani.

Egyszer nálam sziklamászás közben jött ki egy pánik epizód, első kötélhossz végén magával vitt. Para érzés volt hosszú percekig nem láttam semmit, elsötétült a világ és az rémlett, hogy minden idegemmel a kapaszkodásra koncentráltam (pedig 200%-os biztonsággal kikötöttem magam a stand pontokba) és instrukciókat adtam a mászótársaimnak, hogy akkor milyen helyzetben voltam, és hogyan tudom megoldani. Leereszkedtem a falról, sok vizet ittam szőlőcukor (fontos) és pihentem 1,5 órát. Végül aznap sikerült megmászni a 170m-es kavicsot, de azóta minden mászásnál óvatosan, lépésenként szoktatom magam a nagy fizikai megterheléshez.

♥️♥️♥️

Szia Attis! ADHD-ról tudnál csinálni videót?

Én tudtam, hogy pánikrohamom van pedig a semmiből tört rám. Ekmentem orvishoz, es mondtam neki nem akarok xanaxot mert nem akarok rászokni. Erre csak annyit mondott, hogy hát akkor mit csináljak magával? Akkor igyon meg egy dupla whiskeyt jéggel. Köszi doki. Hazafele vettem citromfű teát. Literszám ittam. Amikor már az nem volt elég, macskagyökérrel főztem össze. 2,5 honap alatt legyűrtem. Azóta se jött elő. Bevettem a leszarom tablettát. Citromfű azota nő a kertben mindig.

Nekem egyszer volt csak gyógyszer allergia miatt, de nagyon durva, azt hittem kb, hogy megfulladok vagy összesek, de az ekg is jó volt meg minden más eredményem, aztán rájött a doki, hogy az egyik antibiotikumra reagáltam így, bevettem rá egy félórára már rosszul is lettem.

Én is éltem már át pánikrohamot viszont abban a pillanatban amikor átéltem nem is realizáltam hogy pánik rohamom volt, csak utána jöttem rá. Legutoljára még a tavaji év végén egyik testnevelés órán jött rám. Nagyon sokat szorongtam egy dolgon, teljes bizonytalanságot éreztem, érzelmi fájdalmat abban az időben, már hónapok óta. Tesi órán éppen futottunk és elkezdtem fulladni, de nem a futástól. Úgy éreztem hogy a szívverésem felgyorsult és nehezen vettem a levegőt és sajnos a tesi óra ezen nem segített. Úgy éreztem hogy eltompultak a színek amiket láttam, talán egy kicsit olyan volt mintha valamilyen másik dimenzióban/álomban lettem volna. A sírás is folytogatott. Nagyon ilyesztő volt, a fájdalmas és félelemteli gondolataim csak úgy cikáztak. Utólag meséltem csak el a szükeimnek és kiderült, hogy szólnom kellett volna a tanárnak aki az órát tartotta, hogy nem vagyok jól csak ugye nem mertem. Egyébként nem vagyok pánik beteg, de párszor már éltem át rohamokat.

Aki panik rohamtol szenved, cukor,koffein,alkohol kerülése, előny egészséges táplálkozás, megfelelő viz be vitel 2 liter viz egy teljes napon át, magnézium,b komplex,omega 3 , D vitamin be szedése csökkentik és megszünteti a panikrohamot,es sport.❤

Az elmúlt hetekben volt párszor pánikrohamom. Epilepsziára írtak fel nekem Rivotrilt, nem tájékoztattak róla, hogy függőséget okoz és, hogy nem feltétlen epilepsziára való. Egy idő után aztán az orvosom azt mondta, hogy holnaptól nem kell szednem a Rivotrilt, csak a többi antiepileptiklumot. Szerencsére volt annyi eszem, hogy ne hallgassak rá és folyamatosan csökkentettem az adagot. Az elvonási tünetként jött elő a pánikroham. Semmilyen légzés technika, sem más nem vált be. Magas vérnyomás, a pulzusom az egekben, folyt rólam a víz és alig kaptam levegőt. Végül az olvasás segített a leküzdésében. Stephen King a megmentőm! 😀

Kb.16éves lehettem mikor rájöttem, hogy mi is az a pánikbetegség,pedig mindig is voltak tüneteim. Volt, hogy egy időre teljesen elmúlt. Volt, hogy naponta 2x is pánikrohamom volt(kb.3hónapon keresztül). Legdurvább esetben fuldoklok sokszor akár 2órán keresztül is eltartott. Egyszer mentőt hívtak rám, mert munkahelyen jött rám. A lehető legrosszabb amit ilyenkor tehetnek az emberek az az ha csak bámulnak. Körbeálltak vagy 20-an és rengetegen messzebbről csak néztek perceken keresztül...ekkor kezdtem el fuldokolni. A mentőautóban elkezdett az egyik mentős hülyéskedni és próbált kicsit megnevettetni, és szerencsére ez hatásos is volt😁azóta tudom, hogy ez egy jó módszer akár a legdurvább pánikrohamot is megszüntetni. Az egyik legrosszabb oldala számomra nem csak maga a roham, hanem, hogy kikészíti a testemet, sok energiát emészt fel főleg gondolom a remegés miatt. Egyszerűen kifáradtnak érzem magam utána, muszáj aludnom. De hosszútávon a megoldás az a pszichológus.

Szia! Képzeld, volt egy időszakom, amikor ilyen rohamok gyötörtek.... Az első nagyon rossz volt, nagyon megijesztett. Aztán, ahogy annak lennie kellett jött több is. Elhatároztam magam és azt mondtam, hogy nem akarok félni ettől és nem akarom, hogy rendszeres legyen emiatt. Nekem úgy szűnt meg, hogy tudatosítottam magamban, hogy nincs semmi baj, ez csak egy roham, jön és el is fog menni. Addig kicsit nehéz és félelmetes, de nem szabad magam belepörgetni. Mindig csinálnom kellett valamit, amiben levezethetem ennek az energiáját. Mondjuk takarítás. Vagy edzés vagy séta, akármi.... Egy idő után pedig teljesen elmúlt. Tavaly megint egy nehéz élethelyzet okozott ilyen rohamot, de már nem volt annyi, mint először és sokkal könnyebben is kezeltem. Két-három alkalom után elmúlt és ezek az alkalmak sem rövidesen követték egymást. Tudom, hogy hajlamos vagyok rá, de nem félek tőle.

Én egy elég kiszolgáltatott helyzetbe kerültem mikor külföldre költöztem párommal és a kontrolvesztés, illetve a beilleszkedési nehézségek súlyos depresszióhoz vezettek, amikor pánik rohamokkal társultak és a reflux is kialakult. A depresszió egy elég hitvány dolog, mert kb megbénítja az embert, nem lát mást csak leküzdhetetlen akadályokat (és sokszor az egyetlen megoldás amit ilyenkor lát az ember eléggé... végleges). Sajnos nyelvi akadályok miatt, nem tudtam segítséget kérni... sokat agyaltam rajta, hogy esetleg haza kéne költözni, de számomra az kudarcot jelentett volna és még attól is rettegtem :') Végül ami nekem segített a CBD olaj volt. Lehet placebo, lehet nem... nekem segített. Sikerült annyira lenyomni ezeket a negatív dolgok, hogy képes legyek megmozdulni és tenni magamért. El tudtam kezdeni diétázni és sportolni, ami segített kicsit kordába szorítani a refluxomat, ezzel csökkentve a 0-24ben fentálló nagyon kellemetlen diszkomfort érzetet a torkomban. Elfogadóbbá váltam magammal és a helyzetemmel kapcsolatban és szépen lassan, de sikerül feloldanom/megszüntetnem a szorongásaim forrását. Sokat segített az is, hogy nyíltan tudtam beszélni a párommal a problémáimról és mindenben támogatott. Szerencsés vagyok.

23 éves vagyok. Konkrétan egy éve, amióta covidos voltam küzdök pánikbetegséggel. Régen gyerekkoromban is hajlamos voltam rá, de nagyon ritkán fordult elő. Az elmúlt egy évem egy katasztrófa volt. Tipikusan ezek a szívproblémák jelentkeztek mindig, hiába voltam vele tisztában hogy pszichés eredetű, és a szorongás miatt van. Mindig halálfélelmem volt, féltem hogy szívrohamom van vagy lesz. Szúrt a szívem, nyomott a mellkasom. Viszont nálam mindig epizódokban jelenkezett, 1-2 hétig elvoltam, 1 hétig szorongtam, pánikoltam. Megnézettem magam kardiológussal is a biztonság kedvéért, enyhe palpitációra írt fel egy gyenge béta-blokkolót, azt azóta is szedem, bár a szívdobogásérzés azóta se múlt el, nyilván mivel semmi baja a szívemnek, az egészet a szorongás és a pánikbetegség okozza. Az egész életem a fejére fordult miatta, képtelen voltam bármit önállóan elvégezni, kimenni itthonról egyedül. Teljesen leterhelte az agyamat, képtelen voltam hatékonyan gondolkozni, feledékeny és szétszórt lettem. Rengeteg rossz berögződésem lett, pl. hogy nem alszok a bal oldalamon mert ott a szívem van, vagy hogy mindig kulcsra zárom az ajtót hogy barátnőm be tudjon jönni ha véletlen meghalok. Nem kerestem pszichiátert, mert szégyelltem hogy képtelen vagyok egyedül uralni ezt, plusz félek az orvosoktól meg mindentől ami velük kapcsolatos. Beszélni se igazán szerettem róla senkinek, mert mindig előjöttek a panaszok ha ez volt a téma. Próbáltam magamat nyugtatgatni hogy semmi gond, neten keresgéltem hasonló esetekről, de akárhányszor olvastam egy hírt, vagy hallottam valakitől hogy x-y szívinfarktusban vagy bármilyen szív eredetű problámában meghalt, pár nap alatt ugyanúgy vissza csúsztam a gödörbe, és kezdhettem előlről az egész "felépülést". Mint valami visszaeső drogfüggő. Most vagyok körülbelül abban az állapotban, hogy el tudok vele éldegélni, nem igazán foglalkozok már vele. Nem figyelek rá, próbálom lekötni magam, dolgozok. Próbálom nem komolyan venni a szar gondolatokat, és szembeszállni vele. És úgy néz ki működik. Egyre ritkábban van, és egyre jobban tudom kezelni. Persze még mindig az életem szerves része és szerintem az is marad, de meg kell vele barátkozni. Ha esetleg van itt más is aki ezzel küzd, annak kívánok rengeteg kitartást. Nem szabad hagyni hogy átvegye az uralmat feletted, mert ott fogja beléd szúrni a kést ahol a leggyengébb vagy, és mindig akkor amikor nem számítasz rá. Hiába tudod hogy pszichés az egész, át akar majd verni, hogy ne legyél biztos benne. Undorító egy valami.

@eleonoravoros8256

Жыл бұрын

Covid után én is pont így jártam. Mintha az én történetemet írtad volna le.

@shokeimusic

Жыл бұрын

@@eleonoravoros8256nem semmi. azóta megszűnt? oltást vettél fel?

@eleonoravoros8256

Жыл бұрын

@@shokeimusic nem vettem fel oltást. Kicsit jobb mert lassan tudatositom magamban h az idegesség dolgozik bennem. És ettől vannak tüneteim.A covid előtt is megvolt valamilyen szinten de utána még szörnyűbb lett. Mindenkinek a gyenge pontját találta el a Cov. Nekem úgy látszik az idegrendszeremet.

Én egyszerűen csak esti sörözéssel enyhítem!😅

Szia! Nekem rendszeresen szokott lenni pánikrohamom és volt régebben egy idő ami körülbelül egy-két hétig tartott, amikor elég rosz lelki állapotban voltam, és csak arra bírtam gondolni hogy minden rosz, szóval ebben az időszakban gyakori volt hogy akár mindennap volt pánikrohamom, és volt hogy egy nap többször is. Na de akkor most elmondom az én tapasztalataimat ezzel kapcsolatban, szóval nekem két éve vannak rendszeresen pánikrohamaim és ezeket általában az váltja ki hogyha olyan dolgokon gondolkodom ammelyek frusztálnak vagy azt érezteti velem hogy jobban kellene hajtani, vagy éppen nem teljesítettem jól, vagy esetleg ha nagyon megijedtek valamitől, de mondtanában ezeket könnyen enyhíteni tudom, mégpedig úgy hogyha elkezdek beszélgetni valakivel, vagy nézek valamit a tévében, ezek általában segítenek, de azt is tudom ajánlani, hogyha valakinek gyakran van pánikrohama akkor bárhavá is megy mindegy legyen nálla egy kis víz. De a leg fontosabb az az hogyha ilyet tapasztal valaki akkor mindenképpen szóljon a hozzá közelálló embereknek erről hogy ha baj van akkor tudjanak segíteni (itt család tagokra és barátokra gondolok). De nálla nagyvonalakban a pnáikroham azt jelenti hogy, ha nagyon erősségű a pnáikroham akkor akár halálfélelem is feléphet “tünetként„. Na de amilyen “tüneteket„ én eközben tapasztalok az lehet a: félelem, idegesség, gyors szívverés, köhögés vagy fulladozás, izzadás. De ezt se mi se úgy vegye hogy mindenkinél ezek a tünetek lesznek ha egyszer oda jut hogy pánikrohama van, de nálam ezek a leggyakoribbak. Szóval ez is a legrövidebb módja volt annak hogy kifejtsem, hogy velem mi szokott történni. Na de remélem pár embernek tudtam segíteni, és ha volt esetleges benne helyesírási hiba, azt nagyon sajnálom.

Nekem a liftben és a csúszdákban (fedett).

Sajnos ismerem ezt. Még nem voltam orvosnál, de a legtöbb esetben tudom hogy mi váltja ki. Túl sok mindent éltem át sajnos. Egyszer beszéltem szakemberrel és azt mondta hogy 3 embernek is sok lenne. Amikor pánikrohamom van akkor stabilizálnom kell a légzésem, és ezt ásványvíz ivásával is el lehet érni ha nagy a baj. Simogatni kell egymás után puha és érdes felületeket. Mondjuk egy puha plüss aztán egy érdes ruhaanyag. Termeszetesen egy nyugodt hely kell hozzá.

Na mar 2.percnel tartok, gyorsan leirom en miket tapasztaltam. Regebben 13-17eves koromig surun elojott egy fajta erzes amit nem tudtam hova tenni. Ramjott egy fajta nyomas erzes, megnehezedett a testem es hihetetlenul gyorsan kalapalni kezdett a szivem. Nem tudtam iranyitani a legzesemet es forgott velem a vilag, olyan volt mintha belassult volna korulottem minden es mint a tul a sovenyenbol a mokus az energiaital utan ugy erzekeltem mindent. Rettenetesen felelmetes volt es nem ertettem mitol lehetett. Sosem diagnosztizalt senki ilyesmivel es a haziorvosom is csak pislogott hogy minek mondok hulyesegeket. Nyilvan mert erdekel mitol lehet ez jonapokat kivanok.. xd Szoval semmi fele tudassal probaltam magamtol rajonni hogy ilyenkor megis mit tudnek tenni a testemmel. Amikor ramjott egybol kapcsoltam. Teljes mertekben a lelegzetemre koncentraltam es leultem egy helyre/vagy megalltam ha nem volt mas lehetosegem. Figyeltem es probaltam megerteni azt mitol csinalja ezt a szervezetem. Szepen lassan elhitettem magammal hogy a sajat testem ura vagyok, jo nagy lelegzeteket vettem,en akartam iranyitani, mantraztam hogy nincs gaz, tulelem, stb es idovel elmult ez a jelenseg. Nagyon ritkan indokolatlanul erzek hasonlot, de a fentebb leirtak alapjan es + figyelemelterelessel orvosolni tudtam a dolgot. 23 eves vagyok es csak par hete tudtam meg egy ismerosomtol akinek meseltem errol mert ilyesmi temakrol beszelgettunk, hogy szerinte ez egy fajta kisebb panikroham szeruseg lehetett. Hogy mi okozta azt fogalmam sincs, ha okolni lehet valamit az az lehet hogy 13 evesen volt egy zuros koltozesem, szuleim birosagon oltek egymast, eletem elso szerelme visszament egy drogos exehez mert nem voltam eleg jo, majdnem kibuktam a sulibol, mentalisan kuka voltam. Fiatalsag bolondsag, szokasmondani. Lehet van hozza valami koze, de ameddig nem kapok rola papirt nem akarok hinni benne es maradok a sajat magam legyozesenel es ujra meg ujra osszerakom magam. Na nezem tovabb a videot :'D Update: Huh de jol kezeltem magam tejoeg! Az altalad emlitett "tippek" nagyreszet ahogy mar leirtam hasznaltam, es mivel fingom sem volt rola miez, tanulmanyoztam es probaltam megerteni. Egy zseni vagyok huuuhh xd de tenyleg hasznosak, legyetek a sajat emletek urai, minden fejben dol el :D

Többször élhettem át pánikrohamot, miközben nem tudtam róla, mit élek át. Igyekeztem lecsendesíteni magamban a tüneteket, de nem sikerült, amit lábaim sürgetően rezgő mozgása mutatott, ami nemcsak engem, másokat is zavart. Gyógyszert is kell szednem, de nem vagyok biztos benne, hogy használnak.Nem tudom, mit csináljak, azért nézek videókat, hátha segítenek.

Én súlyos tüdőbeteg vagyok kamaszkorom óta, de először kábé 10 évvel ezelőtt pánikoltam be úgy, hogy mentőt kellett hívni, mert hiperventillálni kezdtem. Minél jobban levegőt akartam venni, annál nehezebben ment. Azóta sajnos egyre gyakoribbak az ilyen esetek, van, hogy előre szorongok, hogy bizonyos helyzetekben befulladhatok. Erről írtam részletesen a blogomban. Én ilyenkor általában próbálom elterelni a gondokataimat, ha van valaki, akivel tudok beszélgetni, akkor úgy, vagy próbálok a telefonomon játszani. A lényeg, hogy megpróbálom megőrizni a kontrollt, mert ha engedek a félelemnek, akkor vége. Illetve próbálom elkerülni az olyan helyzeteket, ahol egy ilyen pánikroham esetén nem tudok segítséget kérni, és lehetőleg mindig a közelemben van a telefon, gyógyszer, nyugtató, oxigénpalack. Ezeknek már a tudata is segít, bár amikor az ember fullad, akkor rettenetesen egyedül van... szivesnaplo.blog.hu/2018/07/26/fulladasaim_tortenete?layout=5

Egy dologra koncentrálni nálam nem vált be, légzéstechnikák sem, viszont a pszichológusom ajánlotta azt a módszert, amikor keresel mondjuk egy kör alakú dolgot körülötted, meg háromszög alakút, de színek alapján is működött nálam a dolog. Általában heti 1-2 pánikrohamom van, nagyon jó esetben havi 3-4, rossz esetben pedig napi 1-2, kb. 2 éve.

Faszaaa

Nekem egy traumás agysérülés (majdnem stroke) következtében egy baleset folytán ezek a tünetek anélkül is jelentkeznek, hogy diagnosztizált pánikbetegségem lenne. 😅